Nem biztos, hogy olyan durván megszenvednénk Ukrajna EU-csatlakozását, mint ahogy a kormány állítja
Az ukránokkal való bővítés mindenképpen rengeteg pénzbe kerülne, ennek lehetséges terhét becsülte 186 milliárd euróra az az uniós dokumentum, mely még októberben szivárgott ki, és amit most megint előrángattak a kormánypárti beszélő fejek. Létezik viszont egy másik tanulmány is, ami ennél több mint 50 milliárddal kevesebb pluszkiadással számol, és mely szerint teljesen alaptalan híresztelés, hogy Ukrajna befogadása a nettó kedvezményezettek többségéből nettó befizetőt csinálna. És a második tanulmány szerint még a mezőgazdasági pénzeknél sem jönne el a világvége.
Orbán Viktor kiment vécére, így a múlt heti EU-csúcson megszülethetett a döntés: az Európai Unió megindítja a csatlakozási tárgyalásokat Ukrajnával és Moldovával. Előbbi állam befogadása lenne a nagyobb horderejű, mégpedig sokkal: nem elég, hogy Ukrajna óriási, de nagyon elmaradott is, és az orosz megszállók egyes részeit a földdel tették egyenlővé.
Rengeteg pénzt kellene tehát Ukrajnába nyomni a felzárkóztatásért, amivel értelemszerűen megnőnének a jelenlegi tagállamok befizetési terhei, miközben ők maguk kevesebb pénzt vehetnének fel az EU költségvetéséből. Hogy mégis mennyibe kerülhetne és milyen következményekkel járhatna a többi tagállamra nézve az ukrán csatlakozás, arról született egy belső felhasználásra szánt anyag, mely lényegét október elején mégis megismerhettük, miután a Financial Times-nak sikerült elolvasnia. Aszerint hét év alatt 186 milliárd euróba kerülne, és a most nettó kedvezményezett tagállamok többségéből nettó befizetőt csinálna.
Orbán történelmet írt azzal, hogy kislisszolt
Nem ritka, hogy nem vesz részt egy uniós állam- és kormányfő az EU-csúcson, az azonban egyedi, hogy valaki csak egy napirendi ponttól marad távol, és nem is képviseli senki.
A csatlakozást minden bizonnyal nemcsak pénzügyi szempontból, hanem Moszkva-barátsága miatt is ellenző magyar kormány az EU-csúcs előtt aktívan hangolta is a közvélemény rájuk fogékony részét. A leghangzatosabban Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda miniszterhelyettese fogalmazott, aki december 10-én, a Kossuth rádió Vasárnapi újság című műsorában forintosította az összeget, és "70 ezer milliárdos kérdésről" beszélt.
Korántsem biztos azonban, hogy tényleg 70 ezer milliárdos lenne ez a kérdés, és nem csak azért, mert ennyire előre egy ilyen bonyolult területen lehetetlen pontos számításokat végezni. Létezik egy másik tanulmány is, mely az ukrán csatlakozás terheit, következményeit próbálja megjósolni, és az már kevésbé borús jövőképet fest. Alább először a Dömötör által is citált anyag fő megállapításait szedjük össze, majd összefoglaljuk, mire jutott az optimistább dokumentum.
A hírhedt számítás
A Financial Times által idézett tanulmány nemcsak Ukrajna, hanem mellett Albánia, Bosznia-Hercegovina, Észak-Macedónia, Grúzia, Koszovó, Moldova, Montenegró és Szerbia belépésének lehetséges anyagi következményeit próbálta megbecsülni a jelen, 2021-2027-es kifizetési ciklus szabályai alapján (az évtizedek óta váratott Törökország szóba se került). Ez fontos: azokat a szabályokat vetítette ki egy elképzelt, jövőbeli EU-költségvetésre, melyek a mostani ciklus 2027-es lezárásáig érvényben vannak, miközben arra nincs garancia, hogy egy tömeges belépéssel ezeket ne változtatnák meg.
Sőt, egy ekkora bővítés minden valószínűség szerint átfogó reformokkal járna, ezért a belsős anyagban vázoltak sem abban a formában mennének végbe, ahogy leírták. A szabályok átírásába pedig természetesen Magyarországnak is lenne beleszólása – persze akár blokkolással, késleltetéssel is.
A tanulmány szerint mindenesetre a mostani szabályok alapján Ukrajna, Moldova, Grúzia és hat balkáni állam EU-s csatlakozása egy hétéves kifizetési ciklusban 256,8 milliárd euróba kerülne, ebből tehát Ukrajnáé 186 milliárdot kóstálna.
Kilenc új taggal 21 százalékkal nőne az unió jelenlegi költségvetése, 1470 milliárd euróra. A belső piac mérete 66 millió fővel 517 milliósra nőne. A tanulmány szerint a 9 új taggal minden mostani tagnak többet kellene a közösbe fizetnie, és kevesebbet kapna onnan vissza (ez nem meglepő). "Sok" nettó haszonélvező tagállam válna nettó befizetővé (Orbán Viktor amúgy Tusványoson azt mondta, 2030-ra elérjük ezt a szintet, bár nem pont így értette), és különösen Németország, Franciaország és Hollandia befizetői terhei nőnének meg.
Ukrajna EU-s csatlakozása a kifizetéseknél a legnagyobb hatással a mezőgazdasági pénzekre lenne. 41,1 millió hektár hasznosított termőterületükkel megelőznék a mostani legnagyobb termelőt, Franciaországot, a blokk legnagyobb kedvezményezetteivé válnának, hét év alatt 96,5 milliárd euróra lennének jogosultak. Ezzel a mostani tagok termőterület-hektárra számolt mezőgazdasági támogatásai 20,3 százalékkal esnének. A többi nyolc új tag mezőgazdaságára együtt 29,9 milliárd euró jutna hét év alatt.
A kohéziós alap pénzeinél is nagy lenne a felfordulás az ukrán csatlakozással. Ezekből a kifizetésekből fejlesztik az infrastruktúrát a szegényebb tagállamok, Ukrajna ebből hét év alatt 61 milliárd eurót kapna a jelenlegi szabályok alapján.
Ha mind a kilenc új tag csatlakozna, akkor együtt már annyival lejjebb húznák az uniós átlagot, és annyival lejjebb mozdítanák azt a vonalat, mely felett tagállam már nem jogosult a kohéziós pénzekre, hogy Csehország, Észtország, Litvánia, Szlovénia, Ciprus és Málta ilyen kifizetéseket nem kapna többé. Az FT cikke itt Magyarországot nem említette, szóval jelen szabályok szerint mi még mindig túlzottan le vagyunk szakadva ahhoz, hogy a kilenc tagállam csatlakozásával elessünk a betonozási pénzektől.
Még egyszer: a fenti összegek inkább gondolatébresztők lehetnek, maga a szöveg is megállapítja, hogy ha Ukrajna valaha is csatlakozik, akkor alapvető uniós költségvetési és reformok kellenek – ha ilyenek nem lesznek, akkor pedig az egész ukrán kérdést "innovatívan, és a létező uniós költségvetési struktúrákon kívül kell kezelni".
Egy másik tanulmány
Nem sokkal a fenti, belsős anyagot ismertető cikk előtt jött ki – de már nyilvánosan – egy másik, Ukrajna EU-s csatlakozásának lehetséges anyagi terheivel matekozó tanulmány. Közösen adta ki az észt International Centre for Defence and Security és az Európai Politikai Tanulmányok Intézete, szerzője számításaihoz az Ukrán Gazdaságkutató és Politikai Intézet szolgáltatott adatokat. Ez nem kapott rivaldafényt, pedig optimistább következtetéseket von le a belsős anyagnál.
Nagy különbség, hogy ez az anyag már nem kilenc új belépő, hanem csak Ukrajna csatlakozásának lehetséges anyagi vonzatairól jósol, az azonban azonos, hogy ez is a jelenlegi pénzügyi szabályokat veszi alapul. A másik kiindulási alap az EU 2022-es költségvetése, mert erről már kész, befejezett adatok vannak. Ez a tanulmány Lengyelországot és Romániát veszi referencia-tagállamnak, mert ezek adottságai hasonlíthatóak még leginkább Ukrajnához. Az ő számaikat skálázza fel az ukrán területi és népességszámbeli többlet figyelembevételével.
Arra jut, hogy Ukrajna a csatlakozással évi 18,9 milliárd euróra lenne jogosult, ami a 2022-es uniós költségvetés kötelezettségvállalási előirányzatainak 10,5 százaléka, ha nem számoljuk bele az ideiglenes tétel RRF-et. Tehát az ukránok egy hétéves kifizetési ciklusban összesen 132,3 milliárd eurót, több mint 50 milliárddal kevesebbet kapnának, mint ami a másik számításban kijött (igaz, ott a további nyolc szegény állam csatlakozása tovább bonyolította a képet). Ennyit kellene összedobnia a többi 27 tagállamnak, ami a tanulmány szerint akkor jönne össze, ha mindenütt 10 százalékkal megnőnének a bruttó nemzeti jövedelem (Gross National Income, GNI) alapú befizetések.
Kevésbé borús kilátások
A dokumentum szerint "teljesen alaptalanok" azok a híresztelések, becslések, hogy Ukrajna csatlakozása az eddig nettó kedvezményezett tagállam mindegyikéből vagy akár csak a többségükől nettó befizetőt csinálna. Kiemeli, hogy a 2004-ben csatalkozottak közül például senki se válna nettó befizetővé – Magyarország sem.
A szerző saját számítása szerint uniós be- és kifizetéseink mérlege 2022-ben plusz 4,22 milliárd euró volt. Ez a hivatalos mérleg 4,8 milliárdjához képest kisebb plusz, a megoldása valószínűleg az, hogy a számítás csak az alap kifizetéseket nézte, a helyreállítási terv pénzeit, mint korábban említettük, nem, hiszen azok különleges tételek. Az RRF-pénzekből persze mi nem is kaptunk, azokból 10 milliárdnyi összeget eleve csak most oldottak fel nekünk, de attól még más tagállamoknak már tavaly is utaltak. Ezeket az utalásokat vonták ki ebben a tanulmányban a 2022-es adatokból, a magyar mérleg pedig úgy lehetett alacsonyabb a hivatalosnál, hogy a mínuszt valószínűleg szétterítették a tagállamok között.
Ukrajna évi 18,9 milliárd eurójából nekünk a tanulmány szerint 0,189 milliárdot kellene állni, vagyis mérlegünk a tavalyi adatokkal számolva plusz 4,031 milliárd euróra csökkenne. Kevesebbet kapnánk, de masszívan kedvezményezettek maradnánk így is.
Az egyetlen állam, mely a dokumentum szerint nettó kedvezményezettből nettó befizetővé válna, Spanyolország, ahol az ukránok nélküli 0,494 milliárd eurós plusz a rájuk jutó, évi 1,586 milliárd euró Ukrajnának célzott befizetésével 1,092 milliárdos mínuszra váltana. Ez már valóban komoly változás. Az unió legnagyobb nettó befizetője továbbra is Németország és Franciaország maradna, előbbinél a 21,545 milliárd helyett 26,168 milliárd euró lenne a mínusz, utóbbinál 9,584 milliárdról 12,740 milliárdra nőnének a terhek.
Gazdapénzek
Ez a tanulmány a mezőgazdasági és a kohéziós pénzek esetében is kevésbé fájdalmas változásokkal számol. Az előbbieknél kiemeli, hogy Ukrajnában a nagytáblás mezőgazdaság az uralkodó: néhány külföldi nagybefektető sok ezer hektáron gazdálkodik, a kis farmok kisebbségben vannak. Az EU gazdaságpolitikája pont a nagytáblás gazdálkodóknak kedvez, van viszont egy mechanizmus az ő kifizetéseik korlátozására, melyet minden tagállam önkéntesen életbe léptethet. Volt is már ilyen, korábban Lengyelország kapcsolta be magának, az pedig 100 százalék, hogy Ukrajna csatlakozásáért cserébe a többi tagállam nyomást gyakorolna Kijevre, hogy élesítse ezt az eszközt, nehogy a saját gazdáik hoppon maradjanak.
A másik, ami miatt Ukrajna csatlakozásával is viszonylag puhára esne a gazdafinanszírozás, az az, hogy a mezőgazdasági közvetlen kifizetések aránya új tagoknál tíz év alatt lépcsőzetesen nő, csatlakozáskor csak az összegek 25 százalékát folyósítják, ez minden évben 5 vagy 10 százalékponttal nő, míg eléri a 100 százalékot. Ha Ukrajna 2030-ban csatlakozna (ez egy elképesztően optimista forgatókönyv), és tízéves átmenettel számolunk a mezőgazdasági kifizetéseknél, akkor ezen terhek csak 2040-től nehezednének teljesen a költségvetésre, addig pedig egészen biztosan megváltozik - ha csak katasztrófa nem történik, nő – a tagállamok GNI-je.
Az EU-s célokkal szemben az ukrán csatlakozás azonban reálisan nem hat, hanem inkább 10-15-20 év alatt mehet végbe. Addigra aztán pláne sok minden megváltozik, többek között a 2004 óta csatlakozott tagállamok – legyünk optimisták, mi is – felzárkóznak az átlagos uniós jövedelemszinthez, több teret adva az új és szegényebb tagállamok felzárkóztatására.
A két referencia-tagállam, Lengyelország és Románia az elmúlt évtizedben gazdasági növekedésben jóval a 2 százalékos EU-s átlag fölött teljesített (persze aki mélyebbről indul, egy darabig látványosabban tud felfelé törni), és ha folytatni tudják a dinamikus fejlődést, akkor a jövőben valószínűleg kevesebb kohéziós forrás jut majd rájuk, az így felszabaduló összegeket pedig az új tag felé lehet irányítani. De ez persze nem csak Lengyelországra és Romániára igaz.
Összességében ez a tanulmány azt állapítja meg, hogy Ukrajna csatlakozásának potenciális költségvetési hatása viszonylag kezelhető feladatnak tűnik, pláne a sokkal komolyabb politikai, gazdasági, biztonsági és demográfiai kihívásokhoz képest. A pesszimistább papírhoz hasonlóan azonban ez is kiemeli, hogy szükséges lesz megreformálni az uniós pénzügyi rendszert.
