Makranczi Zalán most nyíltan kimondta: Ilyen a kapcsolatuk valójában Szinetár Dórával

Amit mi egymással végigcsinálunk, az egy hatalmas tanulási folyamat. Több mint egy évtizede együtt vagyunk. A pontos szám nem jut eszembe… A számok nem a mi világunk, szoktunk is röhögni ezen. Néha még a saját életkorom sem jut eszembe. Most a 45-el viszonylag könnyű dolgom van, de máskor rendesen el kell kezdenem osztani és szorozni

Dóri mellett váltam igazi felnőtté, az ő szemüvegén át még komplexebben látom a világot. De nemcsak az csodálatos, ami közös bennünk, hanem az is, ami nem. Én például imádom hosszan nézegetni a csillagokat és elmélázni a világegyetemen, ő pedig megrémül tőle. Rémisztőnek találja a világegyetem végtelenségét, engem meg valahogy megnyugtat. Arra emlékeztet, hogy kell lennie körülöttünk valami nagyobb szervezőerőnek, mert anélkül ez nem működhetne. Ez már egyfajta vallási élmény. Amúgy a vallás meg pont egy közös pont bennünk. Fontosnak tartjuk az életünkben, még templomi esküvőnk is volt. Dórinak a harmadik férje vagyok, de ez volt az első alkalom, hogy egy templomi oltár előtt mondott igent

A szakmánkat is különbözőféleképpen látjuk. Néztük A turné című filmet, amit Dóri végighahotázott, mert teli volt számára nagy felismerésekkel, hogy a szakmája pont ilyen, ahogy azt a film bemutatja. A sok utazás, a rengeteg fellépés és hakni… Bár én is színész vagyok, az enyém egyáltalán nem ilyen. Amikor meg a Birdman című filmet néztük, akkor én éreztem azt, hogy pontosan bemutatja a szakmámat, ő meg nem ismert benne rá a sajátjára. Idegesítette ez a köldökszösz-nézegetés

Rengeteg filmet meg sorozatot nézünk otthon, amiket imádunk kibeszélni utána. A beszélgetés amúgy is az erősségünk: mi tényleg mindent megbeszélünk egymással, legyenek azok a családi életünk eseményei vagy a nagyvilág hírei. Szerencsére nagyon hasonlóan látjuk a világot. Mostanában egyre jobban érdekel a vallás és a tradicionális filozófusok, sok könyvet olvasok a témakörben, és én is mindig el szoktam mesélni Dórinak mindazt, amit tanultam, és ő is el szokta mesélni nekem. Folyamatosan csiszolgatjuk egymást, és sikerült megtanulnunk szeretetben létezni

Egy házasságba folyamatosan energiát kell rakni, és mi ezt megtesszük. Energiát teszünk abba, hogy tényleg odafigyeljünk egymásra, és ne csak egymás mellett, hanem valóban egymással éljünk. Ha a másiknak jó, akkor nekem is jó. Előfordul, hogy beugrik, hogy már csütörtök van és a héten még nem mondtam a feleségemnek, hogy szeretem, és akkor odamegyek és kimondom. Mert jó. A kapcsolatunkban a küzdelmeket leginkább az jelenti, hogy olyan időbeosztást szervezzünk a munkáinkkal, hogy mindketten tudjunk dolgozni, de azért egymásra is maradjon időnk. Ennyi gyereket nagyon tudatosan kell menedzselni, mert már az komoly logisztikai kérdés, hogyan juttatjuk el őket egyik helyről a másikra. Ezért is kezdtem el két hónapja vezetni tanulni. Nem háríthatom ennek a felelősségét teljes mértékben Dórira. Eddig viszonylag közel volt az összes iskola, tömegközlekedéssel is meg tudtam oldani, de mostantól már tényleg autózásra lesz szükség

Dórival mi tényleg mindenben ketten vagyunk, tudom, hogy van mellettem valaki, aki mindig ott van, akire számíthatok, és ez erőt ad. Mindenben kikérjük egymás véleményét. Ha Dóri például kiáll valamilyen ügy mellett UNICEF-nagykövetként nyilvánosan, előtte mindig együtt beszéljük át annak kockázatait. Mindig van kockázat, de nem mindegy, hogy mennyit szeretnél bevállalni