Az elpusztult állat csak a későbbi, sokkal nagyobb tragédiát jelezte

Ez az a darab, amelyben mindenki másba szerelmes. Az előadás a legdrámaibb ponton kezdődik, a színházzal a tó partján. Itt csúcsosodik ki mindaz az ellentét a birtokon összegyűlt kompánia tagjai között, amely addig a felszín alatt lappangott. Trepljov, az ifjú író izgul, mert az édesanyja, Arkagyina, az ünnepelt színésznő és annak párja, Trigorin, a befutott író – akik méltóztattak őket meglátogatni a birtokon – a nézők között foglalnak helyet, előttük kell bizonyítania.

A Pinceszínház előadásában hat szereplő lép színre, és a művészeti iskola végzősei a hat székből álló díszletben és a hétköznapi öltözethez hasonló jelmezekben a puszta megjelenésükkel és az első megszólalásaikkal azonnal egyértelművé teszik, hogy ki kicsoda, kikkel is állunk szemben. Szinte az egyetlen kellék az elpusztított sirály, amit meglehetősen drámai pillanatban hajítanak az egyik székre, előrevetítve egy későbbi, sokkal nagyobb tragédiát. 

Emberek, oroszlánok, sasok

Mása (Sarkadi Hajnalka) a fekete ruhájában, ahogy odaveti, hogy „az életemet gyászolom”, az őt ostromló tanító (Szilágyi Barnabás) a merev tartásával és a barna zakójával, Arkagyina (Laczkó Tamara) ringó járásával és lefegyverző mosolyával, Nyina (Kiss Dorina) a szépségével és az érzékenységével, Trigorin (Bognár Gábor) a kalapjában, a szemüvegében és a szótlan nagyképűségével, na és Trepljov a nagy hajával és az erős színpadi jelenlétével azonnal meggyőz minket, játékuk beszippant az előadásba.

A darabbeli darab főszerepét Nyina játssza, és már az elején hangot ad annak, hogy szerinte Trepljov darabja meglehetősen furcsa. El is kezdi szavalni a művet – „Emberek, oroszlánok, sasok és foglyok, agancsos szarvasok, libák, pókok és vizek lakói: néma halak, tengeri csillagok és mindazok, amiket szemmel nem lehetett látni…” –, de olyan érzékletesen, hogy mindannyian átérezzük Trepljov darabjának nehézségeit. Mindezzel együtt hisz a fiú tehetségében, és teljes mellszélességgel kiáll a művészete mellett.

Féltékeny felmenők 

Ez azonban nem kis feladat, tekintve, hogy az Arkagyina–Trigorin párost nem olyan könnyű lenyűgözni. Nem azért, mert magasra tennék a művészi mércét, hanem mert eleve féltékenyen és ki nem mondott rosszindulattal állnak hozzá mindenhez, amit nem ők csinálnak. Mindezt fokozza, hogy Nyina beleszeret Trigorinba, így a fiatalság őszinte rajongása nem csak a művésznek szól. Belé viszont Trepljov szerelmes, őbelé Mása, Másába pedig a tanító, aki – bár feleségül veszi szíve választottját – szintén nem lehet boldog egy boldogtalan feleséggel az oldalán.

Remények és tragédiák

A Keleti István Alapfokú Művészeti Iskola és Művészeti Szakközépiskola végzősei nem négy felvonáson keresztül mesélik Csehov történetét, de az alatt az egyetlen felvonás alatt is meg tudjuk élni a cselekmény ívét és minden szereplő drámáját. Ahogy a végén Nyina és Trepljov beszélget, a bőrünkön érezzük a nagy reményekkel induló fiatalok sorsának tragédiáját. Ugyanígy átéljük Mása és a tanító életének kilátástalanságát, és sejtjük, hogy Arkagyina és Trigorin kirakatboldogsága is törékeny.

Kőváry Katalin rendező-tanár olyan érzékenységgel bízta a tanítványaira a darabot, hogy mindegyikőjük megélhette a személyiségéhez legjobban illő szerepet, ezt tudták aztán az elsajátított mesterségbeli tudással a közönségnek is megmutatni.

A díszletek, kellékek hiánya még inkább rájuk irányította a figyelmet, és tudjuk, hogy nem csupán – a darabban is megjelenő – magánéleti válságok állnak még előttük, a karrierjükben is meg kell találniuk a helyüket. Éppen úgy, mint a darabbeli fiatal művészeknek. Tudjuk, hogy a színészi pálya telített, ezzel együtt biztosak lehetünk benne, hogy hallunk még róluk, fogjuk látni őket az ország színpadain.

(Borítókép: Bolla Gábor (Trepjov) és Kiss Dorina (Nyina). Fotó: Szollár Zsófi / Index)