Aczél György, azaz Appel Henrik rejtélyes élete – A lehallgatásokat kijátszotta, 1956-ot forradalomnak nevezte Kádár előtt

Megnyerő modorával, magabiztos kiállásával képes volt elnyerni a művészek bizalmát, rendkívüli kommunikációs képességeivel azt is el tudta hitetni velük, hogy egyszerűen nekik lesz jobb, ha megalkusznak a zsarnoki hatalommal. Ám a hatalom, legalábbis a kultúrában, maga Aczél György volt, aki 32 esztendeje, 1991. december 6-án halt meg. Befolyása, kiterjedt kapcsolati rendszere még hírhedt 1974-es leváltása után is megmaradt - amikor a "reformpolitika támogatójaként" Kádár kirakta a Központi Bizottságból (KB) -, s a teljesen súlytalan miniszterelnök-helyettesi pozíció székéből ő dönthetett a Kossuth-díjakról.

Itt még jó barátságban - bal szélen Aczél György, mellette Kádár / Fotó: Fortepan/Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény

Kádár és Aczél viszonya az áthelyezés után meglehetősen hűvössé vált, noha évekig együtt jártak vadászni a budai hegyekbe, Aczél lelkes trófeagyűjtő volt. A 60-as években még jellemző „összejárások”, közös sakkpartik hirtelen véget értek.

Besúgók jelentettek róla: egyetlen dal miatt kerülhetett tiltólistára Máté Péter

A kultúrpolitikus sokáig azt is megengedte magának, hogy a központi ideológiával szemben 1956-ot szűk körben, Kádár előtt is forradalomnak nevezze. A szovjetek nem is kedvelték Aczélt, de a pártfőtitkár a jobbkezének tartotta, őt küldte el Krasznodarba – Moszkvától 1500 kilométerre –, hallgassa ki a száműzetését töltő, egyébként luxusban élő Rákosi Mátyást. „Az is felelet, ha nem felel” – vonta meg a vállát Aczél, aki aztán nyolc órán át faggatta a volt kommunista vezért. Egyszer ki is nevette, amikor a magát olvasottnak beállító Rákosi tévesen idézett Shakespeare Julius Caesarjából, majd váratlanul leordította, amikor Kádár szerepét hozta szóba a koncepciós perekben.

Szeretett művészek között forogni - Major Tamás színművész, rendező, Németh László író és Aczél György kultúrpolitikus 1966-ban a Kossuth Klubban / Fotó: Fortepan/Németh László Társaság

Aczél mindig is erősen gyanította, hogy poloska van az irodájában. Gyakori trükkje volt, hogy a hozzá tárgyalásra érkezőket hirtelen leintse: felemelt ujjával mutatta, hogy az illető inkább hallgasson el, s kivitte az irodájából a folyosóra, ott beszéljenek. Egyszer Jancsó Miklós is így járt, de máskor a parlamentben, nyilvánosan is így tett.

Mivel színésznek készült - ifjúként önálló előadói esteket is tartott -, Aczél szeretett fürdőzni a szerepben, mintha ő is egy lenne a művészek közül, barátjának tudhatta Radnóti Miklóst, Vas Istvánt, Bálint Györgyöt, Mérei Ferencet. De még a befutott alkotókkal is azt éreztette, hogy megjelenésük csakis tőle függ, megbecsültségük mulandó, s a három T jegyében - „támogatott, tűrt, tiltott” - ezt a hatalmát a legkisebb ügyekre kiterjesztette. Madách Imre Az ember tragédiája című művét az egyik színházi előadásban úgy rendeztette át, hogy a falanszterjelenet a burzsoázia ellen szóljon, ne a kommunizmust kritizálják benne. Ingmar Bergman filmjét, a Suttogások, sikolyokat Aczél György levetette a műsorról, mert a felesége rosszul lett az egyik naturális jelenettől.

Kiváltság volt vele vadászni – Kitűnő és szerény vadász volt Kádár János, aki nem gyűjtött trófeákat

Teljhatalmú kultúrpolitikusként Aczél sosem kérkedett azzal - igaz, senki nem is felejtette el neki soha -, hogy a német megszállás és a nyilas uralom alatt több száz zsidót mentett meg. Egyedüli zsidó származású személy volt a kom­munista párt legfelsőbb vezetőségé­nek 13 tagja közül. Aczél életének egyik megrázó élménye volt, mikor 1989-ben Izraelben a Tel Aviv-i Diaspora Múzeum bejáratánál újra találkozott egy 60 éve nem látott barátjával, akivel együtt nőtt fel az árvaházban. Az 1917-ben született Aczél ugyanis, miután fiatalon elveszítette mészárosként dolgozó édesapját, árvaházba került, mert nem jött ki gépírónő anyjának új férjével és inkább az utcán tengődve csavargott. Eredeti neve Appel Henrik volt, majdnem húszéves volt, mikor vezetéknevét megváltoztatta.

Élete utolsó éveiben Kádárról készült könyvet írni, de ez csak vázlat maradt, betegsége miatt nem tudta befejezni. Az MSZMP 1989. október 7-i megszűnésével visszavonult a politikától és Bécsbe költözött, ahol gyógykezelésre járt - elegáns lakása volt a belvárosban, és azt mondogatta, nagyobb biztonságban van ott, mint Budapesten.

BLIKK DOSSZIÉ

Kádár János