Földből kiálló emberi lábszárra bukkant egy kutya Tiszalöknél
2023. december 06. 18:10
Tiszalök, 2018. november 3.
Őszi színekben pompáznak a fák Tiszalök térségében, a Tisza partján.
MTVA/Bizományosi: Oláh Tibor
***************************
Kedves Felhasználó!
Ez a fotó nem a Duna Médiaszolgáltató Zrt./MTI által készített és kiadott fényképfelvétel, így harmadik személy által támasztott bárminemű – különösen szerzői jogi, szomszédos jogi és személyiségi jogi – igényért a fotó készítője közvetlenül maga áll helyt, az MTVA felelőssége e körben kizárt.
Vágólapra másolva!
Brutális támadás áldozata lett egy országút szélén sétáló, 49 éves asszony 36 évvel ezelőtt. Egy testvérpár biciklivel elütötte, megerőszakolta, megölte, majd egy kikapart sírgödörbe tette, de mivel nem fért bele a halott teste, levágták a lábait. Sziszifuszi munkával jutottak el a gyilkosaihoz a nyomozók, miután az áldozat földből kiálló lábszárára rátalált egy kutya.
1988. január 17-én a Tisza árterén sétáltatta a kutyáját egy 17 éves tiszalöki kamasz. Egyszer csak a jó orrú németjuhász egy bokorhoz rohant és vadul kaparni kezdett. Laza volt a talaj. Pár perccel később nyüszítve érte el, hogy a gazdája odarohanjon. A fiú azonnal keresett egy telefont és hívta a rendőrséget.
Egy emberi lábszárcsont állt ki a földből.
Koleszár János törzsőrmester, az egyik tiszalöki körzeti megbízott, félórányi gyaloglás után, nehéz terepen jutott el a megadott helyre. Megállapította, hogy a bejelentő jól látta, egy ember holttestéről van szó, amelynek kiálló részéről egy drót lógott. Azonnal hívta a Nyíregyházi Rendőrkapitányság ügyeletes tisztjét, aki meg jelentette a Szabolcs-Szatmár Megyei Rendőr-főkapitányság bűnüldözési osztálya vezetőjének, dr. Vasas Szilárd őrnagynak. A nyomozóknak először arra kellett választ adniuk, kié lehet a holttest.
A helyszíni szemle déli 12 órakor kezdődött meg, amelyhez — tekintettel arra, hogy a holttestet már hónapokkal előbb eltemették — exhumálásszerű eljárással fogtunk hozzá
- kezdte a beszámolóját dr. Vasas Szilárd őrnagy a Magyar Rendőr 1988. május 14-ei számában.
Már az első pillanatban is jól látható volt, hogy a holttestet egy inkább kapart, mint ásott gödörbe helyezték el, de a ráhúzott föld az időközben esett hó hatására erősen megsüllyedt. Így kerülhetett felszínre az egyik lábszár, amelyet az állatok már alaposan kikezdtek
– tette hozzá, majd arról beszélt, hogy a bűnügyi technikusok egy fóliára rakosgatták a már oszlásnak indult tetem feletti talaj különböző rétegeit. Mivel látszólag pár hónapja lehetett ott a halott, akiről az is kiderült, hogy nő volt, a nyomozók egy adott körben próbálták azonosítani. Azokra koncentráltak, akiknek nyoma veszett. Arra jutottak, hogy talán Orgonás Jánosné holttestét találták meg, akinek az eltűnését október 21-én jelentette be a veje. A tény akkor vált bizonyossággá, amikor a helyszínelők több órányi munkájának eredményeképpen felszínre került a test és meglátták az eltűnésekor viselt piros télikabátját. A bugyiját és a ruháját megtépték.
Az áldozat nyakán megcsomózott rongydarab egyértelműen bűncselekményre utalt, de egyéb külsérelmi nyomot a helyszínen nem tudtunk felfedezni. A kabátzsebben viszont találtunk egy félbe törött protézist, amelyet valószínűleg Orgonás Jánosné használt. A törött fogsort, a lába összekötözésére használt drótot és a sírhant leplezésére szolgáló facsonkot körültekintően becsomagolva szállítottuk laboratóriumunkba
- emlékezett vissza a bűnügyi technikai alosztály vezetője a szaklapban.
Már a bejelentés után keresni kezdték a 49 éves asszonyt a nyíregyházi rendőrök, de akkor csak az útvonalát tudták „megrajzolni".
Október 19-én nem sokkal 18 óra előtt indult el nyíregyházi munkahelyére tiszalöki otthonából. Úgy döntött, gyalogolni fog a vasútállomásig, de a Tiszalök-Hajnalos vasúti megállóig már nem jutott el. Mivel tudták, hogy viszonylag jól szituált, arra tippeltek, hogy megtámadták, de azokat is számba vették, akik felvehették a kocsijukba az út szélén sétáló özvegyasszonyt. Ezek mellett ismerősei azt sem zárták ki, hogy szó nélkül elutazott valahová. Ahogy a szaklapból kiderül, komoly fejtörést okozott a nyomozóknak az, hogy hogyan került több kilométerre attól a helytől, ahol utoljára látták. Nem voltak könnyű helyzetben.
Az igazságügyi orvosszakértői vélemény is csak az erőszakos halál tényét tudta megerősíteni, felhasználható nyomot azonban — az asszony meggyilkolása és megtalálása közötti hosszú idő miatt — érthetően már nem tudott rögzíteni. Figyelemre méltó volt viszont az orvosszakértők azon megállapítása, amely szerint az áldozat jobb lábát a térdízület fölött levágták
- olvasható a cikkben.
Ebből arra következtettek, hogy a kikapart sírgödör kicsinek bizonyult.
Vágásra alkalmas tárgyat viszont nem találtak a holttest mellett. Ekkor döntöttek úgy, hogy egy több kilométer átmérőjű körben átvizsgálják a tájat. Mivel havazni kezdett, a munkát elnapolták. Amikor jobb lett az idő, a nyírbátori határőrök segítségét kérték, akik centiről centire kutatták át a mocsaras területet. Ahhoz a helyhez közel, ahol egy szemtanú utoljára látta az áldozatot, előkerült egy egyedi, kereskedelmi forgalomban nem kapható öngyújtó. Emellett megtalálták az áldozat protézisének hiányzó felét, egy újságot, ami az övé volt és egy kötést, amit ő kezdett el. A sírgödörtől egy kilométerre pedig begyűjtöttek egy rozsdás kapát. Mivel a hely nehezen megközelíthető és elhagyatott volt akkoriban, a nyomozók arra gyanakodtak, hogy ez a kapa lehetett az az eszköz, amivel levágták az áldozat lábát és megásták a sírját.
Február 17-én, amikor a nyomozók sorra járták a tiszalöki otthonokat, valaki ráismert az öngyújtóra és elárulta, hogy a munkahelyén árulja egy asszony.
Őt is megtalálták. Nem mert beszélni, de miután felvilágosították, hogy az illegális biznisz nem érdekli őket, elmondta a nyomozóknak, kiknek adott el belőle.
Két fiatal férfi került szóba. Mindkettejüket megtalálták a rendőrök. Az egyikük megmutatta a saját öngyújtóját, a másik viszont azt mondta, valahol elhagyta az övét. Ez utóbbit P. Lászlónak hívták.
Ilyen volt az az öngyújtó? - mutatta Méray Ottó alezredes P* Lászlónak a talált eszközt.
- Pontosan ilyen volt. Sőt, ahogy jobban megnézem, ez az enyém, megismerem a karcolásokról. Köszönöm, hogy elhozták
- válaszolta a 23 éves segédmunkás a szaklap szerint,
és aztán nagyon csodálkozott, amikor három tiszt közölte, hogy őrizetbe veszik.
A férfit a kapitányságra vitték, ahol komoly munkával sikerült elérniük, hogy elmondjon mindent. Nem sokkal az elfogása után 31 éves bátyja, Sándor kezén is kattant a bilincs. Mint kiderült, együtt támadták meg az áldozatot miután lerészegedtek pár üvegnyi pálinkától.
Sándor általános iskolát végzett, betanított munkás, nős, három kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik. Büntetlen előéletű. Nem elmebeteg és nála tudatzavar, kóros személyiség, gyengeelméjűség sem állapítható meg. A személyiségfejlődési jegyei az iskolai végzettségéhez képest magas színvonalú értelemképességet mutatnak. P* László hét osztályt végzett, segédmunkás, nős, gyermektelen, büntetlen előéletű. Nem elmebeteg és nem gyengeelméjű. Kóros szellemi hanyatlás nála sem mutatható ki. Szexuális devianciára utaló adatokat sem lehet feltárni nála
- írta meg a Kelet-Magyarország 1989. május 20-i száma, amely áldozatuk utolsó óráiról is részletesen beszámolt.
Az idősebb fivért kihallgatják a nyomozók Forrás: Magyar Rendőr/Arcanum Digitális Tudománytár
Az ominózus napon, 1987. október 19-én, azután, hogy a testvérek befejezték a munkát, a szüleiknél találkoztak. Beszélgettek, ittak és fűrészgépen fát vágtak. Sándornál volt egy zsák, amit telepakolt fával, majd olyan 18 óra körül feltette sógora kerékpárjára, a fejszét pedig a csomagtartójára és az öccsével együtt útnak indult. Tiszalök felé tolták a biciklit. Ekkor érte utol őket Orgonás Jánosné, aki az úttest másik oldalán gyalogolt. Miután elhaladt mellettük, a cikk szerint a fiatalabb megjegyezte:
Ez a nő is megérne egy patront.
A bátyja pedig hozzátette:
Jobban néz ki, mint a két lánya.
Néhány méter után Sándor ledobta a kerékpár vázán fekvő, fával teli zsákot, megfordította a biciklit és felült rá. Orgonásné után indult. Amikor öccse utána kiáltott, hogy mégis mit csinál, ő azt javasolta, menjen vele ő is. Sándor olyan 40-50 méterre lehetett az asszonytól, amikor teljes erőből elütötte, és Orgonásnéval együtt az árokba esett. Amikor az öccse is odaért, látta, hogy az asszonynak vérzik a szája. Feltehetően ekkor törött el a protézise, amit kivett és a zsebébe tett.
Sándor az asszonyt hátára fordította és ráült. Orgonásné felháborodva rászólt P* Lászlóra: mit akarnak tőle. Erre P* Sándor azt válaszolta: B...ni akarunk!
- Anyátokat!
- reagált Orgonásné.
Ekkor P* Sándor az asszonyt nagyobb erővel arcul ütötte
- írta meg a helyi újság.
Az áldozatnak betört az orra és elvesztette az eszméletét, vagyis ekkor még életben volt. A gyilkos testvérek kitalálták, hogy a kerékpár csomagtartójára ültetik. Dróttal odakötötték a lábát a biciklihez, a testét pedig megtartották, így tolták el a mintegy 200 méterre lévő nádashoz, ahol először Sándor, majd László is megerőszakolta.
Mivel László tartott attól, hogy Orgonásné magához tér, lehasított egy darabot a ruhájából és a nyakára tekerte, amit alaposan megszorított.
A rendőri beszámoló szerint a nemi erőszak közben fulladt meg az asszony. Amikor a fiatalabb férfi erre rájött, megijedt és sírva könyörgött a bátyjának, hogy segítsen a holttestet eltüntetni. László visszament az országútra, kiöntötte a fát a zsákból, amit aztán bátyjával közösen az áldozat fejére húzott.
Megint biciklire tették és eltolták a Tisza árterébe, Újteleptől 600 méterre, ahol kapával kikaparták a sírját.
Levették róla a jegygyűrűjét, karóráját, eltették az esernyőjét, 1400 forintját és mindenét, amiről úgy gondolták, hogy hasznos számukra. Elásták. Ekkor jöttek rá, hogy nem fér a gödörbe. Sándor volt az, aki levágta az asszony lábát. A nyomozók átkutatták a testvérek házát, hátha onnan is előkerülnek a gyilkosságra utaló bizonyítékok. Vallomásaik után pedig még egy szemtanú is azt állította,
hogy velük találkozott a gyilkosság napján Orgonás Jánosné eltűnési helyének közelében.
A gyilkos és a kapa, amit a férfi azonnal felismert Forrás: Magyar Rendőr/Arcanum Digitális Tudománytár
A Szabolcs-Szatmár Megyei Bíróság Sándort súlyos testi sértésért, többek által elkövetett erőszakos közösülésért, mint társtettest, emberöléssel kapcsolatos bűnpártolásért, valamint kifosztásért, mint társtettest halmazati büntetésül tízévi fegyházbüntetésre ítélte, és nyolc évre a közügyektől is eltiltotta. Lászlót aljas indokból elkövetett emberölésért és kifosztásért, mint társtettest 15 évnyi fegyházbüntetésre ítélte és a közügyektől 10 évre eltiltotta 1989 tavaszán. Az ügyész Sándor terhére az ítélet súlyosbításáért, a vádlottak és a védőik pedig felmentésért, illetve enyhítésért fellebbeztek. Az ügyben másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság dr. Kiss Zsigmond vezetésével működő büntetőtanácsa 1990 februárjában úgy ítélte meg, „hogy az ügyész feltételezése fedi a valóságot. Ezért P* Sándort 15 évi fegyházzal sújtotta, míg a másodrendű vádlott P* László büntetését a minősítés változatlanul hagyása mellett 13 évi fegyházra enyhítette" a Mai Nap 1990. február 9-i száma szerint.
Iratkozzon fel hírlevelünkre 
