A legmenőbb fiatal magyar színésznők #6

Márkus Luca 1996. február 28-án született Debrecenben, Hajdúszoboszlón nőtt fel. Hatévesen kezdett balettozni, kilencévesen Nagy Imre unokáját alakította a Csokonai Színház Liberté ‘56 című előadásában. Itt az egyik partnere az akkor 12 éves ifj. Vidnyánszky Attila volt, akivel 16 évvel később Antall József és Fülepp Klára fiatalkori verzióit játszották a Blokád című Oscar-nevezett filmben.

Elsőre felvették a Színművészetire, 2020 óta a Vígszínház társulatának tagja, jelenleg 11 előadásban szerepel. Viszonylag hamar elkezdett tévésorozatokban játszani, feltűnt a Korhatásros szerelemben, a Tóth Jánosban és A mi kis falunkban, Zomborácz Virág szövegeit mondhatta az Egynyári kaland és A tanár pár részében, állandó epizódszereplő volt a Drága örökösökben és A besúgóban – az elsőbbiben Kovács Lehellel, az utóbbiban Borbély Richárddal alakítottak remek párost.

Első mozifilmjében (Seveled) egy csokor virágot vert szét Mészáros Bélán, a legutóbbiban Liam Neesonnel van közös jelenete. Ez az Antal Nimród rendezte Megtorlás, amiben Luca az Utódlásból ismert Arian Moayeddel viaskodik egy kocsiban (a jelenetet a fenti videóablakban meg lehet nézni).

„Én harcoltam ki a producereknél, hogy magyar legyen ez a karakter, aki eredetileg orosz lett volna. [...] Luca megérkezett Berlinbe, lepacsizott Liam Neesonnel, beült az autóba, és elindult az első felvétel. Extrán izgalmas helyzet volt számomra, mert ha ez a magyar színésznő nem csinálja meg jól, akkor én leszek kényes szituációban. El nem tudom képzelni, Luca hogy érezhette magát akkor, hiszen egy tapasztalt színésznek is elég ijesztő egy külföldi forgatás közepére betoppanni. Megcsináltuk az első felvételt, és mindenki rám nézett, hogy úristen, ki ez az ember, annyira jól játszott. Aztán ugyanolyan intenzitással csinálta végig az egész napot. Életemben nem voltam olyan büszke színészre, mint Lucára aznap. Amikor láttam azt a minőséget, amit hozott, nemcsak szakmailag voltam elégedett, hanem emberileg is meghatódtam” – emlékezett vissza Antal Nimród, a Megtorlás rendezője.

Melyik a legkorábbi emléked gyerekkorodból?

Megvan a kilencedik emeleti panellakásunk, ahogy mászom a folyosón. Van egy emlékem a padlószőnyegről, pedig csak kétéves voltam, amikor elköltöztünk onnan. Édesanyám meg is szokott lepődni, hogy én ezekre tényleg emlékszem.

Melyik szót használod túl sokszor?

Csodálatos. Meg azt, hogy baszd meg, de azt nem kéne.

A karriereddel kapcsolatban mi volt a legrosszabb tanács, amit megfogadtál?

Az egyetem alatt sok olyan kérés érkezett felém, hogy fogyjak le, mert akkor lesz jó pályaívem, ha mindent el tudok játszani. És tudom, hogy ezt az én érdekemben mondták, de nagyon rosszul éreztem magam emiatt a bőrömben. Amúgy már a gimiben is mindig diétáztam, és semmi eredménye nem volt. Aztán eltelt pár év, változott a testem, és elkezdtem jóban lenni magammal, és megérezni az erejét annak, amit az én testem tud jelenteni.

Mikor sírtál utoljára, és miért?

Pár napja jöttem haza Amszterdamból, ahol a bátyámék élnek. Most született meg a kislánya, és semmihez nem fogható érzés volt, hogy a karomban tarthattam. A bátyám központi figura az életemben, és azért van valami nagyon megható abban, hogy felnősz valakivel, akiről azt gondolod, hogy ennyi év után már mindenét ismered, aztán születik egy gyereke, és megváltozik a tekintete, ha ránéz. 27 év után most olyannak láttam a bátyám arcát, amilyennek előtte soha. Amikor felültem a repülőre, akkor nagyon sírtam.

 

Melyik tulajdonságodat gyűlölöd a legjobban?

Mindig azt gondolom, hogy nekem van igazam, és nagyon nehezen kérek bocsánatot. A pedánsságomat nem annyira szeretem. Sok szituációban az előnyömre válik, például abban, ahogy a munkához állok, de sok olyan szituáció is van, amikben meg akarom mások helyett határozni, hogy mi a jó. Vagy tudom, hogy mi lenne a helyes, és az alapján megítélek egy másik értékrend szerint élő embert. Ez nagyon idegesítő tud lenni.

Melyik teljesítményedre vagy a legbüszkébb?

Hogy mindig van bennem annyi, hogy továbbmenjek. Hogy semmilyen szituációban nem adom fel, és addig csinálok mindent, amíg össze nem jön.

Mitől tartasz a leginkább?

A szeretteim halálától.

Mi zavar a legjobban a külsődben?

Például, hogy vannak visszerek a lábamon 27 évesen. A tizenkét év balett és a nagyon sok magassarkú hordása elég durván igénybe vette a testemet. Néha belegondolok, hogy ha most így néz ki, akkor mi lesz tíz vagy húsz év múlva. Igazából a testemmel kapcsolatban leginkább az zavar, hogy fáj. Fáj a lábam, nem bírok állni, és ez nem jó.

Mit utálsz a legjobban csinálni?

Teregetni nagyon utálok. Egyébként szeretem a házimunkát, főleg, ha látható a kezem a nyoma. Hogy valami koszos volt, és tiszta lett, vagy kupi volt, és rend lett. A teregetésnél nem érzem ezt a megelégedettséget.

Mi volt a legfájdalmasabb dolog, amit valaki mondott neked?

Egyszer az egyetemen egy próba végén az osztályom előtt tíz percig hallgattam az egyik rendezőtől, hogy geci gáz vagyok, nulla a teljesítményem, mit képzelek magamról, és még hasonlóakat. Amúgy tök jól bírom, ha azt érzem, hogy valaki az épülésemet akarja, és azért mondja el, hogy szar, amit csinálok. De amikor a teljesítményemtől függetlenül bántanak, arra nem tudok reagálni. Azt nem tudom magamban elhelyezni ennyi év után sem.

 

Ha visszamehetnél az időben, hova és mikorra mennél?

A felvételimet végigcsinálnám még egyszer. A harmadrostát. Én ott annyira boldog voltam! Nyolc napig tartott, nagyon sok új inger ért, és nagyok sok mindent átéltem, elképesztően fárasztó volt. Kétségbeesés, tehetetlenség, sikerélmény, magabiztosság, és annak elvesztése… pillanatonként változott végig. Életemben először éreztem azt, hogy a helyemen vagyok.

Melyik dalt szeretnéd, hogy szóljon az esküvődön?

Nem tudom. Csak azt tudom, hogy a mellettem álló embernek is szeretnie kell majd azt a dalt.

És a temetéseden?

Nick Cave: Into My Arms. Van egy számomra nagyon kedves film, az Időről időre. Ahogy én gondolkodom az életről, az nagyon fedésben van ezzel a filmmel. És nagyon szeretem benne a búcsújelenetet, ami alatt ez a dal szól. Amúgy nem szeretném, hogy a családom egy sírkő mellett állva emlékezzen meg rólam évről évre, inkább annak örülnék, ha valahol eleresztenének, és elvinne a szél.

Mikor voltál a legboldogabb életedben?

Két évvel ezelőtt a bátyám harmincadik születésnapján. Eléggé darabokban van a családunk, elvált szülők, új kapcsolatok, új gyerek. Nagyon sokszor azt érzem, hogy nem tudjuk elengedni az apró sérelmeket, sok irányban vannak súrlódások, és nagy százalékban én vagyok a villámhárító. Én ezt meguntam, és azt mondtam, hogy mindenki arra gondoljon, hogy most a bátyámat ünnepeljük, üljünk le egy asztalhoz, és az ő kedvéért engedjük el a saját kis sérelmeinket. Ő hazajött Hollandiából, volt egy kis meglepetésbuli a szomszéd utcában, a barátainknál. Az egy csodálatos nap volt.

Mit csináltál eddig ma?

Felkeltem nyolc körül, megittam a kávémat, sajnos nem edzettem, pedig kellett volna, amiatt egy kicsit bosszús voltam, aztán jött értem az autó, és mentem forgatni. Életemben először találkoztam Balsai Mónival, az nagyon jó élmény volt. Egy rendőrségi kihallgatást vettünk fel, Móni volt az egyik rendőr, a másik Makranczi Zalán, nekem sokat kellett szoronganom a jelenetben, kicsit hazudoznom, kicsit sírnom. Onnan hazamentem, elaludtam a kanapén, felkeltem, ettem egy mindenmentes süteményt, és a macskáim odagyűltek körém.

Melyik film változtatta meg az életedet?

Semelyik. Van olyan, hogy nézek egy filmet, nagyon szimpatikus benne a női főszereplő, és elkezdek átszellemülni, hogy igen, ezt így kéne csinálni, és megpróbálok úgy hazamenni a moziból, hogy annak képzelem magam, mint akit néztem két órán keresztül, de aztán elalszom, és másnap ugyanúgy felébredek, mint én.

 

Kit néznél meg legszívesebben élőben?

A Queent és Tina Turnert. Nagyon sokat fizetnék, hogy lássam őket élőben.

Hol etted a legjobbat életedben?

Máltán, Mostában egy iszonyú pici helyen, amit a Tripadvisoron néztem ki. Cheese and Cuts a neve, egy bútorbolttal van egy helyiségben, egy férfi csinálja, aki olyan sajtokat, sonkákat, borokat hozott ki, hogy azt hittem, életem végéig ott maradok.

Melyik számot hallgatod a legtöbbet mostanában?

Van egy Olivia Dean nevű lány, akit most fedeztem fel. Az ő albumát hallgatom a legtöbbször mostanában. Tök véletlenül találtam rá Spotify-on, nagyon megtetszett a hangja. Ez nálam ritka, hogy először találkozom egy előadóval, és az egész albumát megszeretem.

 

Mondj valami meglepő, de igaz dolgot magadról!

Kényszeresen babonás vagyok. A négy a kedvenc számom, ezért négyes számrendszerben élem a napjaimat. Négyesével számolom, hogy milyen ritmusban mosom a fogam, színpadra lépés előtt mindig négy korty vizet iszom, illetve, ha háromszor megcsinálok valamit, akkor azt negyedjére is megcsinálom. Elkezdek számolni magamban, és ha el tudok jutni a négynek valamelyik többszöröséhez vagy hatványához, akkor minden rendben lesz. Borzasztó.

Mit szeretnél még mindenképpen megcsinálni az életben?

Nagyon szeretnék gyerekeket szülni, és felkészíteni őket az életre. Szeretnék megtanulni géppel varrni, és szeretnék még sok helyre eljutni a világon. Azt szeretném elérni, hogy jól tudjak gazdálkodni az időmmel, mert egy csomó minden érdekel, és sokszor mégis úgy döntök, hogy leülök a kanapéra. Elolvashatnám azt a könyvet, levehetném a gombolyagokat a szekrény tetejéről, de sokszor nem ezt választom, hanem a kezembe veszem a telefonomat. És ez nagyon idegesít. Olyan dolgokkal akarok kikapcsolódni, amik építenek, amiktől több leszek.

 

Mi volt az utolsó dolog, ami felvillanyozott?

Az Ezeregy éjszaka című musical, amiben a Szegedi Szabadtéri Játékokon játszottam. Annyira jó volt egy kicsit más levegőt szívni. És ezt úgy mondom, hogy nagyon szeretek a Vígszínházban lenni, de amióta kitettem a lábam az egyetemről, ugyanazokkal a kollégákkal dolgozom nap mint nap, és nagyon jó néha mást is tapasztalni.

Miben szeretnél tehetséges lenni?

Annyira szeretném megélni, hogy van a kezemben egy hangszer, ami olyan, mintha a testem meghosszabbítása lenne. Amikor ilyen zenészeket látok játszani, attól nagyon tudok sírni. Ha azt érzem, hogy egy ember eggyé olvad a hangszerével.

Melyik volt az utolsó film, ami baromira felbosszantott?

A Whitney Houston-film. Egy ilyen élettörténettel hogy lehet ennyire mellényúlni? Annyira rossz a dramaturgiája, semmit nem éreztem közben. Pedig nagyon jót is lehetett volna csinálni, történtek dolgok azzal a nővel, és óriási tehetség volt.

Mikor voltál a leggyávább életedben?

Voltak olyan helyzetek a színházban, amikor mondhattam volna, hogy ne beszélj így a másikkal. Vagy velem. Nehéz ez pályakezdőként, amikor ott van egy nagy neves művész, és azt érzed, hogy nem mondhatod neki, hogy ezt ne. Előfordult, hogy nem védtem meg magamat, vagy egy másik embert. Azt láttam, hogy senki nem védi meg, olyanok sem, akik harminc éve ott vannak.

Mi a leginkább elviselhetetlen benned hosszú távon?

Az, hogy hatni akarok a másikra. Megváltoztatni a szokásait, a saját képemre formálni. Fojtogató tud lenni, amennyire én képviselem a saját elvárásaimat.

Melyik volt életed legjobb koncertje?

Beyoncé Varsóban, elképesztő élmény volt. Négyen voltunk a barátnőimmel, és mind a négyen sírtunk, amikor kijött a színpadra.

Reménykedsz abban, hogy van valami a halál után?

Igen, bízom benne, tök jó lenne. Nem tudom elképzelni, hogy ha meghalok, akkor megszűnik az éntudatom.

Van beceneved?

Szeretik becézgetni a Lucát. Luci, Lucus, Luka, nem valami jók sajnos. De semelyik ellen nem tiltakozom. Anyám mindig Jucinak hív vagy Lúcsiázik, nagypapám Luciano Pavarottinak hív. Igyekszem majd olyan nevet adni a gyerekemnek, amit nem kell kényszeresen becézgetni.

Félsz a konkurenciától?

Nem. Hiszek abban, hogy el kell ismernem, ha valaki valamiben jó, sőt jobb, és ezeket az érzéseket arra kell felhasználni, hogy én még szorgalmasabb legyek. Ha nem lenne konkurencia, az ember nem menne előre.

 

Szerinted minek van értelme ebben az életben?

Valóban kapcsolódni emberekhez. Szeretni valakit, gondoskodni valakiről, figyelni rá. Igen, ez nagyon fontos, azt hiszem: figyelni. Odafigyelni mindenre. A zenére, amit hallgatsz, a házakra, amik mellett elsétálsz. Az ételek ízére, illatára. Igyekszem mindig arra koncentrálni, ami éppen körülvesz, és ha például beszélgetek valakivel, nem csinálok hat másik dolgot közben, mert akkor egyik sem történik meg.

------------
Cikksorozatunkban az 1993 után született magyar színésznők közül választottuk ki azt a tizenkettőt, aki eddig a leginkább észrevetette magát mozifilmekben, tévésorozatokban és kisfilmekben, illetve a közeljövőben várható a berobbanása. A sorozat többi részét itt találja, az öt évvel ezelőtti hasonló cikksorozatunk pedig erre van.