Soha nem lesz olyan a világ, mint 2020 előtt – Így maradt velünk a Covid négy év után is
Négy éve hirdettek veszélyhelyzetet Magyarországon a koronavírus miatt, és ugyan a járvány azóta lecsengett, sok hatása még ma is velünk van. A Covid átalakította a világot és az országunkat is. 7 olyan pontot gyűjtöttünk össze, amelyben még most is lehet érezni a hatását.
2020. március 11-én rendelt el rendkívüli jogrendet és veszélyhelyzetet a magyar kormány az ország teljes területére a koronavírus-járvány miatt. Akkor az első fertőzöttet már megtalálták az országban, halálos áldozat még nem volt, de azt már lehetett tudni, hogy egy olyan vírussal állunk szemben, amely egészen extrém védekezést igényel. Világszerte sorra hirdettek a kormányok korlátozásokat, az oltás még a kanyarban sem volt, a világ pedig hetek alatt teljesen megváltozott.
A Covid most már nem dominálja a mindennapjainkat, bár teljesen nem is tűnt el. Vannak viszont olyan hatásai, amelyek azóta is velünk maradtak, és nem csak arra kell gondolni, hogy emberek tömegesen tanulták meg, hogy néha nem árt kezet mosni. A világ sok szempontból nem lesz többé olyan, mint 2020 előtt volt, a legfontosabb változások közül gyűjtöttünk össze néhányat.
1. Nem tudunk ugyanúgy nézni a munkahelyeinkre, mint korábban
Aki csak tehette, home office-ba kényszerült 2020 tavaszán, majd ősszel újra egészen a következő tavaszig. Megismertük a Zoom alkalmazás nevét, az online meetingek kitörölhetetlen emléket hagytak maguk után, és egészen extrém jóslatok hangoztak el arról, hogy soha többet nem fogunk visszamenni a munkahelyeinkre, akkor sem, ha lecseng a járvány – aztán láttuk, hogy a valóság mennyire más lett. Sok olyan folyamata van a munkának, amihez jó, ha az ember bent van a munkatársai között, ezt azok is kénytelenek elismerni, akik mentálisan még bírnák is azt, hogy csak otthonról dolgozzanak.
De az is kiderült, hogy azért heti öt bent töltött munkanapra sincs feltétlenül szükség. Az olyan munkakörökben, ahol van lehetőség a home office-ra, ma már nagyon rosszul indul egy cég az új dolgozók keresésénél, ha egy ilyen napot sem kínál fel. Az EU-ban és az Egyesült Államokban is hasonló lett az arány a járvány lecsengése után: 2022-ben a dolgozók 30 százaléka legalább egy, de inkább 2-4 munkanapot otthonról dolgozott hetente.
És egyébként is átalakult az employer branding, az, hogy a cégek mit akarnak üzenni saját magukról, miért éri meg náluk dolgozni. Most már nem a csocsóasztal vagy a céges csapatépítő tréning a hívószó, mint a 2010-es években volt, hanem a rugalmasság, legyen szó akár a munkaidőről, akár a munkavégzés helyéről.
Érdekes mellékszála mindennek, hogy az irodapiac így is elszenved egy válságot, aminek még nem is látjuk a végét. Az Egyesült Államokban mostanában jár le nagyon sok, a 2010-es években megkötött irodabérleti szerződés, és a vállalatok tömegének nincs már szüksége annyi helyre a home office miatt, mint amivel öt-tíz éve számoltak, úgyhogy az ingatlanbefektetők rosszul járhatnak.
2. A vagyoni szakadék tovább nőtt
Persze az egész home office csak az emberek egy részének volt lehetséges – egy gyári munkás még 2020-ban is csak azzal szembesült, hogy először elküldték kényszerszabadságra, majd az alatt áttervezték a munkahelyét úgy, hogy lehessen nagyobb távolságot tartva dolgozni. És ő még szerencsés is volt ahhoz képest, akinek a munkahelye végleg bezárt vagy leépítésekbe fogott.
A következmény logikus: még sokkal nagyobb lett a szakadék a gazdagok és a szegények között, de még a középosztály és a szegények, sőt, a gazdagok, illetve a középosztály között is. Arról nem is beszélve, hogy akinek gyereke van, mennyivel több problémát kapott a nyakába.
Az Oxfam ad ki erről számokat évről évre: a szervezet úgy kalkulál, hogy a válság kezdete óta nagyjából 800 millió dolgozó reálbére csökkent, a 2020 óta világszerte létrejött új vagyonok kétharmada pedig a leggazdagabb egy százalékhoz került.
3. A szolgáltató szektor azóta is csak jön ki a krízisből
De ha már a gyári munkásokról volt szó: az ő munkájuk legalább – többnyire – egy kényszerszünet után folytatódott. Egy zenész, egy szállodai dolgozó vagy épp egy éttermi felszolgáló viszont hirtelen azt vette észre, hogy nem maradt hol dolgoznia.
A szolgáltató szektor iszonyatos mélyütést kapott világszerte – érdekes részlet például, hogy Magyarországon az ipar már 2020/21 fordulóján visszatért a Covid előtti teljesítményéhez, mert az első hullámban, 2020 tavaszán amelyik gyárat csak tudták, átállították a nagyobb távolságtartásra, miközben a szolgáltatások még szenvedtek, és csak 2021 legvégére tértek vissza a járvány előtti szintre. Szórakozásról egy darabig szó sem lehetett, legfeljebb otthon, a négy fal között (már persze legálisan), az éttermek és a szállodák hónapokig tartottak zárva.
Máig velünk lévő utóhatás az, hogy ekkor futott fel igazán a házhoz szállítás, Magyarországon például az épp 2019 végén elindult Kifli.hu megtízszerezte a rendeléseit, és azóta is sokkal többen vásárolnak ételt a neten, mint a járvány előtt. Az éttermek és a turizmus mostanra tért vissza a járvány előtti szintre. De sokan még azt is a Covid utóhatásának tudják be, hogy sorra jönnek a telt házas Aréna- és stadionkoncertek: sokan érzik úgy, hogy be kell pótolni a lezárások alatt kihagyott bulikat (no meg lassan felnő a Z generáció, akiknek alapvető élményük lett a kényszerszünet).
Az persze, hogy a szolgáltató szektorban dolgozók hogyan élték meg ezeket az időket, országról országra változik. Voltak helyek, ahol abba tett a kormány nagyon sok pénzt, hogy a lezárások által legjobban sújtott szektorok cégei kibírják azt a nagyjából egy évet, amíg tömeges lett az átoltottság, és lehetett újranyitni, addig is minél többen tudják megtartani a dolgozóikat. Magyarország nem ilyen hely volt, itt megugrott a munkanélküliség a lezárások alatt, és ugyan gyorsan visszatért a régi szintre, de sokan váltottak állást ezekben az időkben.
4. Kiderült, mennyire törékeny a nemzetközi logisztika
Normál körülmények között nem sokat szoktunk gondolkozni azon, hogy amit vásárolunk, pontosan honnan jut el hozzánk. A Covid viszont megmutatta azt, hogy mennyire sok ország dolgozóinak összehangolt munkájára van szükség a világ logisztikáját fenntartani, és mekkora baj lehet, ha bármi is borul.
Kínálati és keresleti sokkok rázták a világ logisztikáját egyszerre másfél éven át a gyárleállások, a munkások karanténba kényszerülése és az otthon unatkozva netről vásárolók tömege, majd a villámgyors újraindulás miatt – ezt részletesen is elemeztük annak idején, sok összetevős logisztikai horror volt, ami 2020 tavasza és 2021 vége között történt. 2021 ikonikus pillanata volt (a járványtól teljesen függetlenül), ahogy egy teherhajó eltorlaszolta a Szuezi-csatornát – valójában a logisztika olyan sokkokat élt át másfél éven keresztül, mintha minden hónapban lett volna egy ilyen baleset. Sokáig kellett azt magyarázni, hogy a magyar ipar árai azért nőttek, mert félvezetőhiány volt, hiszen a chipek alapanyagait a lezárások alatt az autógyárak helyett az IT-szektor stoppolta le magának, és még hosszan lehetne példákat hozni – a lényeg az, hogy 2020–2021 nagyon erősen megmutatta, hogy minden mindennel mennyire összefügg. A világ logisztikai szakemberei pedig azóta is keresik a megoldásokat, hogyan lehet javítani a helyzeten, hogy ne legyen ekkora káosz, ha legközelebb újra borulna valami.
5. A világgazdaság új korába léptünk, és bele is ragadtunk
Közhelyes megállapítás, hogy 2020 óta sorozatos válságokat élünk át, de ezek nem teljesen függetlenek egymástól. Már 2019-ben sok szó volt arról, hogy a 2010-es évtized olcsó, néha ingyenhitelből pénzelt növekedési korszakának, amikor egyszerre voltak alacsonyak a kamatok, nőttek a gazdaságok, valamint a fizetések, és nem nagyon drágult az élet mégsem, hamarosan vége szakad – aztán ennek tényleg egész sokkszerűen lett vége.
2020-ban és 2021-ben sorra engedték el a kormányok a hiánycéljaikat azzal a teljesen logikus feltételezéssel, hogy minden korábbi válsággal ellentétben itt nem a gazdaság okozta a bajt, és csak addig kell kibírni, amíg sokan megkapják az oltást. Addig kell megtartani a munkahelyeket és enyhíteni a károkat, utána majd lesz idő foglalkozni azzal valamikor 2022-23 körül, hogy a költségvetésekben betömködjék a lyukakat.
Azt persze nem lehetett előre látni, hogy amikor már normalizálódhatott volna a helyzet, Vlagyimir Putyin úgy dönt, hogy megtámadja Ukrajnát. De ez történt, úgyhogy egy globális energiakrízis beütött, és a szokásosnál sokkal sérülékenyebb helyzetben találta el a világot.
Most pedig ugyan azt már látjuk, hogy a világ nagy részén sikerült egy elviselhetőbb szintre leszorítani az inflációt és beindítani a növekedést is, azt nagyon sok szakértő valószínűsíti, hogy nem lesz újra olyan az élet, mint a 2010-es évtizedben volt. A korábbinál lassabb növekedésre és nagyobb inflációra rendezkedhetünk be középtávon is, ami nem recessziót vagy évi 10-20 százalékos drágulást jelent, de az, ha tartósan csak 0-2 százalék közötti GDP-növekedés jönne, miközben az infláció valahol 4-6 százalék között állna, egy igencsak kényelmetlen jövőkép lenne.
6. Magyar sajátosság: a rendeleti kormányzás
2020 márciusában, nem sokkal a veszélyhelyzet kihirdetése után, új törvényt hozott a magyar parlament: a kormány a veszélyhelyzet ideje alatt a törvényektől eltérő rendeleteket is meghozhat – vagyis törvényeket is simán felül lehet írni a parlament megkerülésével.
Akkor ettől annyira megijedt a nemzetközi közvélemény is, hogy a törvény megszületésekor egy nap alatt 360-ról 370-re szakadt be a forint (az már más kérdés, hogy ma mennyire örülnénk egy 370-es euróárfolyamnak). A kormány pedig rákapott ennek az ízére, és ugyan a parlament rendesen ülésezik azóta is, valójában a képviselőket kikerülve írják át napi szinten a törvényeket, nehogy ki kelljen várni azt a pár hetet, amíg a fideszes kétharmadon átmegy egy új jogszabály. Ugyan a járvány miatti veszélyhelyzet már véget ért, őket ez nem nagyon zavarta, kihirdették a háború miatti veszélyhelyzetet.
Úgyhogy a magyar jogalkotás sajátossága maradt azóta is, hogy éjszakai Magyar Közlönyökben írnak át a veszélyhelyzetre hivatkozva olyan törvényeket is, amelyeknek a világon semmi közük nincs semmilyen veszélyhez. Adótörvényeket, építési szabályokat vagy épp az árstop szabályait is bolygatták így – korábbi cikkünkben összeszedtük a legextrémebb példákat –, és persze mindennek a csúcsaként 2021-ben 85-ször, 2022-ben 60-szor, 2023-ban 51-szer írták át a költségvetést egy-egy rendelettel.
7. Előretörhetnek a populisták világszerte
Egy kollektív traumán estünk át 2020 óta, és ez akkor sem múlhat el nyomtalanul, ha úgy tennénk, mintha visszatérnénk a normalitáshoz. A Covid időszakát megszenvedte mindenki, akár azért, mert szeretteit vesztette el, akár azért, mert a munkája miatt került megélhetési válságba, és persze mindenki, akinek az új, bonyolult szabályokból és a kényszerű bezártságból vagy a szórakozás hiányából lett elege.
Egy ilyen trauma pedig meglátszik a politikán is. A legtöbb országban a populista jobboldal vagy a régi szélsőjobb próbálja az elégedetlenséget szavazatokra váltani, és saját magához terelni azokat is, akik a lezárások értelmét kérdőjelezik meg, azokat is, akik Covid-diktatúrát kiáltanak, meg persze azokat is, akik szerint fel kell gyújtani az 5G-tornyokat, mert az oltásokkal Bill Gates terjeszti az igazi halálos betegséget. Nem tudjuk még, mire vezethet ez még a nemzetközi politikában és így a gazdaságban – az mindenesetre nyilvánvaló, hogy az elmúlt évek sok bizonytalansága a populista tábort erősítheti.
Borítóképünk egy 2020-as matematikaérettségin készült. Fotó: Reviczky Zsolt
