Dr. Gyarmati Andrea blogol: Amit a nagyitól tanultam. Szuper házi praktikák

Volt egy okos füzete, amolyan szakácskönyvféle, amiben összegyűjtötte a praktikákat, és gyógyítgatott mindenkit. Csuda dolgokat tudott. Megörököltem ezt a gyűjteményt, és magam is írok bele. Most beavatnálak téged is ebbe a tudományba, és megtanítanálak a természetes csodaszerek, ősidők óta bevált házi gyógymódok mindennapos használatára.

Remélem, találsz köztük olyat, ami adott esetben beválik. „Medicus curat, natura sanat”, vagyis az orvos kezel, a természet gyógyít, egyszerűbben: amit a nagymamámtól tanultam.

Kisgyerekként asztmás voltam. Sokat és nagyon köhögtem, fulladtam. Próbálkoztam mindennel, nem sok sikerrel. „Majd kinövi” – mondták, és bizonyára az is hozzájárult ahhoz, hogy a betegség nyomtalanul elmúlt, de konkrét fulladási élményeim maradtak abból az időszakból. Később, amikor a vízben edzés vagy verseny közben elfogyott a levegőm, nem volt ismeretlen az érzés…

Valószínűleg akár jó is lehetett volna a dolog, ha én másképpen vagyok összerakva. – Hagymatea, azt kell innod, attól majd meggyógyulsz – mondta a nagymamám, és már hozta is a löttyöt, aminek a szaga is rémes volt.

Felfordult a gyomrom, és amikor a nagymamám elfordult, gyorsan a fikuszokra locsoltam a teát. Nőttek is szépen, én meg tovább köhögtem…

Azt mondta a nagyi: „Egészségesen gondolkozni – egészségesen élni, érezni”. Persze ez akkoriban még könnyebb volt. Az élet nem volt olyan pörgős, mint manapság. Meg azt is mondta mindig: „Csak nőttök, mint a dudva, és senki nem figyel rátok.”

Sajnos mindent nem tudok elmesélni a nagyi praktikái közül, de remélem, ezzel a fejezettel sikerül legalább az érdeklődésedet felkeltenem a téma iránt.

Nagymamám abból indult ki, mert sokat olvasott, hogy már őseink is a négy alapelemet használták.

1. A levegőt: légfürdő, illetve inhalációs légzésterápia formájában.
2. A vizet: fürdők, borogatások, Kneipp-kúrák formájában (erről még beszélünk majd).
3. A tüzet: bizonyos reumás kórképekben (közvetve melegítés).
4. A földet: iszappakolások, fürdősók, gyógyiszap és ásványok, növények, vagyis a föld maga és terményei formájában.

Valaha volt egy történet, így szólt: késő éjszaka, lehetőleg éjfélkor, menj el a temetőhöz. Ott, a temető mellett nő egy növény, jó sokat találsz arrafelé belőle. Szedd le, de akkor, amikor éppen éjfélt mutat az óra, és vidd haza. Önts rá forró vizet, és hagyd ázni, majd add oda inni annak, akinek nagyon gyorsan ver a szíve…

Mindez mesének is tűnhet akár, pedig nem az. Mindig vannak kíváncsi emberek, akiket izgat, mi miért alakul úgy, ahogy. Elkezdtek hát utánanézni gyógyszerészek,van-e ennek a mesének realitásalapja. És persze kiderült, hogy nagyon is. Az a bizonyos növény, ami épp a temető mellett növekedett nagy mennyiségben, pont éjfélkor tartalmazta a legmagasabb arányú hatóanyagot.

Tapasztalati úton rájöttek, hogy jó hatással van a szív ritmuszavaraira. Később ezekből a megfigyelésekből indult ki és fejlődött a gyógyszerek előállítása. Mindaz, amit ma szintetikusan (mesterségesen) állítanak elő, valaha megtalálható volt a természetben.

Amiről beszélünk, úgy hívják, „biológiai” gyógyító szer. Ezek erejét és hatásait szerintem egyre jobban kell ismernünk és elismernünk, mivel a civilizációs ártalmak egyre látványosabban jelentkeznek.

Túl gyakran a legcsekélyebb fájdalmat, hétköznapi banális fertőzést, enyhe náthát azonnal és radikálisan a legrövidebb időn belül,vegyi úton előállított gyógyszerekkel igyekszünk leküzdeni. Ez elég kényelmes megoldás. A mellékhatások pedig nem észlelhetők annyira hamar (azért persze akadnak, vagy később jelentkeznek), hogy összefüggésbe hoznánk őket a gyógyszereléssel.

Félreértés ne essék, nem estem át a ló másik oldalára, de nem maradtam csak az „egyiken” sem. Nem azt mondom, hogy természetgyógyászat és csakis az, de azt sem, hogy csupán kémiai szerek.

Nézzünk néhány olyan konkrét esetet, ami alátámasztja az eddig mondottakat. Hippokratész azt mondta:

Az egészség megőrzésére a nagyimnak is volt néhány jól bevált ötlete.

A lényeg: együtt kell élni a természettel, és nem ellene. Először beszéljünk néhány univerzális, jó hatású termékről, amit megtalálunk a természetben, aztán nézzünk konkrétan gyakrabban előforduló betegségeket, ahol érdemes bevetni nagymamám praktikáit.

Itt van mindjárt az alma. Már az édenkertben is körülötte ment a cirkusz, de – jó, ha tudod – sok drága, egzotikus gyümölcsöt simán legyőz. Régen jobban megbecsülték, megbecsültük, mint manapság. Nem maradhatott ki az uzsonnás zacskóból sem. Ha éhes voltam, és nem volt még itt az étkezés ideje, és nyafogtam, azt mondta a nagymamám: egyél egy almát. Aztán majd kapsz vacsorát, ha itt az ideje.

Az alma gyógyértékét már az ókorban is ismerték. I. sz. után 88-ban Nagy Károly elrendelte almafák ültetését.

Folytatás jövő héten!