5 túlélőtipp: így a legegyszerűbb az autók felkészítése a télre

1. A fő kérdés téligumi vagy négyévszakos szett?

Bár sokáig kitartott az enyhe őszi idő, a gumisok beszámolói alapján a legtöbben már novemberben túlestek az abroncsváltáson. Egyre jellemzőbb trend, hogy sokan négy évszakos („all season") típusra váltanak, megszabadulva a tárolás macerájától, és a szezononkénti szerelés költségétől. Jó néhányan azonban ezeket karbantartásmentesnek vélik, megfeledkezve a centrírozásról, az első-hátsó gumik időszakos felcseréléséről, a mintázat és (DOT-szám alapján) a kor ellenőrzéséről, sőt, még a légnyomás időszakos beállításáról is, mindezek pedig rossz útviszonyoknál megbosszulhatják magukat.

Annak, aki sokat autózik, gyakran jár autópályán vagy hegyvidéken lakik, az M+S jelzésű téli abroncs az ideális választás, a fejlődés ellenére ezekkel tapadás terén nem tudják felvenni a versenyt a négy évszakosak.

de nálunk nincs ilyen elvárás, csak annyi, hogy azonos tengelyen azonos fajtájú, méretű és teherbírású guminak kell lennie. Minimum 1,6 milliméteres profilmélységről rendelkezik a törvény, de 4 mm alatt kár kísérletezni; egyes (főleg hegyi) utak üzemeltetője pedig hólánc felszerelését is kötelezővé teheti.

2. Sokszor átkozzák, pedig nem ördöglakat: az akkumulátor

Míg jégkaparó, seprű, vontatókötél, illetve jégoldó spay sok autó csomagterében megtalálható, a bikakábel bizony ritkábban fordul elő, pedig mikor máskor mondanák be az unalmast a korosodó akkumulátorok, ha nem az első fagyos éjszakákon. Általában 3-5 év élettartammal lehet számolni, főleg, ha hosszabb vidéki menetek (és így állandóan magas töltöttségi szint) helyett a városi utakkal sok hidegindítás és bekapcsolt fogyasztók táplálása jut neki osztályrészül. Ilyenkor a bikázás, vagy a kiszerelés és feltöltés általában csak ideig-óriáig jelenthet megoldást, áldozni kell a cserére.

Egy jó tanács: aki nem akarja megvárni, hogy mozgásképtelen legyen autója, látogasson el átvizsgálásra egy villamossági szervizbe, ahol beméretheti az akkut és a generátor töltését.

hanem azt is, hogy a start-stop rendszer miatt nincs-e szükség drágább, AGM vagy EFB jelzésű, üvegszálgyapottal ellátott modellre. Na meg azt a kérdést is, hogy fel van-e savazva az új akku (sokukat „szárazon" szállítják), vagy várni kell-e a műveletre a szaküzletben, beszerelésnél pedig lényeges a jó rögzítés a gyári leszorítókkal.

3. Látni és látszani, nem csak kétévente a műszaki vizsgán

Sötét hajnalok és késő délutánok, gyakori köd vagy csapadék: az autó téli felkészítésének egyik alapvető pontja, hogy világítás jól működjön. Legyen megfelelő fényerejű az összes izzó, ne ázzanak be és legyenek belül párásak a világítótestek (főleg a xenon trafók különösen érzékenyek erre), és a foncsor is legyen ép! Gyakori probléma az UV-sugarak miatt a műanyag búrák mattulása, ami jelentősen csökkenti a fényerőt, ezen polírozással lehet a legegyszerűbben segíteni, sokszor szélvédőjavító szervizekben. Működniük kell a ködlámpáknak is, de csak kis látótávolságnál szabad használni őket, más esetben ez szabálysértés.

Sarkalatos kérdés az ablaküvegek hó- és jégmentesítése: aki úgy indul útnak, hogy csak egy lőrésen lát ki, a saját és mások épségén túl rendőri bírságot, egy esetleges balesetnél pedig rossz esetben akár büntetőeljárást kockáztat. Menet közben is fontos tisztán tartani a szélvédőt, amihez jó ablaktörlő lapátokra van szükség – ha a régi csíkot húz, cseréljük le. A nyári (zöld színű) szélvédőmosó folyadékot is glikolos, alkoholos télire (kékre) kell cserélni, a hatékonyság miatt a befagyás elkerülése miatt is. Ha van ilyen, a hátsó ablak, illetve a két fényszóró mosófúvókája is működjön megfelelően!

4. Kilátástalan harc az örök mumussal, a párásodással

Sok szervizben is megerősítik a tapasztalatot, miszerint a hazánkban futó autók többségének gazdája már nem spórol a fagyálló hűtőfolyadékkal (ennek fagyáspontját refraktométerrel szinte bármelyik benzinkúton be lehet méretni), ugyanakkor a korosabb járművek jelentős hányadában ha van is klímaberendezés, az nem működik. Márpedig ez télen is hasznos extra, elejét lehet vele venni a párásodásnak, ami főleg a szélvédőnél vagy ajtótömítésnél beázó utastér esetében igen kellemetlen.

Amennyiben nincs légkondicionáló, a fűtés elindulásáig résnyire letekert ablakkal és szarvasbőrös ablaktörölgetéssel vehetjük elejét a párásodásnak. Aranyat érő, de ritka opció a programozható állófűtés; gyakoribb az első ülésekbe épített melegítőszál – akinek nincs ilyen, utólag is építtethet be, vagy feltehet nem túl elegáns, viszont kellemes utólagos fűtőpárnát, ami főleg a jéghideg bőrkárpit esetén meggondolandó. Nincs rá külön szabályozás, de logikus, hogy hótipróban, dundi kabátban és síkesztyűben nem ideális vezetni: ha bemelegedett a kabin, álljunk félre beltéri ruházatra vetkőzni!

5. Tíz perc melegítés, vagy rögtön padlógáz? Egyik sem jó

Örökös vita tárgya, hogy szükséges-e álló helyzetben a motor hosszas melegítése: szakemberek szerint nem, hiszen a környezeti terhelés mellett a kopás is jelentős (alapjáraton az üzemanyag kicsapódik a henger falára, és lemossa a kenést adó olajat), kényelmi okokból azonban sokan mégis így tesznek. Aki rögtön nekiindul, az első 3-5 kilométeren óvatosan nyomja a gázt és fokozatosan terhelje a motort, ne tévessze meg, hogy a műszerfalon felfelé kúszik a vízhőfokmérő mutatója: az olaj lassabban melegszik fel. Kerülni kell ugyanakkor az irreálisan alacsony fordulaton gyötrést is.

havas vagy jeges felületen kis tempóval szabad megközelíteni a kanyarokat, illetve a megszokottnál jóval hosszabb féktávra kell felkészülni. Kapkodás helyett lágy, kiegyensúlyozott mozdulatokra van szükség, és nem lehet eléggé hangsúlyozni, milyen sokat érnek az alul- vagy túlkormányzottságra reagálásnál egy korábbi vezetéstechnikai tréningen szerzett tapasztalatok. Hóban elakadáskor jól jöhet a kocsi hintáztatásban szerezett rutin, parkolásnál a kézifék lehetséges befagyására kell ügyelni. Ha a jármű mellett a sofőr is felkészült, kevesebb kihívással és kockázattal jár a téli autóvezetés!