Nagy Márton álma a magyar gazdaságról: hason fekvésből sprintet nyerni
Csapnivalóan zárta 2023-at a gazdaság. A tavalyi alacsony teljesítményhez képest idén könnyű lenne nagyot nőni – ha év végén lett volna már némi lendület. De nem volt. Segíthetik a növekedést a nagyberuházások, a reálbér növekedése és az uniós források. ugyanakkor az ipar küszködik, az építőipar küszködik, és a mezőgazdaság sem fog tudni nagyot mutatni. A kamatok relatíve magasak maradnak. Elengedett hiány mellett sincs nagy költségvetési mozgástér, különösen, ha kiderül, hogy tavaly nőtt a GDP-arányos államadósság. Amire van esély.
Nagyon úgy tűnik, hogy az állami költségvetés számára 2023 sokkal rosszabb év volt, mint 2022. A jegybank által közzétett adatok szerint az államháztartás finanszírozási igénye ugyanis brutálisan magas volt, a GDP 6,8 százalékára rúgott – vette észre a Portfolio.hu.
Frissítés: Cikkünk megjelenése után tette közzé podcast-adását Nagy Márton nemzetgazdasági miniszterrel a Gazdasági Versenyhivatal. Ebben a tárcavezető azt mondta, tavaly 6,5 százalék volt GDP-arányosan.
2023 jobb volt, mint 2022 – állította Varga Mihály pénzügyminiszter január elején a költségvetés helyzetét bemutató sajtótájékoztatón. Ekkor számolt be egyebek mellett arról, hogy a költségvetés pénzforgalmi hiánya messze, 1,2 ezer milliárd forinttal meghaladta a költségvetési törvényben lefektetett összeget. Már csak az volt a kérdés, hogy a GDP-arányos (uniós módszertan szerinti, eredményszemléletű) hiány mekkora volt. Ezzel kapcsolatban a kormány utolsó mondása az volt, hogy a hiány csökkent 2022-höz képest, félhivatalos hiánycélként (a kormány nem módosította a költségvetést, csak bemondta az új célt) 5,9 százalékot tűztek ki.
Az államháztartás finanszírozási igénye, amit most a jegybank közzétett, nem azonos az eredményszemléletű hiánnyal, ám historikusan nagyon közel áll ahhoz. Nagy valószínűséggel
a GDP-arányos hiány 6,8 százalék körül lehetett, tehát sokkal magasabb, mint az 5,9 százalékos cél, és jóval magasabb, mint a 2022-es 6,2 százalék.
A mutatót minden bizonnyal rontotta, hogy a GDP az utolsó negyedévben és az év egészében is rosszabbul alakult a vártnál.
Pocsék lett az év vége
Ezt megerősítette a múlt héten a KSH is. 2023-ban 0,8 százalékkal csökkent a magyar GDP – tette közzé az előzetes adatokat a Központi Statisztikai Hivatal. 1994 óta mindössze négy olyan év volt, amikor visszaesett a gazdasági teljesítmény az előző évihez képest. A teljes évi teljesítménynél sokkal aggasztóbb, hogy a negyedik negyedévben az előzőhöz képest semmi növekedés nem volt. 2022 utolsó negyedévéhez képest a növekedés 0,4 százalék volt – de csak azért, mert több munkanap volt 2023 végén (naptárhatás), amúgy ebben az összehasonlításban is nulla az eredmény.
A KSH csak előzetes adatokat közölt, eszerint a negyedik negyedévben főként a mezőgazdaság, a humánegészségügyi, szociális ellátás és az információ, kommunikáció nemzetgazdasági ágak húzták föl a GDP-t. Az ipar, az építőipar és a piaci szolgáltatások egy részének, főként a kereskedelemnek a visszaesése pedig lefelé húzta.
Ezek az eredmények rosszabbak annál, mint amit a kormány és az elemzői konszenzus várt, pedig az egyes nemzetgazdasági ágakból érkező adatok alapján már sejteni lehetett, hogy az év vége – is – pocsékul alakult.
Az iparból például tragikus számok érkeztek az év végén, októberben 2,8, novemberen 5,6, decemberben 8,7 százalékkal volt rosszabb a termelés, mint 2022 azonos hónapjában. Sokkal kevesebbet is vásároltak a magyarok a boltokban, a kiskereskedelmi forgalom az év mind a 12 hónapjában kisebb volt, mint 2022-ben ugyanakkor, az októberi 6,5 és a novemberi 5,4 százalékos visszaesés még egész enyhe is volt ahhoz képest, hogy a tavasszal -13 százalék körüli zuhanások voltak, a decemberi 0,2 százalékos visszaesés meg már-már örömhírnek számított ezek után. 2023-ban összességében 7,9 százalékkal zuhant vissza a forgalom.
Az építőipar termelése 2023 egészét tekintve 5 százalékkal esett vissza. Az ágazat szerződésállománya december végén 24 százalékkal volt kisebb, mint egy évvel korábban.
Jelentős részben a kormány felelőssége
Ami a gazdasági teljesítmény (hiányának) politikai vonzatát illeti, mindez egyértelműen kudarc a kormány, illetve személy szerint Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter számára. A tárcavezető már év közben arról értekezett, mennyire fontos beindítani a gazdasági növekedést, illetve hogy a kormány milyen sok hatékony intézkedést hoz ennek érdekében. Ez a retorika az év végéhez közeledve egyre csak erősödött.
A minisztérium közleményében persze igyekezett felelősöket találni. Mármint a kormánytól különböző felelősöket. Nagy Márton a német gazdaság gyengélkedésére és a magas reálkamatra (az infláció mértékét meghaladó alapkamatra) mutogatott. Ebben persze igaza van, nyilván. A magyar gazdaság erősen függ a némettől, a magyar gazdaság elsődleges exportpiaca Németország, illetve a magyar gazdaság húzóvállalatainak jelentős része német leány. Ami pedig a kamatokat illeti, természetesen, ha a kamatok magasak, akkor a vállalkozások és a háztartások nem szívesen vesznek fel hitelt, elhalasztják beruházásaikat, így nem nő a gazdaság.
Valójában a kormányt hatalmas felelősség terheli azért, hogy a 2023-as év, beleértve az utolsó negyedévet, ennyire pocsékul alakult:
- Az infláció messze Magyarországon volt a legmagasabb, az elszálló árak felzabálták a lakosság vásárlóerejét, ezért esett vissza a fogyasztás. Az infláció elszállása mögötti ősbűn a 2022-es választások előtti osztogatás, de egyéb gazdaságpolitikai döntések is belejátszottak.
- Részben a brutálisan magas infláció, részben a magyar gazdaság sebezhetősége (aminek percepcióját csak fokozta a gazdaságpolitikai barkácsolás) miatt fenyegető árfolyamválság miatt kellett a jegybanknak 2022 őszén csillagászati szintre emelnie és hosszú hónapokig ott tartania a kamatokat. A magas kamatok – valóban – fékezik a gazdaságot.
- Az uniós források nagyon hiányoztak a gazdaságból, 2023-ban a magyar állam szinte alig írt ki uniós pályázatokat, hiszen nem lehetett tudni, hogy a számlákat kifizetné-e Brüsszel. Ezt csak részben tudták ellensúlyozni a kormányzati programok (Széchenyi-konstrukciók, Baross Gábor-program).
- Nagyon hiányoztak az állami megrendelések, vagyis a közösségi fogyasztás, illetve az állami beruházások. A költségvetést fojtogatták a magas kamatok, a gazdasági visszaesés miatt elmaradó adóbevételek (elsősorban áfában a lakossági fogyasztás visszaesésével párhuzamosan).
Hason fekvésből sprintet nyerni
2023 pocsék év volt, és ezt a reálbérek csökkenésén keresztül a lakosság is a bőrén érezhette. Nagy Márton köti az ebet a karóhoz, hogy 2024-re továbbra is cél a 4 százalékos gazdasági növekedés elérése. Bizonyos szempontból ezt segíti a tavalyi visszaesés: alacsony a bázis, amihez képest ekkora növekedést el kellene érni.
Az év végi stagnálás ugyanakkor aggasztó. Képletesen szemléltetve:
a várakozás az volt, hogy a magyar gazdaság kocogva fordul rá 2024-re, aztán lehet ha nem is sprintelni, de futni.
Ehhez képest fekvő helyzetből kellene előbb föltápászkodnia, aztán nagyon belehúzni, hogy az év átlagában meglegyen a 4 százalék növekedés. A gyenge áthúzódó hatás 0,4 százalékponttal rontja az idei kilátásokat – kommentálta az adatokat Virovácz Péter, az ING vezető közgazdásza. A 4 százalékos éves növekedéshez jelentős negyedéves alapú növekedéseket kellene összehozni.
A reálbérek nőnek, de a vásárlóerőt felzabálta az infláció
Az idei évre előre tekintve a növekedést – legalábbis a GDP-adatot – szépíthetik a beruházások. Több nagy értékű autó- és akkuipari beruházás áll megvalósulás alatt vagy előtt. Ezeket nem érintik az áthúzódó hatások, az a kérdés, az érintett külföldi nagyvállalatok milyen ütemben haladnak a projektekkel, illetve hogy ezeket hogyan könyvelik le.
A beuházási teljesítményt segíteni fogja, hogy az EU feloldotta a befagyasztott uniós források egy részét. Nagy Márton bejelentése alapján mintegy 900 milliárd forint lesz elérhető a vállalkozások számára 0 százalékos kamatozású hitelek formájában. Ez jelentős összeg, de tegyük hozzá, hogy a Baross Gábor-programon keresztül a kormány tavaly ennél több forrást tett elérhetővé. Egyébként az EU már évek óta szorgalmazza, hogy Magyarország kedvezményes hitelek formájában használja fel a rendelkezésére álló gazdaságfejlesztési forrásokat – éppen a magyar kormány küzdött azért, hogy ezeket a pénzeket vissza nem térítendő támogatások formájában oszthassa szét. Ugyanakkor a Baross Gábor-program már csak sokkal visszafogottabb formában él tovább. A kormány 200 milliárd forinttal indította újra a programot, amit a vállalkozások már el is kapkodtak.
Pozitívum, hogy újra nőnek a reálbérek. Az év egészét tekintve ha 5 százalék körül lesz az infláció – jelenleg ez a várakozás – a keresetek pedig valamivel 10 százalék fölött nőnek – ezt vetíti előre a minimálbér és a garantált bérminimum emelése – akkor 5+ százalékos lesz a reálbér-emelkedés. Ami már egész szép, a 2010-es éve második felét idéző ütem.
Szép lenne, ha nem lett volna az elmúlt két év, különösen a 2022 ősze és 2023 ősze közti reálbér-csökkenés. Jelenleg a magyar vásárlóerő a mintegy 2,5 évvel ezelőtti szinten áll, a lassuló infláció ugyanis csak azt jelenti, hogy az árak – már – nem emelkednek olyan gyorsan. Ráadásul a háztartások jelentős részben felélték megtakarításaikat, a rendelkezésre álló jövedelem legalábbis részben biztosan a tartalékok feltöltésére megy majd. És ott van a Nagy Márton által sokat emlegetett „óvatossági motívum”: a válság, az elszabadult áremelkedések után a lakosság érthető módon óvatosabban költ.
Vagyis kár arra számítani, hogy a lakossági fogyasztás meredeken visszapattanna. Mindenesetre a háztartások életszínvonala idén érezhetően javulni fog, a növekvő fogyasztás pedig serkenti a gazdasági növekedést. Nem mellesleg adóbevételeket jelent az államnak.
Csodát se az ipar, se az építőipar, se a mezőgazdaság nem fog tenni
A pozitívumok sora ezzel nagyjából véget is ért. A Nagy Márton-i kifogásoknál maradva, a német gazdaságra további gyengélkedés vár, ami negatív hatással lesz a magyar gazdaságra is. Ráadásul a kormány nemhogy e függőség gyengítésén dolgozna, az akkuipari beruházások erőltetésével ha lehet még tovább fokozza azt. Egyszerűen fogalmazva, ha a németek nem vesznek új elektromos autót, akkor a BMW kevesebb elektromos autót fog gyártani, és akkor a – német autógyár miatt idetelepült – kínai akkugyár is kevesebbet fog termelni. És itt nem csak a német gazdaság a kérdés, hanem az európai, sőt világgazdasági kilátások. Amelyek szintén nem rózsásak. A magyar iparnak 2024 aligha lesz fényes éve.
A 2023-as évben a mezőgazdaság teljesítménye húzta fel elsősorban a GDP-t. Ez 2024-ben már nem lesz így. A szektor tavaly a 2022-es pocsék, aszályos év alacsony bázisához képest teljesített kiemelkedően jól. Vagyis alacsony volt a bázis. Idén azonban ellenkezőleg, magas bázishoz mérjük majd a mezőgazdaság teljesítményét, szóval még a tavalyinál is sokkal jobb év kellene, hogy a szektor érdemi növekedést tudjon felmutatni, és látható mértékben járuljon hozzá a GDP-növekedéshez. Ez alapesetben sem valószínű, ellenben jöhet megint aszály.
Az építőipar idén sem fog szárnyalni, ezt a tavaly év végi rendelésállomány szerény mértéke jól előre jelzi. Az állami nagyberuházások nagyrészt még mindig befagyasztva, a lakossági projekteket még mindig visszafogják a magas kamatok. És persze az állami lakástámogatási rendszer megnyirbálása. Az új csok jóval szerényebb támogatás – egész pontosan csak támogatott hitel –, mint a régi volt, a falusi csok pedig csak a kistelepüléseken érhető el.
Marad a relatíve magas kamatkörnyezet
A magas reálkamat maradni fog, bár az év és a kamatvágások előrehaladtával folyamatosan mérséklődik majd. Várakozások szerint a jegybank 6 százalékos alapkamatnál állhat meg majd a nyárra. A vágásokkal eddig 0,75 százalékpontos ütemben haladt, a várakozás – ennek a jegybanki kommunikáció is megágyazott – már január végére 1 százalékpontos vágás volt. Az infláció januárban a jegybank toleranciasávjába, 4 százalék alá mérséklődött, szóval lenne tere a gyorsabb csökkentésnek.
Ám a jegybank mindig előre tekint, és nyártól az infláció újabb gyorsulása várható. Illetve a jelenleg az aktuális folyamatokra is kiemelten figyel, és különösen igyekszik stabilan tartani a forint árfolyamát. Magyarország a befektetők szemében kockázatosnak számít még régiós összehasonlításban is, ezért kamatfelárat kell kínálni, hogy a magyar eszközök vonzóak legyenek. A kamatcsökkentés erőltetése a forint árfolyamának gyengülésével járna. Ami az exportot ugyan támogatja, az importot ugyanakkor megdrágítja, vagyis a gyengülő forint felpörgő inflációt hozna.
Amit a jegybank hivatalból is – elsődleges mandátuma az árstabilitás elérése és fenntartása – elkerülni igyekszik. Egyébként bár Nagy Márton deklarálta, hogy együtt lehet élni magasabb inflációval, az a gazdaságnak és a költségvetésnek sem lenne jó. A magas infláció visszafogja a lakosság fogyasztást, azáltal az állami adóbevételeket, és mindent kiszámíthatatlanná tesz. Persze egy 6-7 százalékos infláció nem ugyanaz, mint az elmúlt két év 15-18 százalékos éves átlagai és a 26 százalékos csúcs.
Adva, hogy az inflációs folyamatok jelenleg jól festenek, a jegybank kamatvágási döntéseit alapvetően három tényező fogja mozgatni:
- A forint árfolyamának alakulása,
- A világgazdasági környezet, kockázatok,
- A nagy jegybankok (EKB, Fed) döntései – ahogy említettük, Magyarország kockázatos, még a régiós országokhoz képest is kamatprémiumot kell fenntartani.
Lehet, hogy nőtt az államadósság
Az idei növekedéssel kapcsolatban fontos kérdés, hogy azt az állam – a kormány – mennyire lesz képes serkenteni. A válasz pedig az, hogy kevéssé. A költségvetés rossz helyzetben van, és a tavalyi vártnál rosszabb GDP-adat tükrében a helyzete még az eddig gondoltnál is rosszabb.
A tavalyi gazdasági visszaesés minden GDP-arányos mutatót ront. Ráadásul az infláció viszont jobban alakult év végén a vártnál, márpedig a költségvetési hiányt és az államadósságot a számszerű GDP-hez viszonyítjuk, amit az infláció felfúj: ha a dolgok jóval drágábbak, mint az előző évben, a folyó áron számolt GDP akkor is magasabb, ha a gazdaság amúgy kilóra (volumenben) nem termelt többet.
Tehát a tavalyi gazdasági visszaesés és a vártnál lassabb infláció miatt jó eséllyel a tavalyi GDP-arányos költségvetési hiány magasabbnak adódik majd a várt 5,9 százaléknál, a GDP-arányos finanszírozási igényből kiindulva ugyebár 6,8 százalék körül lehetett.
Az sem lenne meglepő, ha a GDP-arányos államadósság is nőtt volna 2022 végéhez képest.
Akkor 73,3 százalék volt, a jegybank decemberi Inflációs jelentésében 2023 végére 73 százalékot prognosztizált.
A költségvetés pocsék alakulása, a rugalmasan emelkedő hiánycélok mellett a kormány – Varga Mihály pénzügyminiszter – fennen hirdette, hogy az államadósság legalább csökken. Meglehetősen kellemetlen lenne, ha kiderülne: még ez sem áll meg.
A hiányt el lehet engedni, de nem nagyon
Ha a tavalyi államháztartási adatok rosszabbak a jelenleg sejtettnél, az az idei mozgásteret is szűkíti. Nagy Márton után immár Varga Mihály is elismerte, hogy idén magasabb lesz a hiány a költségvetési törvényben lefektetett – és az uniós limitet épp alálövő – 2,9 százaléknál, de lesz hiánycsökkentés, a 3 százalék elérése immár kétéves cél. A hiánycsökkentés szempontjából nem mindegy, milyen tavalyi szintről kell lefelé mozdulni.
Azt már a hitelminősítők is tudomásul vették, hogy a kormány nem tartja a kitűzött hiánycélokat, ám az államadósság és az éves hiányok fokozatos mérséklése továbbra is elvárás ahhoz, hogy ne következzen leminősítés.
Az államadósság emelkedése már a borítékolhatóan elinduló uniós túlzottdeficit-eljárásban is probléma lenne. A pandémia miatt felfüggesztett szabályoknál enyhébb keretekkel újrainduló rendszer a 3 százalékos hiánylimittel szemben elnézőbb, ám az államadósság csökkentése a 60 százalékos szint felé követelmény.
A hiány és az államadósság szempontjából főleg a folyó áras GDP lényeges, minél kisebb mértékben nő, a költségvetés hiányát annál alacsonyabban kell tartani adott GDP-arányos hiány eléréséhez. Jelen állás szerint az infláció idén mérsékelt marad, így alacsony volumennövekedés mellett sem nő nagyot a folyó áras GDP.
Ami a volumennövekedést illeti, a Nagy Márton által emlegetett 4 százalék elérése kevéssé valószínű. A jegybank decemberi Inflációs előrejelzésében a 2,5-3,5 százalékos sávot lőtte be. Az elemzői előrejelzések is 3 százalék körül szóródnak.
