Egy Porsche parkolt le a baracskai büntetés-végrehajtási intézet martonvásári alegységének hátsó kapujánál 1997. február 25-én, valamikor éjfél után. A hátsó kaput régóta nem őrizte már senki, és mindössze két lánc és egy egyszerű lakat zárta le.

Az autóból három férfi szállt ki. Odamentek a kapuhoz, a biztosítóláncot elvágták, és már bent is voltak az intézet területén. A kaputól alig ötven métert kellett menniük, hogy eljussanak ahhoz az épületig, ahol az elítélteket őrizték. Miközben a sötétben oda tartottak, arcukra húzták a szemüknél kivágott, fekete, kötött símaszkot és elővették fegyvereiket. Ahogy elérték az épületet, szembetalálták magukat két fegyvertelen őrrel. Egymáshoz nem szóltak, de az őröknek elmondták, miért vannak itt. Az egyik rabért, Kovács Vilmosért jöttek - mondták fenyegetően.

Az egyik őr ekkor megpróbált harcba szállni a maszkos férfiakkal, de némi dulakodás után alulmaradt. Az idegenek ekkor a két őr értésére adták: ha továbbra is ellenállnak, használni fogják a fegyvereiket. A maszkos férfiak jól ismerték a terepet, az őrökkel együtt egyenesen az alagsori fogdához mentek. A háromemeletes épületben ez nem volt olyan egyszerű, tudni kellett, hol forduljanak jobbra, hogy a fapriccses magánzárkát elérjék. Miután elvették az őröktől a kulcsokat és kiszabadították Kovácsot, hátrabilincselték a két őr kezét, szájukat leragasztották, a zárka ajtaját pedig rájuk zárták. Ezután a használhatatlanná tették az őrszoba telefonját, elhagyták az épületet, beszálltak a Porschéba és elhajtottak.

 

Az egész szabadítási akció nem tartott tovább 8-15 percnél.

A Baracskától mindössze néhány kilométerre fekvő martonvásári börtön a legkevésbé védett intézetek közé tartozott. Nem voltak őrtornyok, fegyveres őr is csak a főbejárati kapunál strázsált. Azért volt ez lazább hely, mert akik itt raboskodtak, azok olyan jó magaviseletű elítélteknek számítottak, akikre az úgynevezett enyhébb végrehajtási szabályok vonatkoztak. Ez azt jelentette, hogy valamennyien külső munkahelyen dolgoztak, gyakran kaptak eltávozást is. Nem is akart onnan megszökni senki nem, mert a rabok tudták, hogy azzal elveszítenék a kedvezményeiket, és szigorúbban őrzött börtönbe kerülnének.

Ám a három maszkos férfi által kiszabadított 33 éves Kovács Vilmos kakukktojásnak számított a rabok között. Ő eredetileg nem Martonvásáron, hanem Baracskán töltötte a büntetését. A korábban segédműtősként dolgozó férfi kőkemény bűnöző volt, aki már többször megjárta a börtönt. 1980 és 1988 között háromszor ítélték el, főleg lopás miatt. Amikor megszöktették, éppen okirathamisításért, lőfegyverrel, illetve lőszerrel való visszaélésért, valamint kábítószerrel való visszaélés vétségéért ült. Öt év hat hónapot kellett volna börtönben ülnie, jó magaviselet esetén 1998-ban szabadulhatott volna.

Azért került Martonvásárra, mert két nappal a szökése előtt furcsa fehér port találtak nála. A porról akkor még azt gyanították, hogy kábítószer. Büntetésből Kovácsot fogdabüntetésre ítélték, csakhogy a baracskai magánzárkák akkor olyan rossz állapotban voltak, hogy nem lehetett elzárásra használni. Kovács emiatt került a martonvásári magánzárkák egyikébe.

Nem ez volt az első alkalom, hogy átvitték oda. Bár Baracskán az első években jól viselkedett, többször dicséretet is kapott, amikor 1996 decemberében jutalomból eltávozást kapott, nem tért vissza. Amikor a rendőrök az utcán megállították, ő Horváth Olivér névre kiállított hamis személyi igazolvánnyal próbálta igazolni magát, de felismerték. Baracskára visszatérve büntetésből húsznapos elzárást kapott, ekkor került először Martonvásárra. És ekkor volt lehetősége arra, hogy megismerje a rendszert. Ezért a kiszabadítási akció után a börtönben azt gyanították, hogy a fehér porral szándékosan buktatta le magát, így érve el, hogy újra Martonvásárra kerüljön.

Szökése után sem a kiszabadítóit, sem őt nem találta a rendőrség. Egy időben felmerült, hogy esetleg Svédországban, Malmö közelében egy motelben él, de ez a szál hamisnak bizonyult. Valójában az Egyesült Államokban, Miamiban éldegélt, ahol akkoriban több magyar bűnöző is megfordult. Bár álnéven élt, nem bujkált, egyebek mellett autók adásvételével foglalkozott.

 

2000 áprilisában az ORFK Bűnügyi Főigazgatóság Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóságán belül létrejött egy Nemzetközi Egység, ami példa nélküli volt: ebben az egységben ugyanis FBI-ügynökök és magyar rendőrök dolgoztak együtt. Hivatalosan azért jött létre ez az egység, mert az Egyesült Államoknak fontos volt, hogy az orosz ajkú szervezett bűnözői csoportokat szorongassa, de a magyar rendőrség és az FBI együttműködése ennél szélesebb körű volt. Egészen konkrétan az FBI abban is segített a magyar rendőrségnek, hogy kézre kerítse az Egyesült Államokban élő magyar szökevényeket. Az egység első sikere Kovács Vilmos elfogása lett.

2000. május 22-én az ORFK szervezett bűnözés elleni igazgatósága értesítette a fogolyszökés és hivatalos személy elleni erőszakkal gyanúsított Kovács és ismeretlen kiszabadítói után nyomozó Fejér megyei rendőröket, hogy Kovács nagy valószínűséggel Miamiban bujkál. Az FBI ügynökei ekkor már megfigyelés alatt tartották a férfit, majd Miamiban lévő lakásában őrizetbe is vették. Végül 2001 nyarán szállították át Magyarországra. Az amerikai hatóságok különlegesen veszélyesnek minősítették, ezért az elfogásában is főszerepet játszó hírhedt fejvadász szolgálat, a Marshal Service emberei kísérték Budapestre, titokban.

Azt, hogy kik voltak azok, akik Kovácsot kiszabadították, nem tudni. A rendőrség nem tudta kideríteni. Igaz, ebben Kovács sem bizonyult túlzottan segítőkésznek. Miután Miamiban elfogták, ügyvédjének azt mondta, valójában neki esze ágában sem volt megszökni a börtönből. Az ő verziója szerint az történt, hogy azzal, hogy börtönbe kellett vonulnia, egy legális üzlet hiúsult meg, egy ügyfele pedig több tízmilliós veszteséget volt kénytelen elkönyvelni. Ez az ügyfele hónapokon át üzengetett neki a börtönbe, hogy kéri vissza a pénzét. Kovács elmesélése alapján aztán az egyik nap hárman jelentek meg a fogdájában, és közölték, hogy velük megy. Egy autóba tuszkolták, és Ausztriába vitték. Ott tudta meg, mondta, hogy a pénzét visszakövetelő ügyfél rendelte meg az elrablását, kényszerítve őt a pénz megszerzésére. Miután ez megtörtént, hamis papírokat szereztek neki, és segítettek az amerikai út megszervezésében. Történetét azonban némiképp gyengítette, hogy nem akarta elárulni, ki volt a rejtélyes “jótevője”.

Kovács Vilmos később nem szerepelt a bűnügyi hírekben. A HVG360-nak sikerült felkutatni egy korábbi bűntársát, de ő sem tudta megmondani, mi van a férfival, évtizedek óta nem látta, utoljára még Miamiban találkozott vele. Mindenesetre ha Kovács még él, akkor 60 éves.

Borítóképünkön a Közép-dunántúli Országos Büntetés-végrehajtási Intézet Baracskán 2018-ban. Fotó: MTI / Bruzák Noémi