Bérgyilkosok vadásztak a magyar sztárzsarura

Ahogy az a nagykönyvben meg van írva, egy szálloda három emeletét lezárták miatta, konvoj szállította rejtélyes útvonalon a bíróságra, állandóan négy fegyveres kommandós óvta.

Az osztrák rendőrség komolyan vette a különleges magyar tanú védelmét, a Cobra kommandósai vigyáztak Teplán Tiborra / Fotó: Wikipedia

Teplán Tibor, a Budapesti Rendőr-főkapitányság rablási osztályának egykori nyomozója csak egy kis levegőzésre ugrott le 1996. július 20-án délelőtt a Deák térre - akkor még ott volt a főkapitányság - amikor az egyik informátora, egy "bájait áruló pillangó", egy gyanús külföldire hívta fel a figyelmét.

- Az informátor szerint a Bécsből busszal érkező férfi rossz kinézetű volt, gyűrött öltözékben, mint aki napok óta nem aludt - emlékezett vissza a nyugdíjas zsaru. - Szállást keresett, maroknyi bankóköteget mutogatva, hogy van pénze a belvárosi luxushotelre is. A nő előbb a Kempinskibe vitte, de ott várni kellett, egy másik ötcsillagos szállodába jelentkeztek be végül, ám közben az akkori Malév irodában vett két jegyet július 22-ére, Szentpétervárra. A nő szerint legalább százezer dollár, mai árfolyamon számolva 36 millió forint volt nála, meg az időközben megérkezett társánál is.

Mivel Teplán jó kapcsolatban volt az osztrák rendőrökkel, hamar kisakkozták, a bécsi ékszerész gyilkosait találhatta meg. Szereztek ujjlenyomatot a szállodai szoba egyik poharáról, majd amikor az megegyezett a bécsi tetthelyen rögzített nyomokkal, elfogták a banditákat, akiket néhány nap múlva már el is vittek Ausztriába.

- Kaptam egy kitüntetést, már el is felejtettem az ügyet, amikor egy év elteltével a bécsi bíróság beidézett - folytatta a nyomozó. - Mutattam a parancsnokaimnak, mondták, ez nem magyar ügy, nem kell megjelennem, de ha akarok, a szabadságom terhére elmehetek. Megvettem a jegyem, felültem a tárgyalás előtti napon egy bécsi gyorsvonatra, s nyugodtan utaztam egészen Hegyeshalomig. Ott, amikor az osztrák határőrök ellenőrizték az irataimat, láttam rajtuk, megáll bennük az ütő. Kérdezték, én az a Teplán Tibor vagyok-e, aki részt vett a Sanikidze ügy megoldásában. Mondom, az bizony. Kérdezték, hol vannak a testőreim, mire azt feleltem, azok bizony nincsenek. Kérdezték hol a fegyverem, mondom, otthon, az irodámban, a páncélszekrényemben. Majdnem elájultak. Rádióztak, öt perc múlva ott volt a bécsi különleges kommandó, a Cobra hat embere, körbevettek mint egy államfőt, leszállítottak a vonatról, egy kis konvoj vitt egy bécsi szállodához. A hotel ki volt ürítve, én voltam az egyetlen lakó, a negyedik emeleten, csak rám főztek, enyém volt a medence, csak Bécs rendőrkapitánya volt velem, akivel együtt vacsorázhattam, s aki el is árulta, mi volt a titka ennek az államfői fogadtatásnak.

Teplán Tibor nem gondolta volna, hogy veszélyben az élete, amiért tanúskodik a bécsi bíróságon

Kiderült, a bécsi zsaruk kaptak egy fülest, hogy a grúzok valamiért nem szeretnék, ha a magyar tanút meghallgatná a bíróság, és ezt meg is fogják akadályozni. A hír azonban a magyar rendőrséghez nem jutott el, így nem féltették a nyomozót, akit már vártak az osztrák rendőrök, nem is értették, miért vonattal, miért kiséret nélkül érkezik. Megoldották, másnap ott volt a bíróságon, ahol sajátos magyar humorával a tolmácsot és a bírót is megnevettette, a grúzok ellen vallott, akiket életfogytig tartó börtönre ítéltek és bárhogy szerették volna, nem adták ki őket Grúziának.

-Indultam volna haza, mondtam, vigyenek ki az állomásra- emlékezett vissza Teplán Tibor.- Nem akartak, hogy majd elvisznek Hegyeshalomig, ott átadnak a magyar rendőröknek. Mondom, az érdekes lesz, mert onnan max autóstoppal mehetek tovább, vagy beleőszülök mire értem jön valaki Pestről. Akkor úgy döntöttek, jönnek velem vonattal, simán lefoglaltak egy fél vagont. Csak úgy engedtek el, hogy a Keletibe oda kellett rendelnem két kollégámat, akikkel még a fegyverem is ki kellett hozatnom, csak így engedtek el. Évek múlva tudtam meg, valóban veszélyben voltam, mert a grúzok még pénzt is ajánlottak, ha valaki megakadályozza a tanúvallomásom.