Aranyláz – Kincset rejt a Duna hordaléka: így mutatja a folyó, ha aranyat hoz – fotók

Szerinte az igazi, profi aranymosó már ritkább a Dunán mint maga az arany, amire vadásznak, pedig hajós dinasztia tagjaként jól ismerte a folyó minden kanyarulatát Regensburgtól Belgrádig. Közben egy hüvelykujjnyi aranyrögöt mutat a tenyerén, mosolyogva, hogy ez csalinak ugyan jó, de ez már egy összeolvasztott arany, a tavalyi egyéves, tavasztól őszig tartó napi mosás eredménye. A megélhetéshez kevés, de hobbinak jó: János bácsi általában utazásra költi a folyó adta kincset.

Szabó János a Duna minden kanyarulatát ismeri, tudja hol talál aranyszemcséket a hordalék között Fotó: Facebook

A márciusi zord idő és a magas vízállás nem kedvez az aranymosásnak. A 76 éves aranymosó azonban már készül az idei szezonra, új rostakádat farigcsált a télen, az udvaron össze is állítja az aranymosó padot, az eget fürkészve, mikor süt ki a nap, hogy élesben is kipróbálhassa az új mini aranybányát:

– Uszályokon dolgoztam évtizedekig a Dunán, ahogy a nagyapám, az apám is. Amikor hoztuk le a homokot, sódert, már akkor láttam, itt-ott csillog valami a rakományban. Az öreg dunai medvék mondták, az csak a káprázat, a pirit, más néven a bolondok aranya, kikristályosodott, kocka alakú vas. Persze szépen csillog, de értéktelen.

Próbaüzemben a mósópad, a dunai aranyozáshoz le kell vonulnia a tavaszi áradatnak Fotó Zsolnai Péter

Olvasni szerető emberként utánanézett, mennyi igaz a legendából, hogy a Dunában igazi arany is akad, ám azért keményen meg kell dolgozni. Már huszonéves korában mosott, igaz, akkor még csak tányérral, ahogyan a vadnyugati filmek aranyásóitól látta a moziban.

Aranyláz a Körösökön: két megye harcol a kitermelésért

– Úgy tartják, a dunai aranymosás bibliái Nagy László Endre 1988-ban megjelent, a Duna aranyáról, és az aranymosásról írt regényei, de az akkor a folyó túlsó partján, Somorján tanító író barátom a történetek, a technikai leírások nagy részét tőlem hallotta, az első, még csehszlovák kiadások fotóin is én szerepelek – mondja büszkén az aranyember. – Gönyűre is azért költöztem, mert itt jó a part. Talán a legjobb, ahol aranyat lehet mosni. Most még. A civilizáció ezt is elrontja, egyre lassabban görgeti majd az aranyat a német hegyek telérjeiből idáig a Duna. 1930-ban épült meg az első nagyobb gát, duzzasztómű, amik teljesen megváltoztatták, lelassították a folyót. A szemcsényi nemesfém nem jut át a vízműveken, hanem lesüllyed a meder aljára, onnan meg csak akkor lehet kiszedni, ha elterelik a Dunát, vagy ha kiszárad. Amit én találok itt, azt lehet, hogy száz vagy éppen ezer éve hozta el idáig a Duna, de hogy száz év múlva mi lesz itt, azt senki nem tudja.

Bár tényleg mindent tud az aranyról, nem tartja magát aranymosónak, csak egy hobbi megszállottjának. Azt mondja, két vagy három hozzá hasonló elvakult öreg róka, még inkább aranysakál veszi még komolyan ezt a hobbit, a többiek vagy műkedvelők, akik a számítógép mellől mossák az aranyat, vagy bolond kalandorok, akik azt hiszik, egyszer ráakadnak egy akkora rögre, ami megváltoztathatja az életüket.

A Duna szerelmesei isszák az öreg "Aranyember " szavait Fotó :Facebook

– Sok fiatal vesz körbe mindig mikor mosok, kérdezgetnek, én mesélek. A folyót, a természetet kívánom velük megszerettetni, nem az aranyat – vallja az idősödő, mindig mosolygó aranymosó. – A legtöbbször feltett kérdés az, hogy hány lapát kell ahhoz, hogy egy aranyszemcsét kimossak a hordalékból? A válaszom az, hogy csak egy lapát kell, de annak aztán folyton mozgásban kell lennie. Amikor beindul a nagyüzem, van hogy egész nap lapátolok – nem számoltam még soha meg, hogy hány adagnyi hordalék megy a rostára – majd az átmosó víz mennyit visz végig a mosópadon, úgy gondolom, a napi ezer megvan. Jó is a kondim tőle. És ez még csak a kezdet, utána a finom hordalékszemcséket meg kell tisztítani a vasportól mágnessel, egy évben több vödörnyi is összejön belőle. aztán lehet keresni az aranyat, ami ekkor még nem csillogó, csak tompán sárga. Van még munka vele, mire belemegy az üvegbe, a többi aranyszemcse mellé.

Aki azt hiszi, könnyűszerrel, egy napi mosás után ekkora, 23 karátos arany rögöt talál a Dunában, az nagyot téved Fotó: Zsolnai Péter

Lapátolni pedig muszáj, mert a mosóvízhez, ami egy esőztető berendezéssel tisztítja meg a hordalékot, lehet használni szivattyút, de ha valaki már a sódert, a homokot is gépi erővel viszi fel a rostára, az már bányászati engedélyhez kötött. Ha érdemes lenne nagyüzemben kitermelni az aranyat a Dunából, akkor már betiltották volna az aranymosást, de amíg ez csak egy játék, szórakozás, addig nem kell hozzá semmiféle papír, vizsga, területfoglalás, engedély. A legtöbben saját maguk állítják össze a mosópadokat, ám az interneten is rá lehet bukkanni néhány padra: legtöbbször csalódott szerencsevadászok árulják a megunt szerkezetüket.

– Aranyrög nincs. Aranyszemcsék vannak, porszemcsék, amiket aztán, ha összegyűlnek, össze lehet olvasztani – oszlatja el a tévhiteket Szabó János. – Ez az arany, ami most egy jókora pecsétgyűrűnyi súlyú, egy szerencsésebb szezon kemény munkája. 2013-ban, az utolsó nagy dunai árvíz után jó volt a hordalék, az volt az eddig legszerencsésebb évem, két hétnyi egyiptomi kalandozást kaptam az aranytól, megnéztem mindent, amit gyerekkoromtól kezdve olvastam a fáraók koráról. Na, ők kicsit könnyebben jutottak az aranyukhoz, mondjuk nem is volt olyan tiszta, 23 karátos, mint a Duna aranya.

Egy vödör vaspor, egy vödör homok, valahol közte ott van az arany Fotó: Zsolnai Péter

Hegedűs Csaba a gönyűi mester tanítványaként a Mura és a Dráva hordalékában keres aranyat, de próbálkozott már a Körösökön is, a lényeg, hegyi folyó kell a kincsvadászathoz, olyan helyen, ahol a sodrása már megpihent:

– Évszázadokkal ezelőtt még szakma volt az aranyász a folyók mentén, zárt közösséget alkottak, apáról fiúra szállt a mesterség. Volt is okuk félni, hiszen a rablók mindig azt hitték, az aranyásónak van aranya is. Kemény munka ez nagyon, ráadásul türelemre is tanít, sokakat el is tántorít még hobbi szinten is, ha hetekig nincs semmi. Ám amikor megcsillan a fény egy nagyobb sárga szemcsén, akkor valóban létezik az aranyláz, ráadásul emberről emberre terjed, olyankor elfelejti az ember, hogy az előbb még nem volt egy cseppnyi ereje sem, úgy lapátolja az iszapot, a fövenyt, mintha az élete múlna rajta. Aki ebből akarna megélni, az felejtse el, az aranymosásnak az eszmei értéke az igazi. Kint vagy a levegőn, víz mellett, barátokkal, jól érzed magad, s ha összejön egy kis aranyhomok, vagy ha nagy szerencséd van egy kicsit nagyobb aranypehely, akkor a szíved választottja kaphat belőle egy fülbevalót. Egy picit, fél párat, több nincs.

Aranynézés

Az igazi aranymosók szerint a víz - főleg a kisebb folyókon - jelzi, ha aranyat hoz. A mondák szerint a folyók aranyának vannak áruló jelei. A legbiztosabb a part menti föveny pirosló, lila-fekete elszíneződése, ami a vas, a vörös gránát és a magnetit nevű ásvány jelenlétére utal. Az arany ezekkel az ásványokkal párban jár, ahol ezek, a jól látható, nagyobb mennyiségben előforduló anyagok felbukkannak ott biztosan lesz arany is. A régi aranynézők tányérral, lapáttal merítettek a színes hordalékból, s ha a mintavételnél is volt arany, akkor azonnal nekiálltak mosni.

Az "aranynézés" próba tányérja mutatja meg, érdemes-e itt felállítani a mosópadot Fotó: Facebook

BLIKK DOSSZIÉ

aranyláz