„Sokan kérdezik, hogy eddig miért hallgattam, miért csak most világosodtam meg” – írja Facebook-bejegyzésében Magyar Péter, a kegyelembotrányban minden posztjáról lemondott Varga Judit exférje. Magyar Varga lemondása után maga is bejelentette, hogy lemond minden állami vállalatban betöltött tisztségéről, és nem mellesleg páros lábbal szállt bele a nők „szoknyája mögé bújó” igazi felelősökbe, illetve általában véve a NER-be.

Annak, hogy miért csak most borította a bilit „egyrészt családi oka van, másrészt borzasztó nehéz döntés szakítani az ember teljes korábbi életével és kockára tenni évtizedes emberi kapcsolatokat. Harmadrészt pedig, bárki bármit is állít, a Fidesz többsége nem Rogán Antal és a hozzá hasonlók, rengeteg jóravaló ember dolgozik ebben a rendszerben kizárólag a hazájáért és a magyar emberek boldogulásáért és nem az oligarchák gazdagodásáért. Ha a párt tagjai szavazhatnának, a propaganda és a szolgálatok korlátlan ura azonnal visszavonulhatna élvezni a civil életet és a »találmányából szerzett« milliárdokat” – írja.

Magyar Péter arról is hosszan értekezik, mire számít most, hogy nyíltan nekitámadt a NER-nek és személy szerint Rogán Antal kabinetfőnöknek.

Volt szerencsém személyesen is megismerni a rendszer és a szolgálatok működését, ezért tudatában vagyok annak, hogy mostantól  minden eszközzel megpróbálnak majd vádolni, lejáratni, ellehetetleníteni és ehhez fel fogják használni a korábban hozzám közel állókat is

– jósolja. „Tisztában vagyok vele, hogy a rogáni propagandagépezet szemében a mai naptól egyszerre leszek áruló, bűnöző, bosszúálló, pszichopata, drogos, gyerekverő, brüsszelita, sorosbérenc, háború párti, stb… […] de innen is jelzem, hogy nem félek és azt kérem, hogy senki se féljen kiállni az igazságért, a hazánkért és az elesettekért.”

A poszthoz Magyar egy verset mellékelt, az 1921-ben született Romhányi „Rímhányó” József Lepketánc című művét. Ami így szól:

Mikor a hernyóból lepke lett,
kérkedve repkedett,
hogy fényben keringve mind tovább
csillogtassa hímporát.
A derék kutyának
képére mégis kiült az utálat.
– Villogj csak fent, te szép féreg;
nem lesz nagyobb az értéked!
Hernyó maradsz, bár fent keringsz.
Nem a szárny szab itt mértéket,
hanem a gerinc.