Az anyamentő Semmelweis hatalmas sikerének titka - vélemény

Mindenképpen érdemes megnézni. Akár moziban is, még elcsíphető, otthon aztán pláne. Felemelő, látványos, rokonszenves, lelkes és értékes film. Persze van millió hibája, de talán arról nem is nagyon tehet.

Könnyű lenne kanapéhuszárkodva húzni az arcom a forgatókönyv, a történelmi hűtlenség, a sematikus fogalmazásmód, a gyerekes megközelítés és egyes alakítások láttán. De ezzel a filmmel kapcsolatban valamiért rám jön az empátia. A vállalkozás majdnem tisztességes: bemutatni a tizenkilencedik századi magyar nőgyógyász, Semmelweis Ignácz harcát az orvostársadalom ellen, amikor rájött, hogy a fertőtlenítő kézmosás hiánya miatt halnak meg a nők a klinikájukon gyermekágyi lázban. Találtunk tehát végre egy értékes magyart (jó, német volt, de mindegy), aki valamit sikeresen el is tudott érni (igaz, hogy Bécsben, de akkor is).

Az orvos életének azt a rövid szakaszát mutatja be a film 1847-ben, amikor egy bécsi közkórház fiatal Magyarországról jött orvosaként ráébredt a felfedezésére, majd nagy harcok árán ezt többé-kevésbé elfogadtatta kollégáival. A vége pozitív, nem érinti az orvos 46 éves korában bekövetkezett tragikus halálát (máig kérdés, hogy magát sebesítette meg vagy nagyon elverték, ami után meghalt, a gyermekágyi láz egyik testvérében, szepszisben), elméjének elborulását, és későbbi konfliktusait kollégáival. A történet így kerek, így magyar és büszkeséggel tölt el minden nézőt.

A film furcsa osztrákellenes felhangja talán a ma annyira elterjedt nyugatellenességből is fakad, de gyanítom, inkább az eredeti labanc-kuruc ellentét jól bevált mítosztá élesztgeti fel csupán, ezzel is a magyar nemzettudatot etetve. Meglehetősen kidolgozatlan és félbehagyott ez a szál. Egy korábbi kritikában remekül leírták, hogy a csatározások tétje jóval bonyolultabb volt annál, mintsem, hogy az osztrákok utálták-e a magyarokat, vagy kell-e kezet mosni a protokoll szerint. És az sem igaz, hogy csak hátráltatták Ignác munkáját Ez itt olvasható.

Az az alepvetés sem lett igazán kidolgozva, hogy noha Semmelweis mindenképpen zseniális és hiánypótló felfedezést tett, ugyanakkor a korabeli kórházi ellátás sokkal veszélyesebb volt, mint például az otthon szülés. Vagyis Semmelweis részben csak azokat a hibákat ellensúlyozta felfedezésével, amelyeket maguk az orvosok idéztek elő. Nem is volt elterjedt még a kórházban szülés, főleg azok választották, akik aztán ott akarták hagyni a gyermeküket: prostituáltak, leányanyák. Számukra jobb megoldás volt, mint az utcán hagyni egy csecsemőt.

A film tehát sok mélyebb problémát csak felszínesen említ, véletlenül sem dolgoz ki. Hogy miért volt az, hogy az orvoslás jóval alacsonyabb szinten volt, mint a tudomány egyéb ágazatai, hogy miért pont a nagyon rossz sorú nők kerültek abba a kiszolgáltatott helyzetbe, hogy a terhesség számukra sokszor a halállal volt egyenlő. Ne feledjük ugyanis, hogy a gyermekágyi láz oka az volt, hogy rengeteget boncoltak. Azt pedig azért tették, mert orvosi kutatásaik megkívánták. Boncolni pedig csak azt lehetett háborítatlanul, akit nem keresett senki. Például egy megesett utcalányt.

De ha ezek fölött nagylelkűen átsiklunk, ahogy a forgatókönyvírók is tették, és csak hagyjuk, hogy ringasson a szép történet, akkor a sztori tényleg majdnem csak pozitív. Semmelweiss tényleg jól tette, hogy azt mondta, boncolás után fertőtleníteni kell a kezet, különben szepszist kapnak a terhes anyák és meghalnak. Semmelweiss valóban hős volt. És szükségünk van hősökre. A film sikere is ezt mutatja, kiéhezett tömegek éltetik azt, hogy végre találtatott egy messziről és csak hunyorítva ugyan, de már-már épnek látszó momentum nemzetünk történetében.

Belevetjük magunkat a mesébe, és nagyon igyekszünk, hogy a fent említett el nem varrt szálak, valamint bizonyos sutaságok ne billentsenek ki a pátosz átélése közben. Ez a mozi akár a hatvanas években is elkészülhetett volna. Ami ugyanis a hatvanas évek óta a filmtörténetben újításként megjelent, az gondosan távol lett tartva tőle. Kivéve talán az anyabelezős brutális véres jeleneteket, amelyek ábrázolását éppen a Netflixen és HBO-n megjelent sorozatok vezették be, mert ezeken nem volt jelen a nagy tévécsatornák cenzúrarendszere. Nem baj, hogy olyan, mint egy vérrel összemaszatolt régi romantikus regény. A kőszívű ember fiai és az Egri csillagok is nagyon jók voltak. Szerettük azokat is.

Akkoriban azonban több feladat után kerültek helyzetbe a televíziós produkciók és élénkebb színházi élet miatt a szakemberek. A Semmelweis kicsit olyan, mint amikor egy építész 20 évenként kap megrendelést, és valami szépet akar létrehozni, de a kellő apró iskolákon nem ment át, hogy igazán tökéletes legyen a végeredmény. A ház be fog ázni, a tetőt nem bírja el a fal, szép lesz, de itt-ott lakhatatlan. Ilyen a Semmelweis is. Így járnak azok az alkotók, akik olykor csinálhatnak egy-egy több milliárdos kurzusfilmet, de a mindennapokban nem tudják élesíteni szaktudásukat. A főszereplő: Vecsei H. Miklós is kicsit zöldfülű, annak ellenére, hogy több lehetőséget kapott eddig is mint kortársai nagy része, de egy ekkora feladat még sok volt neki. Rendkívül rokonszenves karakter. Jóképű, lelkes, tisztességes. A kutató ember feszültségét tudja hozni, de a szerelmi és drámai jelenetekben sajnos megbicsaklik. Nem hihető morgós, magának való tudósként, ahhoz túl szép, túl fiatal és bájos. Játékának hiányossága helyenként kirángatja a nézőt a filmből. Nagy Katica a fura hajával hasonlóképpen. Az ő szerelmi meséjük azonban kell, különben túl tudományos lett volna a történet. A rendezőre, Koltai Lajosra nem igaz, hogy amatőr lenne, hiszen operatőrként rengeteget dolgozott vilgszerte, így sokat bevitt a filmbe hollywoodi tapasztalataiból, és helyenként élvezhetővé tette a filmet olyan módon, ahogy egy profi amerikai alkotást nézni szoktunk. Máshol azonban a forgatókönyv hirtelen átvált egy tizenegy éveseknek szóló történelemkönyv képregényesített változatának szintjére. Sőt egy olyan gyerekelőadásra, ahol bekiabálnak az ovisok, hogy figyelj, ott a gonosz, ő az, figyelj, vedd már észre! Ami szintén nem lenne baj, ha nem egymást váltanák ezek az élmények.

Így is sokkal jobb, mint a többi magyarkodó kurzusfilm. És messze nem is került annyiba.

Más: a Bullet Train- A gyilkos járat kritikája itt