A Melbourne-ben született Helfgott már gyerekkorban megcsillantotta rendkívüli zongoraművészeti tehetségét, az ABC Instrumentális és Vokális Verseny állami döntőjét hat alkalommal megnyerte. 17 évesen Alice Carrardnál kezdett tanulni, aki Bartók és Thoman István Liszt tanítványa volt. Két évvel később Londonba utazott, hogy a Royal College of Music hallgatójaként Cyril Smith irányítása alatt tanuljon. Smith a 25 éves tanári pályája során a legbriliánsabb diáknak tartotta Helfgottot, és technikailag és temperamentumban egyaránt Horowitzhoz hasonlította.

Londoni tartózkodása alatt több díjat is elnyert, köztük a Dannreuther-díjat a legjobb versenykoncerttel nyújtott teljesítményért, Rachmaninov Harmadik Zongoraversenyének előadásáért. Bár londoni tartózkodása végén növekvő érzelmi instabilitással és lelki izgatottsággal nézett szembe, a 70-es évek során gyakori kórházi kezelések időszakát élte meg. Az 1980-as években tért vissza a koncertpódiumra.

Az 1996-os Ragyogj! (Shine) után David Helfgott négy egymást követő telt házas koncertet adott a Sydney-i Operaházban, majd világ körüli turnéra indult, fellépve az USA és Kanada számos városában, beleértve a Hollywood Bowlt és a Carnegie Hallt, majd visszatért Londonba, a Royal Albert Hallba.

Helfgott azóta is rendszeresen turnézik világszerte, megjelenik a pekingi Zenei Fesztiválon, a bécsi Musikvereinben, Koppenhágában a Tivoli Koncerthallban, London Barbican Központjában, Ausztriában az Erl Fesztiválteremben, és gyakran lép fel a Sydney-i Operaházban is.

David Helfgott mostani budapesti estjén elhangzik többek közt több Chopin-darab, Liszt Ferenc Ballade No 2 H-mollban és Un Sospiro című műve, valamint Beethoven Appassionatája és Mendelssohn Rondo Capricciosója.