szerző:
Weisz Balázs
Tetszett a cikk?

Pacifizmus, veszteség-feldolgozás és a japán folklór ihlette különleges atmoszféra – az új, egész estés animéban minden benne van, ami miatt Mijazaki Hajao filmjeit szeretjük.

A fiú és a szürke gém egy magnum opus, és mint olyan, sokkal összetettebb annál, hogy egy mondattal össze lehessen foglalni a témáját. A Studio Ghibli egyébként sem az egydimenziós gyerekmeséiről volt soha híres. De mitől lesznek örökérvényű alkotások a nyolcvankét éves mester filmjei?

A fiú és a szürke gémbe sokkal több fantasy elemet vegyít Mijazaki, mint a legutóbbi, tíz évvel ezelőtt készült Szél támad című, életrajzi ihletésű filmjében, de azért ebből sem hiányzik az utalás arra, hogy háborús környezetben nőtt fel.

A film főszereplője, Mahito elveszíti édesanyját, Hiszakót egy bombatámadás miatt, így apjával, Soicsival elhagyják Tokiót. Vidékre költöznek Hiszako húgához, Nacukóhoz, aki várandós Soicsi gyermekével. Mahitónak még arra sem volt ideje, hogy feldolgozza édesanyja elvesztését, de máris kap egy új anyukát, és be kell illeszkednie a vidéki környezetbe. Mahito találkozása a furcsa gémmel a kezdete annak az utazásnak, amely a traumafeldolgozás metaforikus folyamata.

 

Ads Service

Mijazaki utolsó két filmje több szempontból is hasonlít egymásra. A japán rendező ezúttal sem fél állást foglalni hazája hagyományos értékrendje mellett. Mahito (眞人 – igaz ember) nem beszél sokat, a problémákat gyakorlatiasan kezeli, és bátran kiáll maga és szerettei mellett.

Ez a pragmatikus zen nézőpont általában is áthatja a Studio Ghibli filmjeit. A főszereplők nők, akiket Mijazaki saját bevallása szerint az édesanyjáról mintázott, akit nagyon tisztelt, bár rengeteg vitájuk volt a rendező baloldali beállítottsága miatt. A stúdió már akkor híres volt az erős női karaktereiről, amikor a hollywoodi filmek női szereplőinek jellemrajza kimerült a megmentendő szépség sztereotípiájában.

A fiú és a szürke gém sem nélkülözi az erős női karaktereket, csak most éppen a támogató szerep hárul rájuk, hogy segítsék Mahito dantei pokoljárását. Ez a kifejezés nem véletlen. Mijazaki leglább annyit merít a nyugati irodalomból, mint Josino Genzaburou – Hogyan élsz? című könyvéből (az anime eredeti címe is ez), amely még a filmben is szerepel easter egg formájában. A Mahito őseinek birtokán álló torony a kapu az alvilágba, amelynek boltívére a következőt vésték franciául: „Nagy Alkotóm vezette az igazság; Isten Hatalma emelt égi kénnyel, az ős Szeretet és a fő Okosság” (Babits Mihály).

 

Ads Service

Dante Alighieri Isteni színjátékára nem csak a felirattal rímel az anime, a torony szintjei a pokol koncentrikus köreit jelképezik. A szimbolika nem merül ki ennyiben, Mahito majdnem felébreszti az „alvókat”, akik egy aranykapu mögötti barlangban szunnyadnak, amit cédrusfák szegélyeznek. A cédrus a keresztény hagyományban a feltámadást, a görög kultúrában a halált jelképezi.

Az animében cédrusfák vannak a Sztüx folyót jelképező nagy víz túloldalán is, csak ott a még a meg nem született lelkek lakhelyét jelölik. A révész, aki átviszi hajóján a főhőst a halál földjére, szintén a nyugati, görög kultúrából átvett elem. A filmben megjelenő madarakat sem véletlenül rajzolták azoknak, amik: a pelikán tisztátalan állatnak számít a keresztény mondakörben, de a szülői önfeláldozást is jelképezi. A papagájok az utánzást jelenítik meg, Mahito dédnagyapjának a világában emberek helyett vannak jelen, utánzatokként. Falánkok és irigyek.

Mahito expedíciója eltűnt nagynénje felkutatásáért szemet gyönyörködtető: festményszerű tájak, mesebeli lények, mintha a fiú álmokon keresztül menne egyre lejjebb és lejjebb az alvilágba. Aki látott már Ghibli-animét annak ismerősek lehetnek A vándorló palota színes ólomüveg ablakai, vagy az ajtók, amelyek külön világokba vezetnek változatos környezettel: németalföldi vidéki ház repkénnyel befutva, a háttérben a horizont peremén sikló vitorlások, trópusi erdő rikító flórával és faunával, vagy egy égből hullott, hatalmas kő, amely egy zöldellő rét fölött lebeg.

 

Ads Service

Mijazaki víziói ebben az animében a legélénkebbek, és a sokszínűség nem csak a tájakra vonatkozik. Ez a világ nem lakatlan. Az angol soft worldbuilding kifejezés körülbelül annyit tesz, hogy a világ szabályait az alkotó nem betonozza be szavakkal, hanem a mitológiát finom utalásokkal mutatja meg a nézőnek. Mijazaki univerzumát pedig benépesítik a japán néphagyomány ihlette lények. Elég csak a még meg nem született emberek lelkeit jelképező varavarákra (我々 – varevare jelentése: mi) gondolni, amelyek A vadon hercegnője Ghibli-animének kodamáira (木魂 – erdőszellem) emlékeztetnek. A Chihiroból pedig a sikigamik (式神 – ördögűző papíramulett) lehetnek ismerősek.

Az anime nem rövid, de az események csak a finálé vége felé haladva gyorsulnak fel, ehhez pedig szokás szerint Hiszaisi Dzsó komponálta zenéi nyújtanak aláfestést: a lassabb cselekményű snitteknél főleg a melankolikus zongoraszó érvényesül, a drámai jeleneteknél viszont a japán zeneszerző hegedűfutamai dominálnak.

Mahito őszintesége olyan erős, hogy a filmben az egyik fő pártfogója, Kiriko meg is jegyzi: „már értem miért árad belőled a halál bűze” – az elmúlás kérlelhetetlen, és örökérvényű igazságára utalva.

A fiú értékrendje és karakterfejlődése lesz a kulcs a konfliktusok megoldásához, a hatalom csábításának is úgy áll ellen, hogy a hatalmat jelképező építőkockákat a sírkövekhez hasonlítja, és elutasítja azokat (ez utóbbi Mijazaki alkotó-rögeszméjének betegességét is jelképezheti). Rámutat, hogy mindenkiben van ártó szándék, ezért senkinek sem kellene olyan hatalomhoz jutnia, amely befolyásolni tudja a világ sorsát. Ez talán idelista felfogás, de Mijazaki hősei már negyven éve is megingathatatlan értékrendjükkel emlékeztették a nézőket: olyan hősökre, akik nem hatalmukkal vagy fizikai erejükkel tűnnek ki, mindig is szükség lesz.

 

Ads Service

A túl sok szimbólum miatt a végére kissé zavarossá válik a film, a rengeteg nyugati – főleg keresztény – kultúrából átvett elem után, a fantasys történetszál pedig idegennek, és túl direktnek hat az addigi metaforikus értelmezés után. Szépen összeköti azonban a toronnyal Mahito idősíkját a többi korral, a fiú visszatérése a saját jelenébe és búcsúja édesanyjától kerek egésszé válik. Mint minden zenkörnek, ennek is sajátja az a keserédes japán mono no avare élmény, amely dolgok mulandóságának elfogadásában rejlik – „A feledés az élet része” – mondja Mahitonak a film végén a szürke gém.

Mijazaki hiába vonult vissza már kétszer, munkamániája állandóan visszahívja őt a rajzolóasztalhoz, ahol a végletekig csiszolja az alkotását. A recept arra, hogy mitől lesznek a stúdió filmjei kultfilmek egyszerű, mégis sokrétű. Az utóbbi években a rendezők és forgatókönyvírók (részben produceri nyomásra) biztonsági játékot játszanak. Aki moziba szeretne menni, az vagy szuperhősös képregényadaptációkkal, vagy valamelyik befutott, franchise-film folytatásával fog találkozni. Egyik rókabőr a másik után. Mijazaki Hajao más úton jár. Az a küldetéstudat, amellyel újra és újra munkához lát, előrevetíti: bőven van még üzenete az arra fogékonyaknak, és nem az anyagi haszon reményében ragad újra és újra ceruzát. Tanításai pedig 2024-ben időszerűbbek, mint valaha: semmi sem fekete vagy fehér, és a háború sosem megoldás.