Tetszett a cikk?

Sok olyan ügy van manapság, amelyet korrupciógyanúsnak érezhetünk, ilyenekre hívta fel a figyelmet nagy vihart kavart megszólalásaiban Magyar Péter, Varga Judit volt férje, aki példákat is említett erre. Arra kerestük a választ: hogyan működik az a rendszer, amiben egy-egy furcsa szerződés is szabályosnak számít? És teljesen bebiztosította-e magát a NER, vagy ha egyszer majd valaki elkezdene ezek után nyomozni, lenne-e esélye arra, hogy találjon valamit, ami egy bíróságon is megállná a helyét?

Túlárazottnak tűnő, állítólag irányított közbeszerzések vannak ebben az országban – évek óta mondja ezt a média és a korrupciókutatók is, most azzal ütötte át a megállapítás az ingerküszöböt, hogy egy NER-ből kiugrott ember – Magyar Péter, a Diákhitel Zrt. egykori vezetője, Varga Judit volt férje – mondta el ugyanezt.

Furcsa és gyanús ügyekkel teli a ház, sok közbeszerzésnél és állami szerződésnél kiálthat korrupciógyanút egy újságolvasó, de mit tud kezdeni mindezzel egy jogász, ha bármit bizonyítania is kell? Hogyan épített ki a Fidesz egy olyan rendszert, amelyben sokan úgy gazdagodnak meg az államból, hogy annak jogilag utánamenni nagyon nehéz? És vajon teljesen lehetetlen-e abban reménykedni, hogy bárki bármivel lebukjon – csak a jó kapcsolatokon múlik, vagy ami történik, az valóban nem törvénytelen?

Nehéz lebukni, de nem lehetetlen

Néha azért vannak következmények, az elmúlt években több fideszes képviselő ellen is indult eljárás, Völner Pál személyében pedig az államtitkári szintig is eljutottak a nyomozók. A korábbi három elhíresült ügy – Mengyi Rolandé, aki azóta már le is töltötte a büntetését, valamint Boldog Istváné és Simonka Györgyé, akiknél az eljárás még tart – mind arról szólt, hogy az EU-pénzeket hogyan oszthatják szét egy adott képviselő körzetében, szóval ennek néhol utánamentek a hatóságok. A Völner-Schadl ügy egész más fajta kenőpénzekről szól, az úgy bukott ki, hogy egy teljesen más ügyben kezdtek lehallgatásba a nyomozók, az így lehallgatott beszélgetésekben került elő előbb Schadl György, majd Völner Pál neve. A kormányzati kommunikációs tenderek egyik korábbi nagy nyertese, Kuna Tibor is bíróság elé állt, bűnösnek is vallotta magát, de ő nem a pályázatain bukott meg, hanem egy „hagyományos”, könnyebben bebizonyítható bűncselekmény miatt: hamis számlákat fogadott be a cége.


2010 előtt sokáig, de még a NER-időszak első éveiben is az volt a jellemző korrupciós forma a közbeszerzéseknél, hogy az ajánlattevők összejátszottak egymással. Ez 2013-2014-re visszaszorult, akkortól a pályázatokat kiíró oldalon torzult sokkal inkább a verseny – magyarázta Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi igazgatója.

Egy pályázatot nagyon könnyű úgy megírni, hogy azon a kiszemelt győztesen kívül másnak esélye se legyen. Volt, aki úgy rendelt autót, hogy a pályázati kiírásba beleírta a tengelytávot, így csak egy típusra maradt esély. Vagy épp útépítő pályázatot is lehetett úgy kiírni, hogy a nyomvonaltól 50 kilométeren belül elvártak megadott aszfaltkeverő kapacitást, de nem az építkezés idején, ameddig oda lehetett volna szállítani, hanem a pályázat kiírásakor.

Növeli a korrupciós kockázatokat az is, amikor hirdetmény nélküli az eljárás. Ligeti erre azt a példát hozta fel: amikor épp árvíz van és azonnali beavatkozás kell a mentéshez, akkor elfogadható egy ilyen eljárás, de jellemzően nem ilyenekre szokták használni ezt a pályáztatási formát.

Ligeti Miklós a Transparency International jogi igazgatója
Reviczky Zsolt

Azokban az ügyekben, amelyeket Magyar Péter is emlegetett – elmondása szerint túlárazott szerződést kellett kötnie a kommunikációs cégekkel, amelyekkel az államnak keretmegállapodása van – egy további problémás elem van: az, hogy az állam keretmegállapodást kötött a kommunikációs cégekkel. Vagyis nem külön-külön ír ki pályázatot és szerződik minden egyes állami cég a reklámozásra és a kommunikációs feladatok elvégzésére, hanem az állam nevében a Nemzeti Kommunikációs Hivatal egy nagy közös, több évre szóló pályázatot írt ki, ennek a szerződése alapján megy minden munka. Ez jókora adminisztrációs könnyebbséget jelent, de évekre lezár piacokat – magyarázta Ligeti.

De ha nem meghívásos vagy épp egy szereplős a tender, akkor is lehetnek problémák. Azt, hogy egy cég azért indul-e pályázatokon, hogy veszítsen és el lehessen bábozni azt, hogy van verseny, nagyon nehéz bizonyítani, de nem csak ez történhet meg. Egy-egy környéken, ahol kicsi a piac, a cégek vezetői ismerik egymást és a döntéshozókat is, így szűk a potenciális verseny és az informális kapcsolatok is fontosak. Megtörténhet, hogy egy önkormányzati tenderen leadják a pályázatokat, majd valamelyik pályázó cég vezetője leül beszélgetni a polgármesterrel, pedig egy ilyen kommunikáció nem megengedett.

Akárhogy is működik a rendszer és akármiben lehet korrupciógyanú, fontos kérdés az, hogy mennyire könnyen lehet a gyanúból valódi jogi eljárás. Tehát ha egyszer megbukna a NER, lecserélnék a legfőbb ügyészt, és az utódok megpróbálnának utánamenni a mostani gyanús ügyeknek, mennyire volna nehéz dolguk?

 

Az erdő nélküli lombkoronasétány Nyírmártonfalván
Túry Gergely

Ligeti Miklós erről úgy vélekedik: bonyolult lenne az ilyen ügyekben nyomozni, de ez a kriminalisztika mostani tudása szerint már nem megoldhatatlan. Azt most is látjuk, hogy a magyar hatóságok nagyon nagy logisztikát igénylő ügyekben is eljut odáig, hogy vádat tudjon emelni, ráadásul a szakmai rutinok működnek például az ügyészségen, ezért is van legalább néhány ügy – mondta. Persze vannak akadályok, amelyek nagyban megnehezítik a nyomozást, erre példának azt hozta fel, hogy ha valaki egy 100 millió forintos eljárásban szeretne vizsgálatot kérni, akkor több tízmillió forintot kell, hogy befizessen a Közbeszerzési Hatóságnak.

De ha az ilyeneket eltörölné egy olyan kormány, amely szeretne utánamenni a gyanús ügyeknek, és megpróbálnák megvizsgálni az egyedi szerződéseket, akkor az a munka nem lenne reménytelen. Egy túlárazás vádját például meg tudná nézni a Gazdasági Versenyhivatal, ha az akarat meglenne hozzá – még a Magyar által emlegetett példában is össze lehet gyűjteni az információkat, mennyibe kerül egy reklámkampány megtervezése és a plakátolás piaci alapon, és ha azt találnák, hogy mondjuk az állam sokszor annyiért hirdetheti a Diákhitelt, mint egy élelmiszerbolt a füstölt tarját, akkor már lehetne is tovább vizsgálódni.

Vagyis jogilag nem lenne lehetetlen hosszú évek múlva sem nekimenni a mostani ügyek vizsgálatának, a kérdés sokkal inkább az, hogy akarat van-e ehhez.