A világ leglassabban megépült autópályája az M7-es: 47 évig tartott, amíg a fővárostól sikerült elérni a határig

A lelket is kirázta az utazókból az 1971-ben Zamárdiig elkészült balatoni autópálya, az M7-es. Trabant, Wartburg, Zsiguli, kispolszki durvábban döcögött rajta, mint bármelyik vonat, az útfelületet ugyanis nem aszfaltozták, hanem betonlapokból rakták össze. Az illesztéseknél rés maradt, néha az elemek talán el is mozdultak, így a rajta átguruló kocsik zakatolva döccentek. Mégis boldog volt mindenki, hogy az akkori tempóhoz képest gyorsan elérhetők a vállalati és SZOT-üdülők. Már akinek volt pénze akkoriban autóra és nem vonattal utazott.

A 7-es út is az Osztapenkónál torkollt az M7-es elejébe / Fotó: Fortepan Mezey András

Az M7-es volt az első autópálya Magyarországon, és ez készült el leghosszabb idő alatt is. Az 1961-es rendelettől és első kapavágástól a 2008-ban befejezett letenyei szakaszig 47 hét év telt el. A kapavágás majdnem szó szerint értendő, kezdetben ugyanis kézi munkaerővel készült a sztráda.

„Az M7-es autópályán a legenda szerint volt olyan külföldi turista, akinek Siófokig kijött a veseköve"

Az M7-es még talán tervezőasztalon sem létezett, Osztapenko kapitány szobra már 10 éve, 1951 óta ott integetett a későbbi budapesti kivezető szakasznál. Az idősebbek ezt a helyszínt ma is csak Osztapenkónak hívják, noha a műemlék már 32 éve a szoborparkba költözött.

Az Osztapenko szobor 10 évvel azelőtt már ott állt, hogy elkezdték építeni az autópályát / Fotó: Fortepan UVATERV

A sztráda első rövidke szakaszát Törökbálintig 1964-ben adták át, majd 1966-ra már Martonvásárig, és még 5 év kellett, mire a Zamárdiig ért az út. A temérdek községen, falun áthaladó 7-es úthoz képest meggyorsította az utazást, de nem eléggé, mert csak az útpálya egyik oldala létezett.

Trabantban fázni élvezet – A szocializmusban a közlekedési eszközökön megszokott volt a hideg... De miért is?

Ekkor amolyan igazi magyar félmegoldást vezettek be: a félkész sztrádát júniustól szeptemberig a főváros felé minden vasárnap délután 2-től egyirányúsították. Akinek ilyenkor kellett volna Budapest felől indulnia a Balatonra, annak maradt a 7-es út. A különös rendelkezést az indokolta, hogy már akkor is sokan ugrottak le csak hétvégén a tópartra. Bár összehasonlíthatatlanul kevesebb autó volt forgalomban, mint most, ahhoz épp elég, hogy a nyári hétvégék végén beduguljon az egysávos út a hétvégiház tulajdonosok és a strandolók áradata miatt.

Az M1-es, M7-es közös szakasza akkor még csak az ﷯M7-es eleje volt, Osztapenko kapitány szobrával / Fotó: Fortepan UVATERV

1975-ig tartott ez azt állapot, akkor avatták fel csinnadrattával a másik oldalt is. Az eseményről tudósító lapok szocialista atya módjára figyelmeztették az autósokat, hogy az autópálya nem alkalmas az esztelen száguldozásra és arra sem, hogy kezdő sofőrök ott gyakoroljanak!

Így utaztunk a szocializmus idején: Ön emlékszik még a piros és kék útlevélre?

Ekkor is még csak Balatonaligáig lehetett a 120 km/órával autózni, igaz a kocsik többsége ezt a tempót sem bírta, a Trabant például százzal max a lejtőn tudott menni. Aligától elfogyott a lendület, Zamárdiig kétsávos autóúttá vált a fél autópálya, onnan pedig csak az öreg 7-es út maradt, jó harminc évig. Csak a 2000-es évek elejétől folytatták az építkezést, először is hiányzó másik pályával. Zamárdit 2002-ben, Szárszót 2007-ben, Nagykanizsát, illetve az országhatárt 2008-ban érte el az M7-es.

Autóskártya és torpedó: ezzel játszottunk az iskolában Kádár alatt