Elektromos szappantartó négy keréken: Mercedes-Benz EQE 350+ teszt

Mintha valami sehol soha le nem írt egyezmény lenne a világ autógyártóinak többsége között, hogy az elektromos kocsik nem lehetnek szépek, és mintha a látványosság, az esztétikum, attraktív design a robbanómotoros kocsik privilégiuma maradt volna.

A Mercedes-Benz EQE 350+ sem tartozik a „meglátni és megszeretni” kategóriába. Az E-osztályú Merci elektromos változata úgy néz ki, mint egy dizájnos műanyag szappantartó malomkerekekkel a 80-as évekből. Egyedinek egyedi, csak épp nem mozgatja meg az ember fantáziáját, nem érezni valami bizsergést, amikor megpillantjuk. A legtöbb autónál a fényszórók elöl és hátul is meghatározzák az összképet, ez a kifejezetten villanyautóknak készült EQE-nél is megvan.

A futurisztikus formájával akár valamelyik jövőben játszódó hollywoodi produkcióban is szerepelhetne, s ugorhatna a hiperűrbe, ám eleganciából kevés jutott neki. Valóban merőben más, mint a mai gépkocsik, s vannak a Mercedes mostani kínálatában különösen jól sikerült formájú, csábító modellek, az EQE buborékfazon azonban a másik véglet.

Az azért elég menő, hogy a kilincsek elegánsan belesimulnak a karosszériába, és ha érkezik a sofőr vagy akinek a zsebében a kulcs van, akkor kijön a nyitókar. Hátulról azért valamivel jobban fest, mint elölről, az érdekes lámpával és a csomagtartó tetején diszkréten megbúvó apró szárnnyal.

Ezt a formát még szoknunk kell egy Mercedestől

Ha valakit nem győz meg a villanylimuzin külseje, a belseje biztosan lenyűgözi. A prémiummárkák között az új Mercik utastere mindenkit ver. Az EQE modellé is elképesztő, lélegzetelállító. Olyan mint egy reptér vagy egy öt csillagos szálloda luxusvárója. Akit ez nem varázsol el, annak nincs szépérzéke. A fotelek persze kényelmesek, a tér tágas, légies – magyarán pont olyan, mint amilyet egy Mercedestől elvár az ember. Könnyű megszokni és megszeretni ezt a fényűzést.

A két darab óriási műszerfali kijelzőpanel táblagépeket idéz. Ez a megoldás is érdekes, és egyben magával ragadó is. Bizony az EQE belül sokkal szebb, megnyerőbb és csábítóbb, mint kívül. Amúgy külső és belső méreteit tekintve az E-osztály/CLS pároshoz hasonlítható, ám jóval nagyobb tengelytávja miatt azoknál érezhetően tágasabb.

Az EQE belseje lenyűgöző, pont olyan, amilyet a Mercitől elvárunk. A két kijelzőpanel meghatározza a műszerfalat

No, de egy elektromos autónál a külcsín és a belbecs mellett legalább olyan fontos, hogy mit mutat a számokban, mekkora a hatótávja. A Mercedes EQE limuzin villanymotorja 292 lóerő (215 kW) csúcsteljesítményre és 530 Nm maximális forgatónyomatékra képes. Ez elsőre nem hangzik rosszul, s a kocsi elég harapósan megy. És sok finomság is került ebbe a Mercibe. Például a regeneratív fékezés intenzitása három fokozatban állítható, illetve a vezetőtámogató rendszerek – mint például az akadályérzékelők – is erre támaszkodnak elsősorban; a villanymotorral akár a teljes megállásig lassítható az autó.

Oldalról nézve teljesen olyan az EQE limuzin formája, mint egy műanyag szappantartó a 80-as évekből

Az akkumulátor nettó kapacitása 90 kWh, s a gyári adatok szerint a hatótávja 545-600 kilométeres utat tesz lehetővé. Ez is jónak tűnik. Az energiafelhasználást a navigációs adatok figyelembevételével optimalizálja a rendszer. A matek alapján bátran nekiindulhatunk a fővárosból Debrecenbe vagy akár Bécsbe, s az úton nem kell megállni tölteni. Legalábbis papíron, mert a valóság sajnos más.

Megjártuk a császárvárost oda-vissza, de sajnos a 100 százalékkal indult akksira rá kellett tölteni, hogy ne érje meglepetés az embert még a hazaérkezés előtt. Ráadásul a történethez tartozik, hogy a táv nagyobb részén nem is használtuk a szellőztetést, a fűtést, hogy ne szívja el gyorsabban a hatótávot. Ezenkívül még a sebességre is ügyeltünk autópályán, tehát nem a maximálisan megengedett 130 km/ órával mentünk, hanem lassabban, nagyjából 100-110 körül. Azt csak mellékesen tesszük hozzá a történethez, hogy a töltésnél szerencsére nem állt bent senki az oszlopnál, vagyis nem kellett várnunk másra.

A hagyományos, 22 kW-os utcai oszlopokról elég lassan tudjuk feltölteni az autót

A tapasztalatok után, óhatatlanul is felmerül az emberben, hogy megér-e alapáron 32 millió forintot (tesztmodellünk 43 millió Ft volt) egy olyan autó, amellyel úgy kell közlekednünk az autópályán, mint egy turistabusszal, ha hosszabb távokat is meg akarunk tenni. És más kompromisszumokat is meg szükséges kötni még ennyi rengeteg pénzért. Sok mindent ki kell még küszöbölniük a gyártóknak az e-mobilitásban, hogy azt mondhassuk, igen.

Elég furcsa ennek a Mercedesnek az orra

BLIKK DOSSZIÉ

Mercedes