Orbán nünükéje és a hidegháborús porfészek – a legerősebb mondatok a miniszterelnök gazdasági évértékelőjéből
A politika ural mindent, ez határozza meg a gazdaságpolitikai irányokat is – fejtegette a gazdasági évnyitón Orbán Viktor. A miniszterelnök ennek megfelelően inkább külpolitikáról beszélt a magyar vállalkozók előtt, és azért is, mert, mint fogalmazott, a lényeget úgyis elmondták előtte kormánya gazdaságpolitikáért felelős tagjai. Aki tehát ígéretekért jött, annak csalódnia kellett, távolról sem érdeketlen eszmefuttatásért viszont érdemes volt odafigyelni Orbán Viktor mondataira, amelyekből most kilencet gyűjtöttünk össze.
„A gazdaságminisztereink jó állapotban vannak”
A miniszterelnök természetesen nem az előtte felszólaló Varga Mihály pénzügyminiszter és Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter egészségi állapotára utalt, sokkal inkább arra a pozitív hangnemre reagált, amellyel a két tárcavezető vázolta fel a magyar gazdaság állapotát. Varga és Nagy optimizmusát persze nagyban befolyásolja, hogy a magyar gazdaság tavaly igen pocsék évet zárt, a visszaeső ipari teljesítmény, a gyengélkedő exportpiacok és az infláció miatt bezuhanó belső fogyasztás (és – tehetjük hozzá – az elmaradó uniós pénzek) miatt, ezt felülmúlni nem lesz nehéz. Az egyetlen aggasztó elem szerinte az exportteljesítmény, összességében azonban így is 3-4 százalékos növekedéssel számol a tavalyi 0,8 százalékos csökkenés után.
„Mi nem a Nyugatot majmoltuk”
Azt a miniszterek után Orbán is elismerte, hogy nehéz éveken van túl a magyar gazdaság. Azt pedig, hogy mégis viszonylag ép bőrrel (például cégek tömeges bedőlése vagy nagy munkanélküliség nélkül) megúszta az ország, a miniszterelnök azzal magyarázta, hogy „a Nyugat majmolása” helyett a kormány más irányba is nyitott. Így lehet az, hogy ma már több beruházás érkezik keletről, mint Németországból. Az igazi cél persze az lenne, ha a legnagyobb beruházók Magyarországon a magyar vállalkozások lennének, de nagyon mélyről jöttünk, van mit ledolgozni a hátrányból – tette hozzá.
„Ha újra hidegháború lesz, egy porfészek leszünk a periférián”
Orbán szerint ma a nyugati gazdaságpolitikai irányt alapvetően két irányvonal határozza: a decoupling, vagyis a leválás, és a derisking, vagyis a belső kockázatok csökkentése a stratégiai iparágak erősítése által. Ezek azonban nem a gazdasági érdekekre, hanem a geopolitikai irányvonalakra reflektálnak, elsősorban arra, hogy a Nyugat igyekszik elszakadni a Kelettől. A magyar kormány ehhez képest a connectivity jelszót tűzte a zászlajára, vagyis igyekszik hidat teremteni a két térség között. Orbán érve: ha folytatódik a szembenállás, vagyis „újra hidegháború lesz”, akkor Magyarország nyugati határán lesz a blokkok határa, mi pedig egy porfészek leszünk a periférián. Ha viszont együttműködés lesz, akkor híd lehet Magyarország a két oldal között. Ezért van szükség szerinte a jó kapcsolatok fenntartására a Türk Tanáccsal, Kínával vagy Oroszországgal, még úgy is, hogy mi a nyugati világ részei vagyunk az EU és a NATO tagjaként. Az oroszokat külön is kiemelte: mint fogalmazott, egyszer véget ér a háború, fontos az az utáni helyzetre is felkészülni, ezért működünk együtt minden területen, ahol nincsenek szankciók.
Arról nem beszélt, pontosan mire gondol, de érdemes felidézni, hogy több magyar cégnek is komoly érdekeltségei vannak Oroszországban. Az OTP-nek leánybankja működik ott, a Richter pedig szintén ottani leányán keresztül komoly – tavaly csaknem 70 milliárd forintos – forgalmat bonyolított. Ennél persze nagyobb volument tesz ki az orosz import, kezdve mindjárt az energiafüggéssel, folytatva akár a paksi bővítéssel, amelyről a miniszterelnök nemrég elhangzott évértékelőjében úgy beszélt, hogy meg fog valósulni.
„Nem hazardírozás Trump győzelmére fogadni”
Ha már elkezdte, Orbán folytatta is külpolitikai elemzéssel, igaz, védelmi vonalon haladva tovább, és rátérve az orosz–ukrán háborúra, amely szerinte inkább proxyháború Oroszország és a Nyugat között. Úgy látja, egyik fél sem nyerhet, de úgy látja – Európában egyedüliként –, hogy az idő az oroszok partján van, ezért minél előbb le kellene zárni a háborút, mert minél több idő telik el, „az orosz határ annál közelebb kerül Magyarországhoz”. Így béketárgyalásokat kellene kiharcolni – ismételte el, hozzátéve, ez egy éve még egyszerűbb lett volna, mert ma már fenyeget az, hogy újra előáll a II. világháború végi helyzet, amikor az oroszok csak az amerikaiakkal voltak hajlandók szóba állni.
Ami pedig Amerikát illeti: szerinte „nem szimpátiakérdés, hogy kit kedvel Magyarország”, de a mostani amerikai kormányzat helyett inkább egy új szereplő, az elnöki székbe visszatérő Donald Trump találhat kiutat, ezért nem hazardírozás a visszatérésére fogadni.
„Ideológiavezérelt döntéshozatal az EU-ban”
Választás persze nemcsak az Egyesült Államokban lesz idén, hanem Európában is, sőt júniusban tartják az európai parlamenti választásokat. Ezen a téren Orbán korábban évekig próbált egy euroszkeptikus (saját megfogalmazása szerint szuverenista) pártcsaládot gründolni, ma már láthatóan nem ez a cél, inkább csak az, hogy a szuverenista pártok nagyobb erőt képviseljenek uniós szinten is.
Abban a miniszterelnök biztos, hogy ezek a pártok meg fognak erősödni az EP-választások során, abban azonban már nem, hogy júniusban megtörténhet a jobboldali áttörés. Pedig – úgy látja – erre igen nagy szükség lenne, mivel jelenleg Európában a baloldali beállítottságú emberek kezében „egy ideológiavezérelt döntéshozatal” zajlik, amely nem a gazdaság valós helyzetét veszi alapul, így „furcsa uniós direktívák születnek, amelyekről senki nem tudja, mi az értelmük”. Orbán erre példaként azt az uniós döntést hozta, amely alapján 2035 után nem lehet új benzines járműveket forgalomba hozni.
Hogy Orbán kit nevez „baloldalinak” uniós összefüggésben, az persze igen képlékeny, általában mindenkit, aki szemben áll vele, ahogy az történt 2018–2019-ben, az Európai Néppártból való kiszorulása idején, amikor saját konzervatív pártcsaládja vele szembekerülő tagjait baloldalizta a kormányfő.
Új szövetséget kell építeni a régióban
Jelenleg nehéz olyan dolgot találni, amelyben a visegrádi négyek maradéktalanul egyetértenének, Orbán azonban úgy véli, a hagyományos szövetség még nem a múlté, „nem szabad belőle kihátrálni”.
A regionális együttműködés legfontosabb terepe azonban szerinte egy új szövetség lehet, amely nemcsak földrajzi szempontot vesz figyelembe, hanem politikait is: az Ausztriával, Szlovákiával és Szerbiával elképzelt négyes szövetség szuverenista elvek alapján működne együtt a miniszterelnök szerint – főleg, ha az ausztriai választáson olyan eredmény születik.
A miniszterelnök gondolatmenete logikusnak tűnhet annak fényében, hogy a V4-ek munkáját is nagyban befolyásolta az elmúlt években az, hogy Orbán jobbszélre tolódó, oroszbarát politikája nem igazán volt több partnere ínyére sem, egy formálódó szövetségnek is épp ez lehet a gyengéje: mi történik, ha bármelyik ország vezetése más irányba indul? Akkor újratervez a magyar kormányfő?
Mindig jobb, ha mi keresünk másokon, mint ha mások keresnek rajtunk
Orbán beszéde gazdasági részét – mint fogalmazott – négy népi bölcsességre építette fel. Ennek magyarázata szerinte az, hogy szakminisztereivel szemben az ő szerepe az, hogy „a józan paraszti megnyilvánulások” se tűnjenek el a kormánypolitikából.
A négy bölcsesség:
- mindig jobb, ha nekünk tartoznak, mint ha mi tartozunk másoknak = az államadósság csökkentése;
- mindig többet kell keresnünk, mint amennyit költünk = a reáljövedelem növekedése;
- jobb dolgozni, mint tengeni-lengeni = munkaalapú gazdaság;
- mindig jobb, ha mi keresünk másokon, mint ha mások keresnek rajtunk = a multik megtermelt profitjának megtartása.
A miniszterelnök beszédében erről az utolsó pontról beszélt hosszabban, nem először a gazdasági évnyitók során, mivel – érvelt – neki ez a „nünükéje”. Mint mondta, évente 4-6 milliárd eurót visznek ki az országból az itt működő cégek, amit kiviteli tilalommal nem lehetne sújtani, mert akkor nem lennének beruházások. A cél tehát az, hogy a magyar vállalkozások is ugyanennyi profitot hozzanak vissza, ám ettől még messze vagyunk, ez utóbbi összeg 1,3-1,5 milliárd euró.
Az egyenleg javítása érdekében ezért „magyar bajnokokat” kell kitermelni, különben csak a szegényház leszünk, és mindig marad a meglopottság és kizsákmányoltság érzése bennünk. „Márpedig úgy nem lehet élni, hogy azt érezzük, mások keresnek rajtunk” – tette hozzá.
A nagykapu mellett vannak kiskapuk
Orbán üzenete világos volt a költségvetési fegyelem megtartásáért felelős pénzügyminisztere, Varga Mihály felé: a kormány nem akarja visszafogni a támogatási rendszereit annak érdekében, hogy csökkenjen a deficit.
Arra is felhívta a figyelmet, hogy a Covid idején elengedett uniós szigor (a maastrichti kritériumok, köztük a hiánycél betartatása) lassan visszatér, ezért fontos tartani a célt: hogy az erre az évre 4,5 százalékosra tervezett államháztartási deficitet 2026-ra az EU által elvárt 3 százalékos szint alá, 2,9 százalékra lefaragják. Márpedig azért 2026-ot tűzték ki célul, mivel az EU-ban jó eséllyel 2027-re kell majd visszatérni a régi szabályokhoz, így lesz egy puffer év. Hogy mindenkit megnyugtasson, azt is hozzátette: lesznek kiskapuk is, mint például a reformokra költött pénz leszámítása a hiányból, de – mint fogalmazott – erre nem lehet építeni költségvetési stratégiákat.
Az a jó, ha minden irányból támadhatunk
Orbán szerint arra az esetre, ha nem jön be, amit tervezünk, nem B tervvel kell készülni, hanem habitussal. Vagyis – tehetjük hozzá – mindenre fel kell készülni, ahogy egy 1848–49-es jelmondattal élt a miniszterelnök: „Az a jó, ha minden irányból támadhatunk”.
Az évnyitóról percről percre tudósításunkat itt olvashatja el:
Orbán Viktor a kamara évnyitóján: Négy bölcsességet kell érvényesíteni a gazdaságpolitikában
Hogyan képzeli a kormány a gazdaság jövőjét? Miért fontos, hogy jóban legyünk Németországon kívül más, keleti országokkal is? Erről is beszélt a Magyar Gazdasági és Iparkamara hagyományos évnyitó rendezvényén Parragh László elnök mellett Varga Mihály pénzügyminiszter, Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter és Orbán Viktor miniszterelnök.
