Szívszorító: az özvegye még mindig hazavárja a Jóbarátok néhai szinkronszínészét: „Még a szék karfáján is úgy van ott a felsője, ahogyan oda utoljára letette”

Sinkovits Imre, Cs. Németh Lajos és Darvas Iván A tizedes meg a többiek című filmben / fotó: port.hu

– Azt mondták, az első fél év a legnehezebb. Nos, én azon már túl vagyok, ám a fájdalmam semmit nem enyhült. Elmondhatatlanul hiányzik Lajoskám – sóhajtott fel szomorúan a színésznő, akit bár mindennap meglátogatnak fiai, így is nagyon magányos. – A kisebbik fiammal együtt lakunk, ő sokat segít, a nagyobbik pedig 800 méterre lakik tőlem, ők is gyakran meglátogatnak az unokámmal. Tényleg bármi gondom van, azonnal ugranak. Ám így is nagyon egyedül érzem magam a férjem nélkül.

Tóth Judit 1961-ben ment feleségül a színészhez, a kép egy évvel később készült a Városligeti-tónál / fotó: Fortepan Kotnyek Antal

Judit az ünnepeket sem várja úgy, mint eddig. Bár igyekszik majd mindent a megszokottak szerint csinálni, a szíve mélyén tudja, hogy szomorú karácsonynak néz elébe.

– A fiaim félve kérdezték meg, mi lesz idén. Én mondtam nekik, hogy próbáljunk meg mindent úgy tenni, ahogyan eddig, és közben gondoljunk sokat a papára. Erről még nem beszéltem velük, de szeretnék Lajoskámnak is kitenni egy terítéket, hogy ha csak ilyen formában is, de ott lehessen velünk. A januári születésnapomra is ilyen csendesen készülök – csuklott el az özvegy hangja.

A közös házban azóta is minden úgy áll, ahogyan azt Cs. Németh Lajos hagyta.

Ennyi volt, Tóth Judit képtelen tovább színészkedni a férje halála után: „Olyan, mintha az egyik felem leszakadt volna”

– Semmihez nem tudtam hozzányúlni, még a szék karfáján is úgy van ott a felsője, ahogyan oda utoljára letette. Ahhoz sem volt erőm, hogy arrébb rakjam. Folyton csak azt várom, mikor toppan be az ajtón. A hamvaihoz szoktam beszélni, amelyek itt vannak velem a közös otthonunkban.

A színésznőnek megnyugvást ad, hogy ott lehet, ahol hatvan évig szeretetben és boldogságban éltek a férjével, s esze ágában sincs elköltözni.

– Nagyon szeretek itt lenni, csak szép emlék köt ide, sokat szoktam nosztalgiázni. Rossz lenne, ha bármi miatt el kéne innen mennem. Még nem találtam új értelmet a napjaimnak, de bízom abban, hogy a tavasz nekem is hoz egy kis megújulást. Remélem, leszek olyan állapotban, hogy ki tudjak menni a nagy kertbe kicsit kertészkedni, most talán ez az, ami éltet – hangsúlyozta.

BLIKK DOSSZIÉ

Tóth Judit