szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

A Magyar Nemzeti Bank szakértői levezették az NGM szakértőinek, miért lenne mindenkinek rossz, ha belepiszkálnának a változó kamatozású hitelek működésébe.

Az ad-hoc beavatkozások nem segítik a magyar gazdaság stabil, fenntartható növekedési pályára állását – ilyen című tanulmánnyal reagáltak a jegybank szakértői a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) minapi felvetésére, miszerint indokolt lenne újraszabályozni a változó kamatozású vállalati hiteleket.

Az NGM szakértői „vitaindítónak” nevezett cikkükben arról értekeztek, hogy indokolt volna újragondolni a változó kamatozású hitelek referencia kamatlábait. Egész pontosan amellett érveltek, hogy a bankközi kamatlábak (a BUBOR-ok) helyett a jelenleg alacsonyabb diszkontkincstárjegy-hozamokat kellene referenciaértékként használni. Mivel a dkj-hozamok jelenleg alacsonyabbak a BUBOR-oknál, ez egyebek mellett a hiteltermékek kamatainak azonnali csökkenését jelentené. (A változó kamatozású hitelek aktuális kamata a referencia-kamatláb plusz a bank kamatfelára, ami magában foglalja a banki költségeket, az ügyfélkockázatot és a nyereséget.)

A jegybank szakértői általánosságban azt írják, hogy „minél gyorsabban tudjuk tartósan lecsökkenteni az inflációt és javítani az ország kockázati megítélését, annál inkább helyreáll a fogyasztói és a vállalati bizalom, gyorsul a gazdasági növekedés. Egy ilyen közegben a piaci kamatok is gyorsabban és fenntartható módon csökkenhetnek. De ennek a fordítottja is igaz. Minden olyan intézkedés, amely gyengíti ezt a folyamatot, akadályozza a fenntartható növekedési célok elérését. Ezen az úton kulcsfontosságú a monetáris transzmisszió megfelelő működése”. A monetáris transzmisszió jelen esetben a jegybanki kamatok, kamatváltoztatások banki hiteltermékekben való megjelenését takarja: a BUBOR-ok meglehetősen jól lekövetik a jegybanki kamatváltoztatásokat, vagyis a jegybank a kamatváltoztatásokkal képes befolyásolni a BUBOR-okat, így a hiteltermékek kamatait.

„Az elmúlt másfél év fontos tapasztalata, hogy

a monetáris transzmisszióba történő beavatkozások többségében a káros mellékhatások messze meghaladták azok várt rövid távú előnyeit.

Legtöbb esetben csak a piaci bizonytalanság nőtt, aminek súlyos ára volt: romló kockázati megítélés, emelkedő hozamfelárak és a leminősítési kockázatok növekedése” – emlékeztetnek a jegybanki szakértők a kormányzat korábbi beavatkozásaira, főként a különféle kamatstopokra, amelyekkel a kormány hatósági eszközökkel beavatkozott a kamatok alakulásába.

A jegybank szakértői konkrétan hét érvet hoznak fel a BUBOR-ok dkj-hozamokra cserélése ellen:

  1. A bizonytalanság, a kockázatok növekedésére a hitelezési felárak növekedésével reagál a bankrendszer. A BUBOR alakulása átlátható, jól és széles körűen követi le a piaci folyamatokat. Ezzel szemben a dkj hozamot a jegybank sokkal kevésbé tudja befolyásolni és az állam is csak közvetetten.
  2. A lépés hatására már most nőtt a piaci bizonytalanság, ami a hitelminősítőknél negatív tényező, ahogy ezt azonnal jelezte a Standard and Poor’s kommentárja is.
  3. A referenciakamat módosításával a bankok érdekeltté válnának abban, hogy a dkj hozamok minél magasabban alakuljanak. A dkj piacon a likviditás alacsony. A bankok ezen a piacon könnyebben befolyásolhatják a hozamok alakulását, hiszen már kis mennyiségek eladásával, saját aukciós keresletük visszafogásával, esetleg short ügyletekkel is növelhetik a hozamokat.
  4. Az állam oldalán érdekkonfliktus alakulhat ki. Amennyiben váratlan sokkhelyzetben az államnak pénzre van szüksége és emiatt az államadósság-kezelő kincstárjegyeket bocsát ki, a nagyobb dkj-kínálat a hozamok emelkedését okozza, növelve az érintett ügyfelek törlesztőterheit, épp a legkritikusabb időszakban.
  5. A kiszámíthatatlanság nemcsak az állam finanszírozási költségeire hatna negatívan, hanem a piaci hitelezés dinamikájára is. A dkj hozama akár néhány nap alatt is változhat 1-2 százalékponttal, ami a hitelfelvevők számára is óriási bizonytalanságot jelentene.
  6. A hitelfelvevők a várható jövőbeli kamatcsökkentések pozitív hatásaiból sokkal kevésbé részesülnének. A referenciakamat megváltoztatására a bankok a feláraik növelésével akár azonnal tudnak reagálni.
  7. A kamatkockázati fedezésének ellehetetlenülése szintén drágítaná a hitelezést. A banki felárak növelése pusztán technikai oldalról is felmerülne, hiszen a dkj hozam sokkal volatilisebb, és a piacon elterjedt BUBOR alapú kamatcsere eszközökkel nem lenne képes a bankrendszer azt jól fedezni.