Az európai elit nem az európai érdekeket képviseli

Lehet, hogy hosszú távon megérzi Oroszország a szankciókat, de a 20. század egyik legnagyobb hatású közgazdásza szerint az a baj a hosszú távval, hogy „hosszú távon mindnyájan halottak vagyunk”. 

Elmondom kilenc pontban, miért, a tizedikben pedig, hogy hogyan érint ez minket, magyarokat és európaiakat.

1. Az európai tagállamok a költségvetéseikből közel 1300 milliárd dollárt költöttek a háború kitörése óta rezsivédelemre és az energetikai cégek támogatására, de még így sem képesek visszafogni az energiaárak emelkedését Európában.

A háború előtti szinthez képest is legjobb esetben két-háromszorosra emelkedő energiaszámlát így is, úgy is az európai gazdasági szereplőknek kell kitermelniük, hiába rejtjük költségvetési kiadások mögé. A német nehézipar már mostanra megtizedelődött. A BASF, a német vegyipari óriás százas nagyságrendben zárt be gyárakat, és inkább Kínában építi fel azt, amit Európában tervezett 10 milliárd dollár értékben. A német tőke Amerika irányába is menekül: az amerikai inflációcsökkentő törvény (IRA) világos támogatási rendszere mágnesként vonzza az európai működő tőkét. 

2. Mindeközben az öt legnagyobb olajipari óriásnak (Exxon Mobil, Chevron, Shell, BP, TotalEnergies) a 2022-es év minden idők legnagyobb nyereségét hozta. Míg ezek a cégek 2021-ben 99 milliárd dollár profitot értek el, addig 2022-ben 95 százalékkal többet, 192 milliárd dollárt. Ez több mint Magyarország az évi GDP-je (178 milliárd dollár), vagyis öt olajipari cég több nyereséget zsebelt be a háború és a szankciók okozta áremelkedésnek köszönhetően, mint amennyi értéket 4,7 millió munkavállaló egy év alatt termelt Magyarországon. Így az sem meglepő, hogy a palagáz-forradalomból az amerikai költségvetési szervek eddig 1100 milliárd dollár adóbevételre tettek szert az elmúlt tíz évben. Az utolsó lezárt év különösen jól alakult a tengerentúlon, ugyanis a kieső orosz gázt 80 százalékban amerikai cseppfolyós földgázzal pótolta Európa.

3. A Financial Times elemzése szerint az oroszok október óta egyetlen hordó olajat sem kényszerültek a 60 dolláros ársapka alatt eladni. 2023 szeptemberében valamivel több bevétele származott olajexportból az orosz költségvetésnek (11,1 milliárd dollár), mint a háborút megelőző utolsó békés hónapban (10,7 milliárd dollár) a Kyiv School of Economics szerint. 2022-ben a szankciók ellenére 35 százalékkal növekedtek Oroszország kőolaj- és földgáz-exportbevételei, az idei év a hosszú távú átlag 94 százalékán alakulhat.

4. Míg korábban a szibériai orosz olaj pár nap alatt jutott el a primorszki kikötőből Helsinkibe vagy a rotterdami finomítókba, most két hónap alatt megkerüli a Földet, majd „kínai” és „indiai” finomított olajként kerül az európai piacokra. Az extra költségeket természetesen az európai fogyasztók állják. A környezetszennyezésről nem is beszélve.

5. A szankciók egyik tompa fegyvere, hogy az európai biztosítótársaságok kijelentették, hogy nem fogják biztosítani a szankciót kicselezni szándékozó hajókat. Semmi gond, hatalmas szellemflotta jött létre – feltételezhetően orosz tulajdonban –, és mindeközben a nyugati biztosítótársaságok 95 százalékos piaci részesedése 65 százalékra csökkent másfél év alatt a tengeri hajózási piacon. 

6. A mosodaországok oda-vissza keresnek a kereskedelmen. 

A szankciók bevezetését egyik legnagyobb vehemenciával támogató észteké százszorosára, de a finneké is harmincegyszeresére, a lengyeleké huszonkétszeresére, a görögöké huszonegyszeresére. A kirgiz kormány azonnal reagált, miszerint a rekordbővülés csupán az ottani gazdaság növekedésének és a jó kormányzásnak köszönhető.

7. Ha egy kicsit hosszabb időtávon vizsgáljuk a szankciók és a válságkezelés hatását, akkor azt látjuk, hogy 2008-hoz képest az EU és az – akkor még uniós tagállam – Egyesült Királyság együttes GDP-je 2022-re harmadával kisebb lett az USA-éhoz viszonyítva. 

8. Lehet, hogy hosszú távon megérzi Oroszország a szankciókat, de John Maynard Keynes, a 20. század egyik legnagyobb hatású közgazdásza szerint az a baj a hosszú távval, hogy „hosszú távon mindnyájan halottak vagyunk”. 2023-ban pedig az orosz gazdaság 2,2 százalékkal fog bővülni, gyorsabban, mint az Európai Unió. Oroszországban a folyamatos válságok és szankciók kitermeltek egy makroközgazdász és gazdaságpolitikusi réteget, akiket találóan válságveteránoknak neveztek el. A válságveteránok gyorsan és unortodox módon tudnak reagálni az oroszokat érő támadásokra. Ez az, amiért nem omlott össze az orosz gazdaság és társadalom.

Ugyanakkor az is igaz, hogy a 2024-es lesz Oroszország újkori történelmében az első olyan év, amikor az oroszok többet költenek védelemre, mint szociális kiadásokra. Jelentős jövedelemátcsoportosítás megy végbe a védekezésben részt vevők irányába az összes többi szektorból és társadalmi csoporttól. A folyamatos védekezés pedig szuperkonzervatív, megtakarításra és óvatosságra építő befektetői környezetet eredményez. Mindezek hatására kevesebb a beruházás és az innováció, ami visszaveti Oroszország növekedési kilátásait – Alexandra Prokopenko orosz közgazdász szerint. 

9. Ami a legrosszabb, hogy a szankciók nem érik el céljukat. Nem dramatizálva a helyzetet, de karácsonyhoz közeledve csakis ugyanazt kívánhatjuk, mint amit a háború kitörése óta mindvégig és folyamatosan: fegyverszünetet és békét. Ahogy a háború tovább folytatódik, egyre több az emberáldozat, egyre több a háborús trauma, egyre mélyebbek a sebek, és azok minél mélyebbek, annál lassabban gyógyulnak. A jugoszláv háború traumáit sem tudták mindmáig teljességgel feldolgozni az ott élő népek és Európa, holott az egy kisebb léptékű konfliktus volt.

10. És ez „csak” a szemmel látható felszín. Az orosz agresszióra adott elhibázott válaszok miatt Európában családok millióinak megélhetése került veszélybe. Ez csak azok számára nem világos, akik úgy bújócskáznak, mint a szemét eltakaró kisgyerek. 

Ez az, amiért Magyarország találkozási pont a világban, ahol a keleti és a nyugati high-tech találkozik. Ez az, amiért azt szeretnénk, hogy Európa felelős döntéshozói többet foglalkozzanak az európai családokat érintő húsba vágó kérdésekkel, és kevesebbet azzal, hogy az Európán kívüli népek hogyan élik az életüket. Az is fontos természetesen, de a morális felelősség Európa vezetőit mindenekelőtt Európához és az európai családokhoz köti. 

A szerző  közgazdász, egyetemi docens, kormánybiztos.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép:  Egy alkalmazott az oroszországi cseljabinszki Vysota csőhengergyárban 2011. február 10-én. Fotó:  Andrey Rudakov / Bloomberg / Getty Images Hungary )