Hattyúdal a BL-ben – Moncz Attila publicisztikája

Figyelembe véve, hogy a 2019–2020-as Bajnokok Ligája-idény óta csak a top öt európai bajnokság képviselteti magát az elitliga elődöntőjében, különösen jó kvízkérdés lehet a következő: az első, már – részben – csoportkörös rendszerű kiírásban hány topliga képviseltette magát a legjobb nyolc között? Az egyre koncentráltabban az angol, majd a spanyol, német, olasz és francia bajnokság bűvkörében felnövő generációnak alighanem meglepő lesz a kettes szám mint válasz, de mit lehet tenni, csak a Serie A (Sampdoria) és a La Liga (Barcelona) adott csapatot a Bajnokcsapatok Európa-kupája utolsó kiírásának csoportkörébe. Talán hasonló erősségű kérdés lehetne, hogy hány csapat szerepelt az első és az utolsó klasszikus csoportkörben is, alighanem a Barcelona, Benfica, Crvena zvezda hármas is sokaknál kiverné a biztosítékot, hiszen a jugoszlávból szerbbé lett klubcsapat aligha „van meg” mindenkinek.


Figyelembe véve, hogy a 2019–2020-as Bajnokok Ligája-idény óta csak a top öt európai bajnokság képviselteti magát az elitliga elődöntőjében, különösen jó kvízkérdés lehet a következő: az első, már – részben – csoportkörös rendszerű kiírásban hány topliga képviseltette magát a legjobb nyolc között? Az egyre koncentráltabban az angol, majd a spanyol, német, olasz és francia bajnokság bűvkörében felnövő generációnak alighanem meglepő lesz a kettes szám mint válasz, de mit lehet tenni, csak a Serie A (Sampdoria) és a La Liga (Barcelona) adott csapatot a Bajnokcsapatok Európa-kupája utolsó kiírásának csoportkörébe. Talán hasonló erősségű kérdés lehetne, hogy hány csapat szerepelt az első és az utolsó klasszikus csoportkörben is, alighanem a Barcelona, Benfica, Crvena zvezda hármas is sokaknál kiverné a biztosítékot, hiszen a jugoszlávból szerbbé lett klubcsapat aligha „van meg” mindenkinek.

Azt viszont biztosan tudja mindenki, hogy a Bajnokok Ligája csoportköre, legalábbis ebben a formában 2023. december 13-án megszűnt létezni. Különböző metódusokban, de az 1991–1992-es idénytől mindig volt legalább egy klasszikus csoportkör, jövő ősztől viszont jön a svájci rendszer, benne egy 36-os csoporttal, illetve minden résztvevő számára nyolc mérkőzéssel. Ami még garantálható, hogy a szisztéma legalább három évadon át velünk marad, hiszen ilyen hosszú a jogperiódus, márpedig azon belül nincs lehetőség a változtatásra. Ahhoz ez már túl nagyra nőtt üzlet, túl sok kötöttséggel – nem is annyira a labdarúgás, mint a médiavállalkozások (és a streaming térnyerése miatt ezt már ne egyszerűsítsük le televíziós társaságokra...), valamint a szponzorok irányába. Korábban sokkal bátrabban lehetett kísérletezni, a sorozatot eleve az első csoportkörös idény után (!), 1992 őszétől nevezték el Bajnokok Ligájának, majd a nyolccsapatos csoportkört felváltotta a 16-os főtábla (az 1994–1995-ös idénytől), ezt – részben bizonyos országok második számú együtteseinek beengedésével – 1997-ben váltotta fel a 24 csapatos kör, ami azért eléggé öszvér megoldás volt. Rekordgyorsasággal, két év után le is cserélték ezt 32 csapatos, két csoportkörös (!) főtáblára, amin napjainkig már csak egyszer hajtottak végre „finomhangolást”: a 2003–2004-es évadtól kezdve a máig ismert, 32 csapatos főtáblán zajlottak a küzdelmek, a csoportmérkőzések után 16-os táblán, oda-vissza vágós rendszerben.

A klubsorozatok közül egyértelműen a BL lett az első számú pénzautomata, ami annyira jól működött, hogy érdemben felesleges volt belenyúlni a menetébe. Már az is nagy kockázatot rejtett magában, hogy a csoportkörben új időpontként behozták a 18.45-ös kezdést, illetve a betonbiztosnak hitt 20.45-öt negyedórával későbbre tolták, de ez bejött. Anyagilag okvetlenül, hiszen – a lineáris tartalomszolgáltatók mindenképp – több mérkőzést tudtak mutatni, így az UEFA, illetve ügynöksége, a TEAM Marketing több pénzre számíthatott. A mostani változtatásnak ez ugyanolyan velejárója, ugyanakkor a bővítés legalább annyira köszönhető a Szuperliga fenyegető rémének is.

Meggyőződésem, ha az UEFA nem lépett volna, a Florentino Pérez vezette „reformerek” végigmennek az úton, és összerakják a maguk kis zárt sorozatát, ami egyrészt megölte volna a nemzeti bajnokságokat, másrészt pedig csak tovább mélyítette volna a szakadékot a topklubok és a többiek között. Bár lehet, a labdarúgásban is csak idő kérdése, mikor bújnak ki a felettes szerv égisze alól a legjobbak, hogy saját zsebre, a szövetséggel való osztozás minden szándéka nélkül létrehozzák a saját exkluzív bulijukat, ahogyan a kosarasok csinálták az Euroligával. Idővel még az a fenyegetés is elmúlik, hogy akkor a tilosban járók nem mehetnek majd világ- vagy Európa-bajnokságra. Elvégre ezen tornáknak is van kasszájuk...

De vissza a BL-hez, hiszen az új rendszernek illik megadni az esélyt. Bár semmi garancia sincs arra, hogy az utolsó körre majd így több izgalom marad, mint az utolsó „hagyományos” BL-ben volt (12 továbbjutó kilétét már ismertük öt fordulót követően), legalább reménykedni lehet. Igaz, ha azt nézzük, hogy a már a 2023–2024-es idényben hasonló útra (24-es csoportkör, hat mérkőzés/csapat) lépő jégkorong BL-ben az utolsó játéknap előtt összesen egy hely sorsa volt kérdéses a nyolcaddöntőben, csodát várni kár. A jóknak nincs olyan sorsolás, hogy rossz vagy megoldhatatlan. Vagy ahogyan annak idején Szántó Imre, a legendás bokszedző fogalmazott, rendre Kovács „Kokó” István sorsolása volt a legjobb, mert ő mindenkit megvert. Ahogyan azt a nézetet sem szerencsés osztani, amit Javier Tebas, a spanyol liga elnöke fogalmazott meg: „az új Bajnokok Ligája a nemzeti bajnokságok halála”, és vissza kellene térni a klasszikus BEK hagyományaihoz. Persze, a ligák abban érdekeltek, hogy a BL hatalma ne legyen még nagyobb, mert ha az lesz, a nemzeti bajnokságok televíziós bevételei – Anglia kivételével – csökkennek. A BL meg a jövő ősztől lazán 18-20 millió euróval több bevétellel kecsegteti a topcsapatokat. Hogy a minőséggel és adott esetben a nézők telítettségével mi lesz, az más lapra tartozik.

De mielőtt eljutunk odáig, búcsúztassuk el azt a lebonyolítási rendszert, amin legalább egy futballszerető generáció felnőtt. Ez volt az a széria, amit még a Covid sem bírt térdre kényszeríteni (nem volt mese, 2020 augusztusában be kellett fejezni a kiírást, buborékban, egy helyszínen, egymeccses párharcokkal, de menni kellett, ellenkező esetben beláthatatlan anyagi következmények jöttek volna), sőt, még a 9/11 sem bírt elsőre lefékezni. A New York-i ikertornyok elleni merénylet keddi napra esett 2001-ben, az aznapi BL-meccseket még az elképesztő nyomás dacára is lejátszották, csak a szerdaiakat halasztotta el utóbb az UEFA. Bár eleve a halasztásokhoz is érdekesen állt hozzá a szövetség, a keménysége előtt olykor még a vídia is „tiszteleghetett”... Amikor pedig már nem lehetett mit tenni, mert a kezdőkörből sem látszottak a kapuk (mint 2001 novemberében a Juventus–Leverkusen mérkőzésen), akkor Urs Meier játékvezető a „Láthatják, hogy semmit sem látnak” örökbecsűjével meggyőzte az illetékeseket, de a folytatás kabarét hozott. Egy héttel később megint köd volt, halasztottak is, de akkor a csapatok újabb alkuja már nem érdekelte Dusko Grabovacot, az UEFA horvát potentátját, aki közölte: itt másnap 15 órakor meccs lesz és kész. Nem számított, hogy a Leverkusen 80 kilométerre tudott csak hotelt foglalni, hogy néző nem volt (na jó, 3500 valahogy összejött), futni kellett a pénz után.

És persze a szenzációk után. Mert abból is volt itt gazdagon. Az új rendszerben már lehet, nem tud egy Sheriff kaliberű csapat nyerni a Real Madrid otthonában. De lehet, nem lesz még egyszer olyan gólgazdag mérkőzés, mint a 2016-ban 12 gólt hozó Dortmund –Legia Warszawa (8–4) találkozó. Sőt, előfordulhat, a Hamburg–Juventus 4–4-e (2000) is kiállja a rohamokat, és még sokáig a BBC, illetve a The Athletic toplistájának élén marad, mint a Bajnokok Ligája történetének legjobb csoportmérkőzése. Ám azt nem zárom ki, hogy a 8–0-hoz hasonló gólrekord majd a svájci rendszerben is megszületik (a csoportkörben a Liverpool a Besiktast, a Real pedig a Malmőt ütötte így ki), ahogyan szinte biztosra veszem, itt is lesz angol, spanyol, esetleg olasz vagy német házidöntő.

Mert afelől kétségem sincs, hogy a legjobbak ebben a rendszerben is ugyanazok maradnak. A lebonyolítást átalakító tüneti kezelés hosszú távon csak arra jó, hogy ők ne menjenek sehova.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!