Hogyan válaszoljunk a 3 legnehezebb interjúkérdésre?
Nézzünk szembe a tényekkel: amikor elérkezik az állásinterjú ideje, még a legegyszerűbb kérdést is elég nehéz megválaszolni. Egyrészt mert csak korlátozott idő áll rendelkezésünkre, mely alatt egyszerre kell jó benyomást tennünk az interjúztatóra, és tisztába jönnünk azzal, milyen munkáról van pontosan szó. Másrészről pedig – hacsak nem azon kevesek egyike vagyunk, akik szeretik a stresszes helyzeteket – valószínűleg nehezen tudunk megbirkózni a lámpalázzal.
Minden kérdés más és más nehézségi fokozat alá esik, és akadnak olyan furcsák is köztük, mint amilyen ez például: „ha egy hőlégballonon utazna más emberekkel, és az defektet kapna, süllyedni kezdene, és a zuhanást megelőzvén ki kéne dobni valakit, hogyan magyarázná el, hogy ne ön legyen ez a valaki?” Ebben a cikkben nem ezekről a kacifántos kérdésekről lesz szó, hanem a legnehezebb fajtákról, melyek valójában a legegyszerűbbnek tűnnek:
1. Beszélj magadról!
Technikailag ez nem egy kérdés, nem is felszólítás, hanem egy mocsár tele futóhomokkal, amely csak arra vár, hogy lehúzzon. Ez a kérdés, vagy inkább kérés azért is elég furmányos, mert nem derül ki belőle, hogy az interjúztató mire is kíváncsi pontosan. Arról beszélj, milyen ember vagy? Netán arról, hogyan oldottad meg a cég problémáit? Hogyan érted el a sikert például a fejlesztés, a logisztika vagy a tervezés területén? Röviden: igen, erről is, arról is. Ez a kérés egy esély arra, hogy eladd magad. A The Muse nevű szaklap szerzője, Kathryn Minshew azt tanácsolja, hogy építsük fel a mondandókat a jelen-múlt-jövő sorrendjében: kezdjük azzal, hol tartunk most az életben, aztán pedig menjünk vissza a múltba, és beszéljünk azokról a tapasztalatokról és készségekről, melyeket a korábbi pozícióinkban szereztünk, és melyek ide jutattak minket, végül fejezzük be jövőidőben, és meséljük el, miért vagyunk izgatottak az új lehetőséggel kapcsolatban. A sztorid közben, és lehetőleg már a CV-ben is kerüld el a következő szavakat, mert inkompetenciát, szakmaiatlanságot, sallangosságot és arroganciát sugallnak: ilyen kifejezések a tehetséges, intelligens, alázatos, szellemes, nagylelkű, szimpatikus, szakértő, sikeres, guru/legenda, kivételes és egyedülálló.
2. Mi a bérigénye?
Először is a legjobb, amit tehetsz, ha megpróbálod elkerülni a konkrét válaszadást erre a kérdésre. Fordítsd vissza a kérdést a HR-esre, és tudakold meg, hogy milyen költségvetés tartozik ehhez a pozícióhoz. Ha erre kényelmetlen rákérdezned, érdeklődd meg, hogy milyen feladatok, kötelességek tartoznak ehhez a munkakörhöz, mert csak ezek pontos tudatában tudsz összegekről beszélni. Legyen a fejedben egy fizetési tartomány az adott munkakörhöz, és végezz előzetes felmérést arról, hogy átlagosan mennyit fizetnek a cégek ezért a pozícióért, vedd számításba a tapasztalataidat, tanulmányaidat, valamint a földrajzi tényezőket is, hiszen a munkavállalók átlagjövedelme sokkal – legalább 60 ezer forinttal – magasabb a fővárosban, mint az ország más régióiban. Alapos utánajárásod ellenére is tartózkodj attól, hogy konkrét összeget mondj, inkább azt a fizetési sávot add meg, amelynek minimum összegéért még hajlandó vagy munkát végezni, és a felső összeghatárt sem tartod pofátlanságnak.
Előfordulhat olyan is, hogy a HR-es nem a bérigényedre, hanem a fizetési történetedre kíváncsi, vagyis hogy oszd meg vele, mennyit kerestél az előző munkahelyeden. Erre persze könnyebb válaszolni, mivel tudod a konkrét összeget, de egyben nehezebb is a fizetési tárgyalás szempontjából, ugyanis bármit mondasz, azzal bekategorizálod magad. Ezért ha neked szegezik a kérdést, válaszold a következőt: „Ez a pozíció nem teljesen ugyanaz, mint az előző, ezért beszéljük meg, milyen felelősségi köreim lesznek itt, hogy jobban meg tudjak határozni egy mindenki számára előnyös összeget”.
3. Miért bocsátották el?
Talán ez a legnehezebb kérdés, amit hallhatsz egy interjú során, függetlenül attól, hogy milyen módon veszítetted el az állásodat, ám pont a megszűnés körülményei fogják megadni, hogyan is válaszolj erre a legmegfelelőbben. Ha leépítettek, a válasz igen egyszerű: röviden említsd meg a szervezeti átalakítást, de semmiképpen sem illesd rossz szóval a volt munkaadódat. Ha azonban kirúgtak, a válaszadás kicsit keményebb tészta. A cél az, hogy egy őszinte, öntükröző választ adj (ami ebben az esetben annyit jelent, hogy reflexív vagy, elismered a hibáidat, tanulsz a negatív tapasztalataidból is). Alison Doyle, egy álláskereső portál szerzője szerint a következő válasz jól működhet: „Miután elgondolkodtam, miért bocsátottak el, rájöttem, hogy számos dolgot másképp kellett volna csinálnom. Az előző munkám tanulási tapasztalat volt, és úgy gondolom, bölcsebbé váltam tőle. Szeretnék egy lehetőséget, hogy ezt bebizonyítsam az ön számára”. A válaszod természetesen változhat a szituációtól függően, mégis a legfontosabb, hogy legyen egy kész válaszod arra, hogy elmagyarázd, mi történt, miközben mégis pozitív fényben tünteted fel magad.
Az aol.com cikke nyomán
Az oldalon elhelyezett tartalom a Jobline.hu közreműködésével jött létre, amelynek előállításában és szerkesztésében a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.
