szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Felfüggesztett fogházbüntetésre ítélte nem jogerősen a 2020-as vértesszőlősi, halálos siklóernyős balesetet okozó őrnagyot, a mentőhelikopter pilótáját a bíróság.

Elsőfokú ítélet született ugyan, de nem zárult még le az a büntetőügy, amely amiatt indult, hogy 2020 júliusában Vértesszőlős közelében fennakadt a fán egy siklóernyős, akit feltehetőleg a mentésére érkező helikopter rotorszele sodort le, emiatt 20 métert zuhant és súlyosan megsérült, pár héttel később pedig belehalt sérüléseibe. Kedden

a balesetet okozó őrnagy, a mentőhelikopter pilótájának ügyében a bíróság ítéletet hozott ugyan, de az a fellebbezések miatt nem jogerős.

A tárgyalási jegyzék alapján előzetesen ítélethirdetésre lehetett számítani, de a védelemnek a bírósághoz reggel benyújtott 7 oldalas beadványa miatt átalakult a menetrend, és további észrevételek és felszólalások következtek az ügyész, a sértettet képviselő ügyvéd és a védelem részéről is:

  • Az ügyészség fenntartotta álláspontját, szerintük a vádlott nem járt el körültekintően a mentés során, pedig felmérte, tisztában volt a fennálló veszélyhelyzettel.
  • Ezzel szemben a védelem hangsúlyozta, hogy a vádlott a tőle elvárható figyelemmel hajtotta végre a mentési feladatot.
  • A sértett ügyvédje szerint pedig a vádlottnak tudnia kellett, hogy a sértett ernyővel együtt, 20 méteres magasságban akadt fenn a fán, és így a helikopteres mentésnek súlyos következményei lehetnek.

„Nem tudok ilyen turbulenciában függeszkedni ezzel a szarral!” – perbeszédekkel folytatódott a vértesszőlősi siklóernyős-baleset pere

Várhatóan március végén hirdet ítéletet első fokon a bíróság annak a 2020-as balesetnek az ügyében, amelyben egy katonai helikopter turbulenciája lesodort egy fán rekedt siklóernyőst, az áldozat pedig belehalt súlyos sérüléseibe. A keddi perbeszédek szerint P. A. János vádlottnak a körülményeket látva azt kellett volna mondania, hogy nem tudja biztonságosan végrehajtani a mentést.

Felszólalásaikban a szereplők két fő témára koncentráltak: a szakértő szerepére és a kárhelyszín parancsnok felelősségére. A sértettet képviselő ügyvéd szerint nem szerencsés, hogy a jogi képviselet mellett a vádhatóság feladatát is el kell látnia, de részben ez a helyzet, ugyanis szerinte az ügyész nem tárta fel megfelelően a tényállást.

Meglátása alapján az ügy lényegét érintő probléma, hogy a szakértő nem működött közre az eljárás során, és a felmerült szakmai kérdések tisztázatlanul maradtak. Szerinte az ügyészség nem tette meg azokat a lépéseket, amelyek a szakértőt rákényszeríthetik arra, hogy szakvéleményt adjon. Ezzel kapcsolatban mind az ügyész és a védelem részéről heves válaszreakciót kiváltó megjegyzést tett, ugyanis

véleménye szerint a szakértő (és az ügyészség) nem kívánt egy állami szervvel, azaz a Honvédséggel szemben erőteljesebben fellépni.

A kárhelyszín parancsnok felelősségében a védelem és a sértett jogi képviselője egyetértett, de a pozíciójukból fakadó különbségek okán más-más következtetésre jutottak. A védelem szerint a balesetért kizárólag a kárhelyszín parancsnok a felelős, az ő feladata lett volna a körülmények felmérése és a pilóta, azaz a vádlott tudomására hozása. A sértett ügyvédje úgy vélte, a kárhelyszín parancsnok felelősségét is vizsgálni kellene, és ennek elmulasztása is az ügyészség nem megfelelő tényfeltáró munkáját bizonyítja.

Az utolsó szó jogán a vádlott felidézte, hogy több mint negyven éves pályafutása során nem volt olyan katasztrófahelyzet, amiben ne teljesített volna szolgálatot, és százakat mentett már meg.

„Mindig, és ennél a feladatnál is a legmagasabb szintet próbáltam képviselni” – tette hozzá, majd felszólalása egy adott pontján az elhunyt sértett hozzátartozójához fordulva kifejtette, eddig miért nem kereste őt meg bocsánatkéréssel. Állítása szerint azért nem, mert ezt a parancsot kapta, és nem azért, mint amit a sértett ügyvédje állít, hogy szívtelen és lélektelen lenne. Ezt egy kisebb szóváltás követte a vádlott és a sértett ügyvédje között, majd a bíróság másfél órára visszavonult a döntéshozatalhoz.

8 hónap felfüggesztett fogházbüntetés

Ítéletében a bíróság a pilótát bűnösnek mondta ki légi közlekedés gondatlanságból elkövetett halált okozó veszélyeztetésének vétségében, és 8 hónap fogházra ítélte, 2 évre felfüggesztve. Indokolásában a bíró kifejtette,

a vádlott nem járt el kellő gondossággal, annak ellenére, hogy a bizonyítékok alapján megállapítható, hogy a helikopteren tudtak a turbulenciáról és arról, hogy a fákat nagyon mozgatja a szél.

A kárhelyszín parancsnok és a vádlott közötti, mentés közbeni kapcsolatfelvétel során egyetlen szó sem utal arra, hogy felmérték volna a helyzetet és egyeztettek volna a mentési stratégiáról. A bíró levetítette a felvételt, amelyben rekonstruálták a körülményeket. Ennek során mentőhelikopterrel a helyszínre mentek, és három szögből felvették a turbulencia hatását.

A felvétel alapján megállapítható, hogy a pilótafülkéből nem, az utastérből alig látható a fák kilengése, ezzel szemben a földről készített felvételen olyan a látvány, mintha éppen egy vihar közepén készítették volna. A bíró következtetése alapján a pilótának, ha nem is látta, tapasztalatból tudnia kellett volna, hogy mi a valódi helyzet. A sértett jogi képviselőjével szemben azonban a bíróság úgy ítélte meg, a vádlott nem szándékosan, hanem gondatlan magatartása miatt követte el a bűncselekményt.

A bíró hangsúlyozta, hogy a büntetéskiszabásnál enyhítő körülményként figyelembe vette egyrészt a vádlott makulátlan pályafutását, illetve azt, hogy a baleset bekövetkeztében más személyek mulasztása is közrejátszott. A bíróság úgy vélte, hogy a vádlott megtartható a katonai szolgálatban, és a légi közlekedésben való részvételtől sem szükséges eltiltani. Az ügyész az ítélettel szemben súlyosbításért, a vádlott és a védelem felmentésért fellebbezett.

A baleset óta egyébként a mentési folyamatokban érezhető protokoll változás, több hasonló esetben is kerülték helikopter bevetését, és inkább hagyományos alpinista módszereket alkalmaztak.