Tetszett a cikk?

Az Alkotmánybíróság elutasította egy katolikus szerzetespap panaszát, aki az állami bíróságtól várt elégtételt egy egyházi eljárásban elszenvedett sérelem miatt.

Rövid időn belül másodszor foglalkozott az Alkotmánybíróság a belső egyházi eljárások és az állami törvények viszonyával. Mivel az Alaptörvény szerint az állam és a vallási közösségek különváltan működnek, érdemi vizsgálat nélkül visszautasították azt a panaszt, hogy az egyházi törvény Alaptörvény-sértően zárná ki egy evangélikus lelkész elbocsátásával végződött egyházi fegyelmi eljárás állami felülvizsgálatát.

A mostani ügy főszereplője egy katolikus szerzetes, nevelőtanár. Egy volt növendéke, akinek a viselkedésével szerinte sok baj volt, szexuális zaklatással vádolta meg. A szerzetesrend ezt kivizsgálta, és a papot 12 évre eltiltotta minden nyilvános vallási tevékenységtől, a kiskorúakkal való bármilyen kapcsolattartástól és a hivatalviseléstől, vagyis a beadvány szavai szerint „élethivatásától”. Ő a volt diák ellen indított pert személyiségi jogainak megsértése miatt. Szerinte az illető olyasmit állított róla, amit semmilyen bizonyítékkal nem tudott alátámasztani, márpedig neki joga van ahhoz, hogy jó hírnevét tiszteletben tartsák. Ezért egy egyházi eljárásban tett valótlan nyilatkozatnak kell legyen állami jogi értelemben vett jogkövetkezménye.

Másodfokon elveszítette a pert. A bíróság szerint egy bejelentés sokszor csak közvetett bizonyítékokról szól, éppen az utána induló eljárás feladata a valóság kiderítése. Ezt nem lehet a jóhírnév sérelmét megvalósító közlésnek tekinteni, mert a bejelentőtől nem várható el, hogy csak a bizonyított, valóban igaz tényeket állítsa. Ezt az ítéletet a Kúria is fenntartotta, mondván: az egyházi iskolát fenntartó szervezet vezetőjének tett, nyilvánosságra nem hozott bejelentés hasonló jellegű, mint egy büntető feljelentés. Polgári perben az abban foglaltak valóságtartalma nem vizsgálható. Igaz, hogy míg az állami eljárásokban a büntetőjogi szabályok szankciókat helyeznek kilátásba a valótlan nyilatkozatok esetére (hamis vád, hamistanúzás, hatóság félrevezetése), addig ilyen az egyházi eljárásokra az állami szabályozásban nincs, de ez éppen az egyház és az állam különvált működésének elve miatt van így.

Az Ab Czine Ágnes vezette tanácsa egyetértett a Kúria érvelésével: az állam legfeljebb akkor foglalkozhat egyházi szerveknek tett bejelentésekkel, ha azok nyilvánosságra kerülve felvetik a személyiségi jogok megsértésének kérdését, vagy ha a bejelentés nyomán induló egyházi eljárás kap nyilvánosságot. Az eltiltott pap számára a sérelmet nem a bejelentés, hanem az egyházi hatóság intézkedése okozta, ami viszont nem lehet tárgya állami szervek eljárásának. Ezért azok a bírósági ítéletek, amelyek elutasították a személyiségi jogainak védelmére vonatkozó igényét, nem sértik az Alaptörvényt. Az alkotmányjogi panaszt az Ab elutasította.