Hasít a hazai gyógyszergyártás, fürdenek a bevételben a gyártók

Írásos emlékeink szerint az első patikát 1015-ben alapították bencés szerzetesek Pécsváradon. Ez az intézmény sok mindenben különbözött a mai gyógyszertáraktól, legfőbb különlegessége az volt, hogy nem nyilvános üzletként funkcionált. A szerzetesek főként gyógynövényekből készítették a gyógyszereket. Pannonhalmán és Bakonybélen az ezt követő években hasonló patikák nyíltak. 1303-ban nyílt meg az első nyilvános gyógyszertár Budán, ahol már elkülönült egymástól a gyógyszerészet és az orvosi hivatás. Ezekben az évszázadokban még sok helyen, főként vidéken,  a gyógyszereket, jellemzően gyógyfüvekből, javasasszonyok készítették, akiket aztán emiatt gyakran boszorkányoknak is tituláltak. Egyes orvosok is foglalkoztak gyógyszerkészítéssel, de hosszú ideig csak olyan praktikákat alkalmaztak, mint az érvágás, beöntés és egyéb, mára ritkán használt módszerek. Az első kiemelkedőnek tekinthető magyar gyógyszerész Wéber János (1612–1683) volt. Saját gyógyszertára mellett rendelőt is üzemeltetett, számos nemesi főurat látott el betegsége idején. A pestis elleni védekezésről egy hosszú és átfogó tanulmányt írt, és küzdött a kor egyik leggyakoribb betegsége, a tüdővész ellen is.

Wéber János még egyszerre volt gyógyszerész és orvos, viszont Mária Terézia uralkodása idején, 1770-ben a két szakmát a Generale Normativum in Re Sanitatis-rendeletben véglegesen különválasztották. Ugyanerre az időszakra tehető a „gyógyító-szer” vagy „gyógyszer” elnevezés használatának elterjedése is. Az első „gyógyszer” elnevezést hivatalos forrásban először Bugát Pál használta 1843-ban megjelent „Természettudományi Szóhalmaz” című művében. A 19. század eredményesnek bizonyult a magyar gyógyszergyártás szempontjából: 1848-ban dr. Láng Adolf Ferenc megnyitotta Nyitrán az első hivatalosan működő gyógyszertárát, innen datáljuk a modern gyógyszerészet kezdetét. A kiegyezés évére, 1867-re, létrehozásra került az első hazai gyógyszerüzem a Soroksári úton. A Központi Magyar Gyógyszerészeti és Művegyészeti Vállalat Rt. tulajdonosa Wagner Dániel volt. A gyártott termékek között megtalálhatóak voltak a tabletták, drazsék és injekciók, szerobakteriológiai és organoterápiás készítmények is. A vállalat alig egy évtizedig működött, viszont jó alapot teremtett a hazai gyógyszeripar későbbi kialakulásához. A fejlesztések folyamatosak voltak, a legtöbb gyógyszerész kísérletezett valamilyen szerrel.

A gyógyszergyár-alapítási hullám a 20. század első felére datálható. A legismertebb hazai gyár, amely Richter Gedeon nevéhez köthető, 1907-ben került létrehozásra. A világot járt, tőkeerős gyógyszerész Kőbányán hozta létre gyárát. Néhány év alatt közel száz gyógyszer-specialitása lett a gyárnak, ezek közül a legnépszerűbb ma is a Kalmopyrin. 1910-ben Wolf Emil és Kereszty György tette le az ALKA Vegyészeti Gyár Alapjait, amely később Chinoin, majd a rendszerváltást követően Sanofi néven vált ismertté. Mára a gyárat a szintetikus gyógyszergyártás megteremtőjének tekinti a szakma. 1913-ban Balla Sándor és a svájci származású dr. Albert Wander alapította meg a mai Egis Gyógyszergyár jogelődjét. A dinamikusan fejlődő gyárban 1924-re már több mint ötvenféle készítményt gyártottak, sokszor a kor adottságaihoz képest innovatívabb szemlélettel. A felsorolt vállalatok közül a Richter volt az első, amely nemzetközi piacra lépett. Az 1920-as évek végétől már öt kontinenst átfogó képviseleti hálózatot épített ki. Egy évtizeddel később pedig már 10 termelő leányvállalatot jegyzett. A folyamatosan fejlődő gyógyszerészet számos hazai eredménnyel is járt, amelyek jelentős része a magyar gyárakból került ki.

Egészen 1944-ig tudta folytatni növekedését a magyar gyógyszeripari export, ebben a Richter és a Chinoin foglaltak el vezető szerepet. A háborús károk miatt a gyógyszergyártás jövője is megkérdőjeleződött itthon, a legtöbb gyárat bombatalálat ért. Kereslet azonban továbbra is volt, sőt emelkedett a harcokat követően. Számos olyan új készítmény került forgalomba 1945 és 1947 között, amelyek ma is megtalálhatóak a piacon (Azulenol kenőcs, penicillinalapú készítmények).

A szovjet típusú berendezkedés megszilárdulását követően a korábbi német gyógyszerek védjegyének jogai a kormányra szálltak át. 1948 során ez az iparágat sem kerülte el  az államosítási hullám, emellett a kis- és közepes méretű gyárakat és tápszergyártó egységeket beolvasztották a nagyüzemekbe. Egészen a rendszerváltás éveiig 7 gyógyszergyártó cég működött Magyarországon. Negatívumként jelent meg, hogy sok termék esetén regisztráltak hiányt, megnőtt az átfutási idő a gyógyszergyárból a gyógyszertárba kerülés között. A korábbi tőkebőség megszűnt, az állam költségvetési pénzekből működtette a gyárakat, ez pedig lényegesen kisebb mozgásteret biztosított számukra. 1963-ban létrehozták a Gyógyszeripari Trösztöt, amely alá hét gyár és két kutatóintézet tartozott. Működése nem bizonyult tartósnak, ugyanis 1970 végére jogutód nélkül megszűnt. A keleti blokk országaihoz képest a magyar gyógyszergyártás ezekben az évtizedekben is rendkívül erős, megbízható volt, versenyképesebb, mint a többi állam ilyen jellegű ágazata. Sikerült együttműködéseket kialakítani nyugati cégekkel, például svájci, belga, német, japán gyógyszergyárakkal. Az elsősorban KGST-országokba irányuló exportunk mellett lehetőség volt nyugati kivitelre is, de kisebb mértékben. Itt azonban már érezhetőek voltak az iparág hiányosságai, versenyképességi nehézségei.

A rendszerváltást követően a hazai gyógyszeripar továbbra is meghatározó tudott lenni, sok esetben kiegészült külföldi befektetőkkel, új szereplőkkel is, de kevésbé került privatizálás alá, mint más ágazatok. A külföldi befektetők felismerték a magyar szakértelem magas színvonalát, így ennek továbbfejlesztésével bővítették a gyártást. Egyre inkább meghatározóvá vált a magyar gyógyszerek exportja, valamint a magyar társaságok külföldi piacokon való terjeszkedése is. Ha ma meg kell neveznünk azt a három legnagyobb hazai vállalatot, amely jelentős részesedéssel rendelkezik külföldön, akkor ebből egy gyógyszeripari cég lesz. Az 1990-es évek piaci liberalizációja során a Richter külföldi pénzügyi befektetők, a többi nagy gyártó pedig egy-egy külföldi szakmai befektető többségi tulajdonába került. Az állam többségi tulajdona 1996-ra megszűnt a gyógyszeripari cégekben.

Generikus gyártás

A legtöbb itthon működő gyógyszergyártó cég generikus, originális és licenckészítményeket egyaránt gyárt és forgalmaz. A legtöbb esetben a generikus termékek vannak többségben, ezek kerülnek nagyobb mértékben exportra is. A generikus gyógyszer egy olyan gyógyszer, amely egyenértékű helyettesítője egy márkanévvel rendelkező gyógyszernek. A generikus gyógyszerek ugyanazokat a hatóanyagokat tartalmazzák, mint az eredeti márkájú termékek, és ugyanolyan erősségű és adagolási formákban kaphatók. Egy generikus gyógyszernek ugyanúgy kell hatnia a szervezetben, és ugyanazt a kezelési eredményt kell nyújtania, mint egy márkanévvel rendelkező gyógyszernek.

Azonban az elmúlt évtizedek európai árpolitikája következtében nagy nyomás nehezedett a gyógyszergyártókra, főként az alacsony árak miatt. Az ebből kialakuló ellátási problémák veszélyeztették az egyes betegségekben szenvedőket, nehezen beszerezhetővé váltak fontos gyógyszerek és készítmények. Az árazási politika csökkenti a generikus termékeket gyártók közötti versenyt Európában. Az ellátási zavarok csökkentése érdekében az Európai Bizottság már döntött egy új gyógyszerstratégia létrehozásáról, amelynek célja, hogy időtálló keretet hozzon létre a szabályozáshoz. Emellett támogatást nyújtana az olyan kutatások és technológiák alkalmazásához, amelyek elősegítik a betegek terápiás szükségleteinek kielégítését, valamint a piaci hiányosságok kezelését is. Európában 2019-ben a generikus készítmények a teljes gyógyszerellátás 62 százalékát, míg a gyógyszerköltségek 29 százalékát tették ki. Magyarországon ez az arány, a teljes gyógyszerellátáson belül, 70-80 százalékos részesedést jelentett a jelzett időszakban.

Értékesítés bel- és külföldön

A teljes hazai gyógyszergyártási iparág értékesítésének volumene folyamatos növekedést mutat, mindössze egy-egy olyan évet találunk az adatok között, amikor csökkenés látható. A havi szintre bontott adatok esetén megfigyelhető, hogy a legtöbb hónapban nőtt az előző évihez viszonyított belföldi rendelésállomány mértéke.

Az idei évre vonatkozó, eddig elérhető információk azt mutatják, hogy a tavalyi első nyolc hónaphoz képest, idén rekordmagas összeggel nőtt egy-egy hónapban a belföldi rendelésállomány. Kiemelkedő az idei május és augusztus közötti időszak, ekkor az átlagos belföldi rendelésállomány havi szinten mintegy 301,4 százalékkal volt magasabb, mint az előző év azonos időszakában.

A rendelésállomány stabil növekedése visszatükröződik az egyes gyógyszergyárak nettó árbevételén is. A 2022-es adatok alapján a Richter Gedeon Nyrt. helyzete és részesedése nem kérdőjelezhető meg a magyar piacon, ugyanis tavalyi nettó árbevétele elérte a 601,5 milliárd forintot. A többi ismert, itthon működő gyógyszergyár ugyancsak jó eredményekkel zárta az előző évet.

A gyógyszeripar, a belföldi ellátás mellett, régóta főként exportra termel. Az elérhető adatok alapján a teljes termelés átlag 82 százaléka kivitelben jelenik meg. Az 1990–2008 közötti időszakban a csomagolt gyógyszerek esetén az import magasabb értéket képviselt, mint az export. A válság után sikerült megfordítani a trendet, így mára a kivitel hangsúlyosabbá vált az ágazat külkereskedelmében.

Az elsődleges célországok között vannak az Európai Unió tagállamai, ezen belül Románia, Lengyelország, Franciaország. 2014–2015-ig Oroszországba szállítottuk a legtöbb csomagolt gyógyszert, évente akár 15-20 százalékot is elért a termékek aránya az összes ország viszonylatában. Ezt a helyet vette át 2015 óta Románia, jelenleg oda érkezik a hazai csomagolt gyógyszerek közel 14 százaléka.

Az Európán kívüli országok közül jelentős mennyiség érkezik magyar termékből Kazahsztánba, Üzbegisztánba, Kanadába is. Importoldalon főként Franciaországból, Németországból, Belgiumból szállítanak hazánkba csomagolt gyógyszereket.

FDI a gyógyszeriparban

Az összefoglaló elején már kitértünk arra, hogy az 1990-es évek gazdasági liberalizációja másképp érintette a gyógyszeripart, mint a többi hazai ágazatot. Az ideáramló tőkebefektetések nem a felvásárlást és a felszámolást célozták meg, hanem a tudományos, technológiai és szakmai továbbképzést, fejlesztést erősítették. Mindez visszatükröződik a 2008–2022 közötti FDI-értékeken is, amelyek ebbe a szektorba áramlottak.

A feldolgozóipari és ezen belül gyógyszergyártási ágazatba áramló FDI folyamatos növekedést jelez az utóbbi néhány év vonatkozásában. Látható, hogy a teljes feldolgozóipari FDI-állomány 10-14 százaléka ebben a szektorban tömörül. Emellett jelentős a magyar részről kihelyezett FDI-állomány értékének változása is.