Hermányi Mariann: Valamikor igenis bűn nem megszólalni
Kik azok a huszonéves színésznők, akik az utóbbi években észrevetették magukat filmekben, sorozatokban, és már nem kell sok hozzá, hogy széles körben is ismertté váljanak? Interjúsorozatunkban az új színésznő-generációt vonultatjuk fel. Most Hermányi Mariann mutatkozik be, akire A besúgóban figyeltünk fel először, és állítólag hatalmasat játszik a Hunyadi-sorozatban.
A legmenőbb fiatal magyar színésznők #4
Hermányi Mariann kisgyerekkora óta tudta, hogy színész akar lenni, tinédzserként óriási hatással volt rá a krétakörös hamlet.ws-előadás. Második próbálkozásra vették fel a Kaposvári Egyetemre, Cserhalmi György volt az osztályfőnöke, de tanította Vidnyányszky Attila is, akiről egy Partizán-videóban nyilatkozott emlékezetesen.
Első filmszerepét az akkor frissen Oscar-díjas Nemes Jeles László Napszálltájában kapta, rettenetes élmény volt számára a forgatás, nem mondta elég természetesen a szövegét, ezért hátrazavarták statisztálni. A Toxikomát már sokkal jobban élvezte, ott zsíros hajú junkie-ként csúszott-mászott, Molnár Árontól pedig megtanulta, hogyan kell egy színésznek forgatáson viselkedni. A tanár utolsó évadának több részében is szerepelt, de a nagy áttörést A besúgó című sorozat jelentette számára, amelyben Adélt, a KISZ-es femme fatale-t, Száva Zsolt új nőjét játszotta. Alakításáért megkapta a Televíziós Újságírók Díját, és rákerült a Nők Lapja címlapjára.
Jelenleg két filmben is láthatjuk a mozikban: unott fejű, kissé rosszindulatú nővérkeként a Semmelweisben, illetve a vonat egyik utasaként a Mesterjátszmában. A Shadow and Bone – Árnyék és csont című Netflix-sorozat utolsó részének zárójelenetében széles kézmozdulatokkal varázsolt (vigyázat, az alábbi videóablakban megtekinthető részlet véres és spoileres!), de forgatott tavaly a The Brutalist című amerikai filmben is, amelyben két közös jelenete is lesz egy Oscar-díjas színésszel.
Még idén két nagyszabású produkció fontos szereplőjeként tűnik fel. Kern Andrással együtt fog nyomozni az Agatha Christie-t megidéző Ma este gyilkolunk című mozifilmben, illetve ő játssza Luxemburgi Erzsébetet minden idők legdrágább magyar tévésorozatában, a Hunyadiban. A szerep kedvéért tízoldalnyi német nyelvű szöveget kellett megtanulnia úgy, hogy előtte egy szót sem beszélt németül.
A fiatal Natascha McElhone – ez volt az első benyomásom Mariannról, amikor a Hunyadi castingján találkoztam vele. Luxemburgi Erzsébet nehéz szerep, akkor már lassan egy éve kereste rá a produkció a megfelelő színésznőt. Mariann megkapta a szerepet – és lubickolt minden pillanatában. Fegyelmezett, mint egy olimpikon, pontos, mint egy svájci óra, miközben spontán, természetes és bájos. Komikának és drámai színésznek is briliáns – ez elképesztően ritka kombináció. Plusz olyan kortalan feje van, hogy bármilyen korszakba öltözteted, olyan, mintha időgéppel érkezett volna oda. Meg lennék lepve, ha nem várna rá nemzetközi karrier két-három éven belül. Nagy szavak, de kimondom: világsztárnak született
– mondta róla Szász Attila, a Hunyadi egyik rendezője.
Melyik a legkorábbi emléked gyerekkorodból?
Egyéves lehettem, a kocsiban ülök egy babahordozóban, látom a fákat elsuhanni a fejem fölött, a kis kezeimmel próbálom magam felhúzni, hogy kinézhessek az ablakon, de túl apró vagyok hozzá, és nem sikerül.
Melyik szót használod túl sokszor?
Egyébként.
A karriereddel kapcsolatban mi volt a legrosszabb tanács, amit megfogadtál?
Az, hogy maradjak csöndben. Azzal egyetértek, hogy nem kell mindig szájalni, de valamikor igenis bűn nem megszólalni.
Mikor sírtál utoljára, és miért?
Ma reggel. Nagyon intenzív életet élek álmomban, és amikor reggel fölkelek, sokszor van, hogy összeomlok, mert kiderül, hogy mindaz, amit álmodtam, nem történt meg. Most álmomban bűnöző voltam, és megöltem egy nőt. Az álom vége felé elkaptak a rokonai, és ugyanúgy kínoztak meg, mint ahogy én azt a nőt. Késeket, dugóhúzókat szúrtak belém, aztán elengedtek. Az utcán próbáltam segítséget kérni, fogva a saját kiömlő beleimet, és azt éreztem, hogy hiába érdemlem meg, amit tettek velem, élni akarok.
Melyik tulajdonságodat gyűlölöd a legjobban?
Amikor gyáva vagyok, azt nem bírom elviselni.
Mikor voltál a leggyávább életedben?
Amikor a Kaposvári Egyetem első éve után felvételiztem újra a Színművészetire, de a második rostán visszatáncoltam. Akkor nagyon gyáva voltam, féltem, hogy megutálnak az osztálytársaim. Szakmailag máshol tartanék, ha azon az egyetemen végeztem volna.
Kit szeretnél eljátszani egy életrajzi filmben?
Egy felmenthetetlen gyilkost. Kíváncsi lennék, hogyan lehet megjeleníteni egy rossz embert, egy olyat, aki nem véleményesen rossz, hanem tényleg. Embert eszik, gyerekeket öl. Vajon hogyan működhet az agyuk ezeknek a szörnyetegeknek?
Melyik teljesítményedre vagy a legbüszkébb?
Arra, hogy nem adtam föl a pályát. Hogy nem vesztettem el a hitemet a szakmámban, pedig sokan dolgoznak érte, hogy ez megtörténjen.
Mikor voltál a legközelebb ahhoz, hogy feladd?
Tavaly ilyenkor. Már régóta nem volt színészi munkám, csak elvétve, hívogattam a színházakat, hogy egymondatos szerepet is elvállalok, csak hadd menjek, de nem adtak lehetőséget. Elkezdtem egy egyéves sminkes képzést, gondoltam, legyen egy másik szakmám is. Aztán egy hét alatt bejött egy film, egy sorozat, több szinkron. Úgy éreztem, mintha a Jóisten elfelejtett volna, aztán egyszer csak valamiről eszébe jutottam.
Mitől tartasz a leginkább?
Attól, hogy cserben hagy az önkritikám. Hogy azt hiszem majd, hogy csodálatos vagyok, miközben valójában csak rém kellemetlen, vagy egyszerűen gyenge, és ezt senki nem meri majd megmondani. Látok egy csomó ilyet a szakmában, én soha nem akarok ilyen lenni.
Mit utálsz a legjobban csinálni?
Gyűlölök korán felkelni. Van egy másik személyiségem reggel, aki semmi mást nem akar, csak aludni tovább. Mondták már nekem, hogy valószínűleg az alvás a hobbim. Bármennyit tudok aludni, bármikor, bármilyen helyzetben. Akár 18 órát is.
Mi zavar a legjobban a külsődben?
Amikor kicsi voltam, zavart az orrom. Sajtreszelővel akartam lereszelni ezt a kis görbületet, de azóta nagyon megszerettem.
Mi volt a legfájdalmasabb dolog, amit valaki mondott neked?
Nem szeretlek már. Ez bárkitől fájdalmas, akit én sajnos szeretek.
Ha visszamehetnél az időben, hová és mikorra mennél?
Az első szerelmemhez, a halála előtti nyárra, amikor 20 évesek voltuk. Beülnék vele a Nemdebárba a Moszkva téren, és csak hallgatnám. Egyre jobban elkopik bennem a hangja, az arca, az illata, a mozdulatai. Olyan jó lenne kicsit visszakapni őket. Meg nagyon sok mesélnivalóm lenne nekem is.
Melyik dalt szeretnéd, hogy szóljon az esküvődön?
A Volt egyszer egy Vadnyugat zenéje.
És a temetéseden?
Péterfy Bori Szikra című albumáról valamelyik szám.
Mikor voltál a legboldogabb életedben?
Nagyon erősen élem meg a magasságokat és a mélységeket, ezért gyakran vagyok borzasztóan boldog. Ha nézek egy filmet, ha sikerül valami, ha szeretek valakit.
Mit csinálsz, ha elszomorodsz?
Sírdogálok. Nagyon könnyen, bármikor el tudom sírni magam. És általában nem azért, mert olyan hatalmas nagy baj van, hanem mert én így vezetem ki magamból a túlfűtött érzelmeimet, a stresszt, a erős fáradtságot, a fájdalmat, a hálát vagy az örömöt.
Mit csináltál tegnap?
Nagyot aludtam, délután egykor felkeltem, elmentem próbálni a Macbethet a Pinceszínházba, ahol kontaktmozgásokat gyakoroltunk, és állatutánzó etűdöket improvizáltunk. Utána elmentem a nővéremmel az Etele Plazába, mert meghívtak minket az Igazából szerelem karácsonyi vetítésére. Imádjuk azt a filmet, a soundtrackre takarítottunk sokszor. Telezabáltuk magunkat a fogadáson, aztán feltankoltunk nachosszal, magunknak lehetett csapolni a szószt, elterpeszkedtünk a teremben, és néztük a filmet. Aztán hazaérve csináltam egy rakott krumplit az otthoniaknak, majd eldőltem.
Mennyi volt a legnagyobb pénz, amire nemet mondtál?
Nem mondtam nemet még semmire. Ideje elkezdeni.
Milyen pénzes munkáid voltak a színészeten kívül?
Voltam asszisztens, bébiszitter, tanítottam szusikészítést, tortadíszítést és gyerekeket lovagolni, lovasterápiás foglalkozásokat csináltam a saját lovamon.
Rúgtak már ki valahonnan?
A Spirit Színházból egy délután alatt háromszor kirúgtak, de mindig vissza lettem véve. Ott az ilyesmik mindennaposnak számítottak, szinte még az épületben sem kellett tartózkodni hozzá.
Melyik film változtatta meg az életedet?
Az Egy asszony illata. Ebben a filmben láttam meg, hogy nincs mentség a magamban folyamatosan hordozott szenvedésre. Hogy nem kell folyton rosszul éreznem magamat, mert van, akinek sokkal rosszabb, és ennek ellenére sem panaszkodik. Az alaptermészetemre gyakorolt hatást ez a film.
Melyik filmet láttad utoljára moziban?
A Megfojtott virágokat. Egészen elképesztő volt benne a főszereplő nő. Úgy reagált helyzetekre, ahogy egyáltalán nem vártam. Megkapta maga mellé a világ egyik legjobb színészét, akit szinte eszembe sem jutott nézni.
Hol etted a legjobbat életedben?
A Mol-torony tetején megnyílt egy étterem, a VIRTU, és van egy vargabélesük, aminél én életemben nem ettem finomabb dolgot, azt hiszem.
"Semmi mást nem csinálunk a gulyással, csak rohadt jól megfőzzük"
Mit tanulhatunk a nagyszülőktől és a szülőktől a konyhában, és mi az, amit el kell felejteni abból, amit az idősebb generációk hozzátettek a magyar gasztronómiához? A Mol Campusban megnyíló két étterem, a Zazie bistro és a Virtu konyháját vezető, 30 év alatti séfekkel, Bíró Dániellel és Lendvai Leventével beszélgettünk a héjában sült krumpli szerepéről, arról, van-e helye a konyhában a szójaszósznak, és arról, mi kell igazán jó hortobágyi palacsintához.
Mondj valami meglepő, de igaz dolgot magadról!
Gyűlölöm a csokoládét.
Miben szeretnél tehetséges lenni?
Hogy jobban el tudjak merülni magamban, és ki tudjam zárni a rám szegeződő szemeket. Nem szabad, hogy folyamatosan azt várjam, hogy valaki visszaigazolást adjon nekem. Ha az emberek néznek, sokszor kizökkenek, és azon töprengek, vajon ők most mit gondolnak rólam.
Melyik volt az utolsó sorozat, ami baromira felbosszantott?
Az Aranybulla. És én tényleg végignéztem az egészet.
Mi a leginkább elviselhetetlen benned hosszú távon?
A sértődékenységem. Megharagszom, és olyan vagyok, mint egy kis görcs. Ez egy önbizalomhiányból fakadó projekció: nem vagyok megelégedve magammal, ezt rávetítem másra, és azon megsértődöm. Pedig a másik nem csinált semmit, csak megkérdezte, hogy mennyi az idő. Nagyon sokat dolgozom rajta, hogy felfogjam, és emlékeztessem magamat arra, hogy a világ nem ellenem van.
Reménykedsz abban, hogy van valami a halál után?
Nem. Az jó, ha van, de nem reménykedek. Próbálok inkább minél helyesebben élni, de nem azért, mert majd kapok valamit utána.
Melyik számot hallgatod a legtöbbet mostanában?
Mostanában nem zenét hallgatok, hanem youtubereket. Márkó és Barna Síkideg-, Probléma Hajóssal és Márkóval-, Fókuszcsoport-, Jólvanezígy-adásokat, meg Partizánt. Politikai, közéleti témákban hallgatok beszélgetéseket, illetve interjúkat olyan emberekkel, akik valamiért érdekelnek. Főleg Kadarkai Endre vagy D. Tóth Kriszta műsorait.
Melyik volt életed legjobb koncertje?
Egy Krúbi-koncert három éve nyáron. Akkor láttam először élőben, és jöttem rá, hogy piszkosul jó előadóművész. Lenyűgözött, hogy hogyan csinálta a bulit, és milyen elképesztő tudás és ötlet van mögötte, miközben egy igazi mocskos disznó. Nagyon sokat nevettem.
Van beceneved?
Az osztályom Mariskának hív.
Kaptál már olyan kritikát, ami tényleg fájt?
Igen, de az jó, nekem nagyon jót tesz, ha valaki őszintén beszél velem, mert azzal tudok mit kezdeni. Azzal nem, ha valaki dicsér, aztán hátat fordítván égre-földre ócsárol. Tudom, hogy nagy a kísértés, de muszáj valahogy visszafogjuk!
Miről szeretnél leszokni?
A dohányzásról. Van, hogy két-három évig nagyon keveset cigizek, de most épp egy intenzívebb időszakomat élem, és már nagyon unom.
Félsz a konkurenciától?
Nem. Azt nem bírom elviselni, ha olyan emberek vannak foglalkoztatva, akik nem jók. Akik nem azért vannak ott, ahol vannak, mert tehetségesek. Ők nemcsak tőlem, hanem a tehetséges kollégáktól is elveszik a helyet. Ettől kivagyok. Amúgy meg imádom, ha valaki ragyog, borzasztóan tudok rajongani érte, ha úgy van.
Mi lenne az utolsó vacsorád?
Juhtúrós sztrapacska sok szalonnával, mellé egy búzasör citrommal. És hozzák oda azt a vargabélest is a Mol-toronyból.
Minek van értelme ebben az életben?
A figyelemnek. A megfelelő figyelemnek. Magunk felé, mások felé. Annak, hogy a jelenben legyünk. Gyötrően nehéz.
------------
Cikksorozatunkban az 1993 után született magyar színésznők közül választottuk ki azt a tizenkettőt, aki eddig a leginkább észrevetette magát mozifilmekben, tévésorozatokban és kisfilmekben, illetve a közeljövőben várható a berobbanása. A sorozat többi részét itt találja, az öt évvel ezelőtti hasonló cikksorozatunk pedig erre van.
