Ön is remegve kopogtatott be gyerekként a tanári szobába? Ez a sztori garantáltan ízekre szedi az emlékeit

Gondolhatnánk egy kedves ismerősre az iskolából, de ez a kedves ismerős jelen esetben İlker Çatak filmjeként jön szembe velünk, és csap arcon az általános iskola minden szagával, ízével és érzésével. Mindenkinek volt egy olyan tanára az élete során, akire barna, kötött pulóvere, igénytelen copfba fogott haja és a kiszámíthatatlan természete miatt emlékszik vissza. Nos, Leonie Benesch meghökkentően hitelesen hozza a lelkes és fiatal pályakezdő, ám nagyon pedáns matektanárt, aki a hatodik osztály élén próbálja fenntartani a rendet és fegyelmet az osztályban, illetve maga körül a tanáriban.

Érdemes azonban megállni egy pillanatra és elmélázni a film címén. A tanári szoba. Rettegett, titokzatos hely, belépni szinte minden esetben tilos, ezáltal egy olyan Bermuda-háromszög, ahol a tanáraink egy-egy szünetben nyomtalanul szívódnak fel, az órára pedig késve, csacsogva, egy kollégával az oldalukon és természetesen masszív kávé szagot árasztva térnek vissza.

A film konfliktusa az intézmény falai között zajló lopásokra épül, amely tulajdonképpen csak felütötte a fejét, konkrétum ritkán van megnevezve, hiszen nem vagyunk tisztában az eltulajdonított tárgyak értékével vagy a pénz mennyiségével, de a tanári ingerszegény életet élő, izgalomra és drámára szomjazó közössége a történet elején a tolvaj nyomába ered. Az izgalmas kifejezés erős jelző lenne erre a műre, ám hangsúlyoznám, hogy a feszültségkeltés minden eszközét bevetették a készítők ahhoz, hogy olyan hatást gyakoroljanak ránk, amitől egy ilyen ismerős atmoszférában mégis nyomasztóan érezzük magunkat.

Viszont… a lopások okozta bonyodalom nem túl strapabíró gerince a filmnek. Erre épül mindenfajta munkahelyi, tanár-diák, valamint tanár-szülő nézeteltérés, ez a „félelem” és kétely kíséri végig a szálakat, s a szálak, mint bordák kapcsolódnak a gyenge gerinccsigolyákhoz, mely az idő múlásával képtelen megtartani őket, így képzeletünk fűzőjét kell segítségül hívnunk, hogy ki és milyen okból lophatott… És hogy hol az igazság.

A német játékfilm remek színészekkel – köztük rengeteg gyerekkel a vásznon – és gyönyörűen megtervezett színvilággal reprezentálja az európai iskolák konok folyosóit, a tanórák szokásos menetét, és talán mintha az iskola lelke lennénk, úgy nézzük ezt a művet. Nem habos, nincs cukormáz, ez nem a High School Musical, ahol a menzán éttermi menük közül választhatnak a diákok, a krétaporos katedrától át a lestrapált mosdóig minden tökéletes tükörképe gyermekkorunk második otthonának, így biztosak lehetünk benne, hogy amennyiben a drámai résszel nem is, de a hangulattal mindenféleképpen tudunk kapcsolódni.

A tanári szoba egy olyan film, amit érdemes szülőként, gyerekként és tanárként is megnézni, de figyelem! Nem garantálja senki, hogy az általános iskola tűpontos illusztrációja nem kelt bennünk mély érzelmeket, hozza vissza önfeledt gyermekkorunk illatát vagy az iskola keserű ízét…

BLIKK DOSSZIÉ

filmklikk