szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Sosem volt ennyire centralizált és kizárólagos a magyar film állami finanszírozása, miközben semmi sem indokolja, hogy a források szinte száz százalékát a kormány saját kultúrpolitikája irányában terelje.

Minden erőforrást a történelmi, kosztümös produkciókra koncentrál a filmes szakmát leuraló állam, miközben a legkiemelkedőbb függetlenfilmesek a Káel-korszakban már egyetlen fillér állami támogatás nélkül készítik a nemzetközi díjakat bezsebelő alkotásaikat – írja a HVG e heti száma, amely a Rákay Philip producerkedésével megszületett Most vagy soha! című film premierje utáni napon jelenik meg.

A Petőfi-film mellett a kurzus másik két fontos filmje (1942 – A Nyugat kapujában, Hunyadi-sorozat) is megjelenik ezekben a hónapokban, és a HVG szerint a politikai ítélettel megvárják, hogy hogyan fogadják a sok tízmilliárdos befektetéseket a nézők. Ha ezekkel is úgy felsül a Nemzeti Filmintézet, mint a szintén Rákay nevéhez fűződő Aranybullával vagy a Szikora János rendezte Hadikkal, a kormány elzárja a pénzcsapot.

A HVG cikkéből kiderült, hogy a legfontosabb kurzusfilmek szereplése milyen hatással lehet a Filmintézetet Andy Vajnától megöröklő Káel Csaba karrierjére, hogy a filmiparban jelenleg miért a politikai beágyazottságtól függ a pénzhez jutás, és hogy ennek ellenére hogyan nőtt ki egy olyan rendezői generáció, amely nem is igényel állami támogatást. A teljes cikk a HVG e heti számának Fókusz rovatában, illetve a hvg360-on olvasható.

(Nyitóképünkön jelenet látható a Most vagy soha! című filmből.)

HVG