Generációs szakadékra reagálnak a művészek, de tényleg jól teszik?

Írtunk már AViVA-ról, a fiatal ausztrál énekesnőről, aki a minimalista popzenét keveri rockzenei elemekkel, miközben igyekszik saját killer queen kultuszát felépíteni. Akkor ugyan elmélyültünk a munkásságában, de botor módon nem követtük nyomon zenei kalandjait havi rendszerességgel. Ez addig eszkalálódott, hogy az elmúlt két évben öt lemezt dobott ki a hölgy, számos dalban kooperált, és számtalan single-t adott ki. 

Alkotói szcénáját megszégyenítő sebességgel dolgozik, az igazán nagy kérdés azonban épp emiatt az:

Az alapszámok azt sugallanák, hogy igen, hisz havonta cirka kétmillió ember hallgatja csak Spotify-on, míg a részletes elemzés már kevésbé, mivel az új megjelenéseinél aránytalanul csökken a hallgatottsági szám.

Legújabb lemezét november végén adta ki Hate 2 Luv U címmel, amely érezhetően eltér a 2020-as debütáló lemezétől, noha számos jellegzetes vonás továbbra is megtalálható benne. Annak jártunk most utána, hogy egy feltörekvő alkotó, aki képes megcsinálni saját szerencséjét, az a mai streamingvilágban mennyire tud önerőből nagy névvé válni. Ez AViVA és a Hate 2 Luv U.

Vissza a klasszikusokhoz

Az új album 2023. november 24-én látott napvilágot, összesen tíz dallal. Újdonság nincs rajta, előzetesen minden szám megjelent a lemezről promócióként. Ez a fajta megközelítés egyre divatosabb manapság, főként az elmúlt években feltört zenészek körében. A fiatal generációkat célzó előadók – sokszor tudatosan – így próbálnak reagálni az emelkedő ingerküszöb és rövidülő fókusz kettősére. Szkeptikusan állnak ahhoz, hogy a hallgatók átrágnának egy teljes albumot egy ültő helyükben.

AViVA első lemezén, a Volume I című albumon még a dark pop, az elektronikus zenei elemek és az alternatív poprock-hatások domináltak. Most a stílusi elosztás jobban eltolódott a rockzenei irányba, megtartva a rádiópop elemeket, de közben egy jóval letisztultabb, konzekvensebb irányt idézve. Egyszerre belehallani a mostani popénekesnők dalainak stílusát,

Vannak olyan dalok, amelyeknél ez a kettősség pont jó érzetben születik meg, úgy mint a Never Enough, de sokadjára megélve akad olyan dal, amit inkább töltelékké tesz, mint amilyen a címadó Hate 2 Luv U. Eközben a lemez indítódala, a Pressure visszanyúl a korábbi lemezek stílusához, az olyan dalok pedig, mint az It's Okay, It's Alright új színt hoznak be.

Az, hogy AViVA miként jutott el ehhez a stíluskeveréshez első lemezétől  a mostaniig, hibátlanul nyomon követhető a kettő közti kiadványokon. A csapongó elektronikus zenei alapok lépésről lépésre tisztultak le egy pop-rockos, punk-rockos, alternatív világig – noha teljesen nem tűntek el.

Stabil haladás

Érdemes megemlíteni az énekesnő mostanában megjelent egyéb kiadványait is, amelyeken más alkotókkal közösen dolgozott. Nemrégiben újabb szerzeményt tett közzé az ismert elektronikus zenei dalszerző-producer Besomorph-fal, valamint a Stileto néven futó duóval. Ehhez képest legutóbb sikerült még inkább szintet lépnie, amikor a nemzetközileg sikeres, kevert stílusú zenekarral, az Enter Shikarival adott ki dalt Strangers címmel – a bandával hat hetes turnét is toltak közösen.

A teljes képet nézve mindent megtesz az énekesnő, hogy egyre több emberhez eljusson, ez azonban nem mindig köszön vissza a hallgatottsági számokban. Ennek – kívülről nézve – egyetlen okát látjuk (a killer queen kultusszal szembeni közellenálláson túl):

Már azelőtt új kiadvány érkezik, mint ahogy egy adott mű igazán kifutná magát. Kicsit tömegtermelés-hatású, ami szerencsére eddig csak egyes daloknál könyököl ki, de ahogy az ember végighalad a lemezein, ez az arány folyamatában nő.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az eddig megjelent hat albumából csupán négy rendes nagylemez – négy évre lebontva ez így is húzós –, kettő speciális átirat. Az egyik az első albumának nagyzenekari feldolgozása, a másik a széles körben sikeres Grrrls című dalának bővített kiadványa, ahol a szám ötéves évfordulójára hét különböző stílusban dolgozta át a dalt. 

Hogy az ütemezés mennyire fog összefolyni a jövőben, és ezt a mértékű daltermelést meddig tudja komolyabb kiégés nélkül tartani, az kérdés, de évről évre nőnek az elérései, az ismertsége, így lehet, hogy idővel képes lesz kiemelkedni az underground szcénából. A dalaiban van erre potenciál.

7,3/10